Végrehajtottam a feladataimat, és nem vágyom elismerésekre.

A 72 éves, sokoldalú, szókimondó egyéniség agrármérnöknek tanult, majd középiskolai tanárként is dolgozott. A ´89-es rendszerváltás előtt párton kívüliként tagja volt a prágai Szövetségi Gyűlésnek, azután pedig Szepsi város alpolgármestereként és a Kassa Megyei Önkormányzat képviselőjeként, valamint az Együttélés Politikai Mozgalom, majd a Magyar Közösség Pártja Kassa-környéki járásának elnökeként dolgozott. Szerepet vállalt a csehszlovákiai magyar iskolák elszlovákosításának a megakadályozásáért folytatott küzdelemben, továbbá a Nagyszelmenc és Kisszelmenc közti határátkelőhely létesítésében, valamint a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont megalapításában.

E kérésnek eleget téve, kétszer öt éven át folyamatosan, ám némi megszakítással tevékenykedtem. Emellett egy egyesített mezőgazdasági szövetkezet főgépesítőjeként is dolgoztam. 1981-ben független parlamenti képviselőként csatlakoztam a prágai Szövetségi Gyűléshez, ahol egészen az 1986-os választásokig képviseltem érdekeinket.

Fiatal honatyaként szólt a felvidéki magyarságot érintő egyik sürgető kérdés megoldása mellett.

A hatalom képviselői már korábban megpróbálták megvalósítani azt, amit később Mečiar kormányfő is szorgalmazott: hogy a magyar tannyelvű iskolákban kizárólag a magyar nyelv és irodalom, valamint a történelem oktatása történjen magyarul. Az iskolaügyi bizottság tagjaként részt vettem abban a folyamatban, amikor az oktatási miniszter előterjesztette a vonatkozó törvényjavaslatot, és a bizottságunkat arra kérte, hogy adja azt támogatásáról. Sidó Zoltán, a képviselőtársam, arra ösztönzött, hogy ellenálljak ennek a javaslatnak. Osztottam a 32 magyar képviselő véleményét, és a felszólalásomban hangsúlyoztam, hogy Csehszlovákiában minden nemzetiségnek joga van az anyanyelvű oktatáshoz és kultúrához. Nemcsak a Szepsiben és környékén élő magyarok, hanem a többi nemzetiség is neheztelne, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadnánk. E válaszra néhány szlovák politikus felháborodva reagált, mondván, hogy mi, magyarok sosem tudunk helyénvalóan viselkedni. Amikor a Csemadok országos szinten foglalkozott az üggyel, a javaslat előterjesztői végül visszavonták azt - emlékezett vissza Iván László az első jelentős prágai győzelmükre.

Az 1989-es rendszerváltás után több társával együtt gazdakört is alapított, majd miután Zacharias Istvánt választották meg Szepsi polgármesterévé és később a Kassa Megyei Önkormányzat alelnökévé, ő két évig városi képviselő, majd további huszonkét évig, 2014-ig alpolgármester volt. Emellett az Együttélés Politikai Mozgalom, illetve a Magyar Közösség Pártja Kassa-környéki járásának elnökeként és Kassa megye képviselőjeként tevékenykedett, s a megyei turisztikai és határon átnyúló együttműködési, valamint a vagyonkezelő bizottságban is dolgozott.

Ahhoz, hogy valóban sikeresek legyünk, elengedhetetlen, hogy mindkét település lakosságának támogató szándéka megnyilvánuljon. Ennek érdekében kezdeményeztem a testületi ülések összehívását mindkét faluban. A helyiek lelkesedéssel fogadták a javaslatunkat, viszont megosztották, hogy korábbi ígéretek miatt kételkednek a sikerességünkben. Mindezek ellenére közös erőfeszítéseink révén 2005-ben végül megnyílt a határátkelőhely a két község között. E munkánkat Csáky Pál, az akkori miniszterelnök-helyettes, valamint Rudolf Bauer, a Kassa Megyei Önkormányzat egykori elnöke is támogatta anyagi forrásokkal, s a helyszínen egy kettévágott székely kaput is felállítottak, amely szimbolizálta az összefogást.

Iván László, miután befejezte alpolgármesteri tevékenységét és önként lemondott az MKP-s pozícióiról, úgy döntött, hogy társadalmi munkát végez.

Miután hosszú ideig tartó gáncsoskodásokkal kellett szembenézni, 2021-ben Szepsiben végre sikerült engedélyeztetni a három év alatt magyar kormányzati támogatással létrehozott Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont megnyitását. A hazai magyar oktatás jövője szempontjából elengedhetetlen, hogy a magyar intézmények színvonalasabb oktatást kínáljanak, mint a szlovák iskolák. Ehhez pedig elhivatott, hiteles pedagógusokra van szükség, akik teljes mértékben elkötelezettek a munkájuk iránt. Olyan tanárokra, akik bátran vállalják a kihívásokat, kiállnak nézeteik mellett, és harcolnak a magyar iskolákért - hangsúlyozta Iván László.

Hitvallása szerint úgy kell dolgozni, mintha az életünk végtelen lenne, és úgy élni, mintha bármelyik pillanatban búcsúznunk kellene. 2023 őszén, nyugdíjas gyermekorvos feleségével együtt, Komárom városába költöztek, ahol új fejezetet kezdtek közösen.

Családunk számunkra rendkívül értékes, és mivel már négy unokánk van, igyekszünk minél többször találkozni velük. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy Komáromba költözünk, hiszen így Budapest is kényelmesebben elérhető. Az itteni közösségi munkát már a fiamra bízom, míg én inkább a kertészkedésnek és az unokáinkkal való játékoknak szentelem az időmet.

A mai napig lendületes Iván László sosem kapott kitüntetést korábban, és sosem is vágyott rá. Éppen ezért igazi meglepetésként érte, hogy a magyar állam így ismeri el a munkáját.

Szeretném kifejezni mély hálámat mindazoknak, akik javasoltak engem a kitüntetésre. Külön köszönet illeti a köztársasági elnököt, aki ennyire nagyra értékelte a munkámat. Hálás vagyok a magyar kormánynak is, amely jelentős anyagi támogatást nyújtott céljaink megvalósításához. Ezen kívül nem feledkezhetek meg a feleségemről sem, aki minden körülmények között mellettem állt! Úgy érzem, hogy ez az érdemkereszt nem csupán az én elismerésem, hanem mindazoké is, akik a jó ügyek szolgálatában velem együtt fáradoztak.