Szent Dömötör napján a Hortobágyon – a hagyományok és a pásztori becsület ünnepe Szent Dömötör napja, a Hortobágy szívében, nem csupán egy dátum a naptárban; ez a nap a magyar pásztorok örökségének ünnepléséről szól. A végtelen pusztaság, a szélben hajla

A Hortobágy ismét életre kelt Szent Dömötör napján. A hagyományos őszi behajtás ünnepe idén is ezrek előtt zajlott.

Hubai Imre, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért felelős államtitkára, egy Dömötör-napi behajtás kapcsán Jókai Mór szavait idézte: "A magyar alföldi nép mindig is a maga természetes bölcsességével tudta, hogy a víz és a föld szellemeivel, legyenek akár jók, akár rosszak, harmonikus kapcsolatban kell élni." Ezzel a gondolattal hangsúlyozta a helyi hagyományok és a természet tiszteletének fontosságát.

Az államtitkár hangsúlyozta:

Szent Dömötör napján nem csupán a pásztorok és juhászok tiszteletére gyűlünk össze, hanem hogy megemlékezzünk arról a különleges kapcsolatról is, amely a Hortobággyal összeköt minket: a természet harmóniájáról, a fáradhatatlan munkáról és a szabadság szelleméről.

Hubai Imre véleménye szerint a puszta nem csupán a magyar táj jellegzetes szimbóluma, hanem a nemzeti identitás egyik fundamentális eleme is.

A vizes élőhelyek gazdag biodiverzitása, a szabadon legelő állatok és a hagyományos pásztorélet mind alapvető szerepet játszanak abban, hogy a Hortobágy továbbra is a természet, a munka és a közösségi összetartozás tökéletes egyensúlyát képviselje.

Természetesen! Íme egy egyedi változat: **Régi hagyomány: A behajtás ünnepe** Az ősi időkben, amikor a közösségek még szorosabb kötelékekben éltek, létezett egy különleges nap, amelyet a behajtás napjaként ismertek. Ezen a napon a falvak népe összegyűlt, hogy megünnepelje a földek és állatok biztonságos behajtását a téli időszakra. Az ünnepség során színes hagyományok és rituálék elevenedtek meg, amelyek a termékenységet, a bőséget és a közösség összetartását szimbolizálták. A helyi zenészek muzsikája és a táncok örömteli hangulata mindenkit magával ragadott, miközben a gazdák büszkén mutatták be a falu legszebb állatait. A behajtás napja nem csupán a munka ünnepe volt, hanem a barátság és az együttműködés szimbóluma is, amely összekötötte a közösséget. Az évek múlásával ez a hagyomány átalakult, de szelleme továbbra is él, emlékeztetve minket arra, hogy a közös erőfeszítések mindig meghozzák gyümölcsüket.

A Szent Dömötör-napi behajtás a pásztorév kiemelkedő eseményei közé tartozik. Ahogy a hideg idő beköszönt, a jószágot visszaterelik a pusztáról a téli szállásokra, ahol védettebb körülmények között tölthetik a fagyos hónapokat. Ezen a napon a pásztorok nemcsak a jószágot irányítják haza, hanem fontos elszámolásokat is végeznek gazdáikkal, ezzel lezárva a nyári munkát és felkészülve a következő év kihívásaira.

Hubai Imre államtitkár a Hortobágyon: "Annak az életmódnak, amit ők folytatnak, kijár a tisztelet. Ennek köszönheti Magyarország, hogy mindig megvolt az élelmezés biztonsága" - Fotó: Facebook/Hubai Imre

Ez az esemény nem csupán a munka világát idézi, hanem egy igazi ünnep varázsát is magában rejti – olyan, mint egy pásztorújév, amikor az egész Alföld népe, kicsik és nagyok, a Hortobágyra özönlik. Idén is több ezer ember gyűlt össze a híres kilenclyukú hídnál és a Hortobágy Csárda környékén, hogy tanúi lehessenek a gulyások, csikósok és juhászok színes felvonulásának. A hagyományos hierarchikus rend ezúttal is érvényesült:

Elsőként a nóniusz lovakon ügyesen vágtató csikósok jelentek meg, mögöttük pedig a szürkemarhákat kísérő gulyások haladtak, akiket a rackanyájat terelgető juhászok zártak. A hídon való áthaladásuk során a táj hangulata életre kelt, ahogy a hagyományos szokások és a természet harmóniája egyesült.

A látványos felvonulást a daruvonulás varázsolta igazán különlegessé: a Hortobágy halastava felett, a levegőt betöltő harsány kvartyogással gyülekeztek a madarak, mielőtt megkezdték déli irányú útjukat.

Az élő hagyományok a múltunk szellemi kincseinek őrzői, melyek generációról generációra öröklődnek. Ezek a hagyományok nem csupán emlékek, hanem aktív, dinamikus elemei kultúránknak, amelyek folyamatosan fejlődnek és alkalmazkodnak a változó világ kihívásaihoz. Az élő hagyományok révén megismerhetjük elődeink értékeit, tudását és életmódját, miközben saját identitásunkat is formálhatjuk. E szellemi örökség megőrzése és továbbadása nemcsak feladatunk, hanem lehetőség is arra, hogy gazdagítsuk közösségünket és erősítsük a kulturális összetartozást.

A Hortobágy végtelen síkságán jelenleg körülbelül 1500 szürkemarha, hasonló számú rackajuh, 240 bivaly és 260 nóniusz ló legelészik. Az itt élő pásztorok évszázadok óta őrzik azt a hagyományos tudást, amelyet az UNESCO a szellemi kulturális örökség értékeként ismer el. E gazdag örökség a magyar puszta egyedi arculatát és hagyományait tükrözi.

Hubai Imre kiemelte, hogy a hortobágyi pásztorok tudása nem csupán szakmai ismeretek összessége, hanem egy gazdag szellemi kulturális örökség is, hiszen a jószágnevelés mellett minden egyes feladatot ügyesen megoldanak.

Szerinte ez az életmód nem múltidézés, hanem a magyar élelmiszer-önellátás egyik alapja:

"Az életstílusuk, amelyet ők képviselnek, valódi tiszteletet érdemel. Ennek révén Magyarország számára mindig biztosítva volt az élelmezési stabilitás."

A Hortobágy nem csupán a természeti szépségeiről híres, hanem gazdag kulturális öröksége és gazdasági jelentősége is figyelemre méltó. Itt a hagyományok és a modern természetvédelmi megoldások harmonikus együttélése valósul meg.

A közösség és a természet ünnepe: Az összetartozás és a természet csodáinak ünneplése Egy különleges alkalom, amikor a közösség tagjai összegyűlnek, hogy együtt ünnepeljék a természet szépségeit és az emberi kapcsolatokat. Ez az esemény nem csupán a környezettel való harmóniát hivatott megjeleníteni, hanem a közösségi szellem megerősítését is szolgálja. Az ünnep során színes programok várják az érdeklődőket: helyi művészek előadásai, kézműves foglalkozások és ínycsiklandó falatok, mind a természet kincseiből merítve. A résztvevők együtt élvezhetik a friss levegőt, miközben felfedezik a természet nyújtotta lehetőségeket, és megismerik egymás kultúráját, hagyományait. A közösség ereje abban rejlik, hogy együtt képesek vagyunk megóvni és tiszteletben tartani a környezetünket, miközben erősítjük azokat a kötelékeket, amelyek összekapcsolnak minket. Az ünnep tehát nem csupán egy nap a naptárban, hanem egy lehetőség arra, hogy tudatosan élvezzük a természet adományait, és együtt formáljuk a jövőnket.

A behajtási ünnep minden évben a Hortobágyi Hídivásárral és a daruvonulással zárul, így egyszerre szól a föld, a víz, az állatok és az ember kapcsolatáról.

Forrás és indexkép: Facebook/Hubai Imre