Tedd különlegessé a kapcsolatodat a Toleamória elvén: itt a "mindent szabad" párkapcsolat! A Nők Lapja bemutatja, hogyan élheted meg a szabadságot és a felfedezést egy olyan kapcsolatban, ahol a határok elmosódnak, és a lehetőségek végtelenek. Fedezd fel,

Valószínűleg már találkoztál a poliamória és a nyitott párkapcsolat fogalmaival. Ezek a kapcsolati formák egyre népszerűbbek, és sokan érdeklődnek irántuk.

A poliamória egy különleges kapcsolati dinamika, ahol egy személy párhuzamosan több romantikus vagy szexuális viszonyt ápol, mindezt úgy, hogy minden érintett fél tisztában van a helyzettel és beleegyezésüket adják. Ez a megközelítés hangsúlyozza a nyitottságot, az őszinteséget és a kommunikáció fontosságát a kapcsolatokban.

A nyitott kapcsolat pedig azt jelenti, hogy egy egymás mellett elkötelezett pár mindkét tagjának belefér, ha a másik időnként vagy akár rendszeresen mással is folytat (elsősorban szexuális) kapcsolatot.

Sokan találkoznak azzal a jelenséggel, hogy a különböző kapcsolati formák sokszor vitákat és megütközéseket generálnak. Azonban a legújabb trendek azt jelzik, hogy egy még szokatlanabb párkapcsolati felállás kezd népszerűvé válni. A "toleamória" elnevezés nemrégiben született, és egyre inkább a figyelem középpontjába kerül.

A toleamória kifejezést Dan Savage, egy párkapcsolati témában podcastoló műsorvezető ötlötte ki. Ez a szóösszetétel a "tolerál" és a "poliamoria" szavakból áll össze, és olyan kapcsolati dinamikát ír le, ahol az egyik vagy mindkét fél eltűri a másik külső szexuális kapcsolatait.

A nem-monogám kapcsolatok világában sokféle megközelítés létezik, de itt egy különleges aspektus kerül a középpontba: a hűtlenség elfogadása. A podcaster megfogalmazása szerint a toleamór egy olyan egyén, aki kész elnézni a partner félrelépéseit, még akkor is, ha ő maga hűséges marad. Ez a dinamika nem az előre megalkotott szabályok keretein belül működik, hanem inkább a bizalom és a megértés alapjain nyugszik. A toleamór attitűdje lehetőséget teremt arra, hogy a kapcsolatok szabadon fejlődjenek, miközben a hűség fogalma új értelmet nyer.

A podcaster véleménye szerint az Egyesült Államokban egyre inkább elterjedt ez a jelenség, ugyanakkor hangsúlyozza: "Azok, akik ilyen párkapcsolatban élnek, nem számítanak bolondoknak vagy naivaknak. Nincs szükség sajnálatra – tisztában vannak a választásukkal. A fókuszuk arra irányul, hogy partnerük – akár a hűség hiányában is – miként fejezi ki elkötelezettségét és szeretetét. Számukra ezek az alternatív kifejezési formák elegendőek ahhoz, hogy a lehetséges megcsalást elfogadhatóvá tegyék."

Ha számodra elfogadhatatlan egy ilyen jellegű párkapcsolat, tudd, hogy nem vagy ezzel egyedül. Ugyanakkor sokan vannak, akik valamilyen okból mégis hajlandóak eltűrni a másik fél hűtlenségét. Ennek hátterében számos tényező állhat, amelyek a toleranciájukat magyarázzák.

Az önbizalomhiány gyakran áll a háttérben, amikor valaki elnézi a hűtlenséget. Azok, akik nem értékelik magukat eléggé, hajlamosak arra, hogy azt gondolják, sosem találhatnak olyan partnert, aki igazán hűséges lenne. Ezért inkább beletörődnek a fájdalmas helyzetekbe, mintsem hogy megkockáztassák a magányt. Továbbá, az alacsony önértékelés miatt könnyen elfogadják a mások által nyújtott bánásmódot, még ha az bántó is.

sokan tartanak attól, hogy egy szakítás után magányosak lesznek, ezért inkább maradnak egy megcsalással terhelt kapcsolatban.

Az anyagi függőség szintén sokszor oka az ilyesminek: ha valaki anyagilag függ a partnerétől, nehezebben lép ki a kapcsolatból, még akkor is, ha hűtlenséggel szembesül. Sokan gyerekeik (vélt vagy valós) érdekében maradnak a kapcsolatban, még ha tudják is, hogy párjuk hűtlen.

A szocializáció is kulcsszerepet játszik ebben a kérdésben. Különböző kultúrákban és közösségekben a válás vagy a szakítás társadalmi stigmatizációval járhat, ami miatt sokan inkább eltűrik a megcsalást, mintsem hogy szembenézzenek a következményekkel. Amennyiben valaki olyan környezetben nőtt fel, ahol a hűtlenség mindennapos jelenség volt, könnyen lehet, hogy ezt a magatartást természetesnek tartja, és így az elfogadott normák részévé válik.

Néhányan hisznek abban, hogy partnerük megváltozik, ezért kitartanak a kapcsolat mellett, mert mély érzelmi kötődés esetén nehéz lehet elhagyni a partnert, még hűtlenség esetén is.

Szakértők véleménye szerint ez nem feltétlenül az egyetlen lehetséges megoldás. Ha mindkét fél elkötelezett a kapcsolat iránt, az alkalmi félrelépésen való túllépés sok munkát és megfelelő kommunikációt igényelhet. Így a végén a kapcsolat akár még erősebbé is válhat, mint korábban.