Az ukrán konfliktus kimenetele nem csupán a térség stabilitására van hatással, hanem globális érdekeket is érint. Sz. Bíró Zoltán és Rácz András szakértők arra figyelmeztetnek, hogy Ukrajna veresége nemcsak az Egyesült Államok, hanem Magyarország számára
Ezer napja folyik a háború, amely az Ukrajna ellen irányuló átfogó orosz agresszióval kezdődött. Melyek azok a kulcsfontosságú tanulságok, amelyeket eddig levonhatunk?
Rácz András megállapítása szerint az ezer nap megtévesztő, hiszen a háború valójában már 2014 óta zajlik, tehát több mint egy évtizede. Ilyen hosszú háború Európában a spanyol örökösödési háború (1701-1714) óta nem fordult elő. Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen hosszan tartó fegyveres konfliktus hogyan formálja át a részt vevő államok társadalmi és politikai struktúráját. A 2022 óta tartó általános invázió tanulságai közé tartozik, hogy a korábbi feltételezés, miszerint Európában már nem lesznek nagy háborúk, tévesnek bizonyult. Azóta a kontinensen nem zajlott ilyen mértékű fegyveres összecsapás a második világháború óta; mindkét érintett ország körülbelül egymillió katonát tart mozgósítva, és a közel ezer kilométeres frontvonal mentén 450-450 ezer katona néz szembe egymással. Ez a konfliktus nagyságrendekkel meghaladja a volt Jugoszlávia területén zajló harcokat.
Feltárult, hogy noha léteztek olyan víziók, amelyek szerint a hadviselés negyedik és ötödik generációja egy sokkal tisztább, precízebb és modernebb konfliktust ígért, amely kevesebb polgári áldozattal jár, mára világossá vált, hogy egy nagy háború során, ahol a felőrlés dominál, a precíziós csapások mellett a hagyományos harmadik és negyedik generációs hadviselési módszerek is továbbra is jelentős szerepet játszanak.
A modern hadviselés egy érdekes kettősséget mutat: egyrészt ott vannak a legújabb technológiák, mint például a mesterséges intelligenciával irányított drónok, másrészt pedig a hagyományos tüzérségi és páncélozott egységeken alapuló támadások is. Az történelem ismétli önmagát: az elhúzódó konfliktusokat mindig azok a mozgósított katonák vívják meg, akik a hivatásos erők helyébe lépnek. Azok a profik, akik a háború kezdetén részt vettek, sokan közülük vagy életüket vesztették, vagy súlyos sérüléseket szenvedtek el, így most már a mozgósított erők dominálnak mindkét oldalon. Oroszország esetében ez a toborzás formájában jelenik meg, ami azt jelenti, hogy a hadsereg összetétele jelentősen megváltozott, és már nem az a harci erő, amely elindította a konfliktust.
