Rossz minőségű és nem megfelelően integrált technikai újítások vezettek a világ legnagyobb beltéri tűzvészének kialakulásához.

Utolsó pillanatáig színpadon ragyogott Tolnay Klári, a Madách Színház élő legendája.

Több mint hatszáz ember életét követelte az Egyesült Államok történetének legtragikusabb épülettűze. A chicagói Iroqouis Színház, amely nemrégiben nyitotta meg kapuit, sajnos nem fordított kellő figyelmet a tűzbiztonsági előírásokra, és ez a mulasztás végzetes következményekkel járt.

Tűz a színpadon, tűz mindenhol

A második felvonás elején azonban egy felrobbanó reflektor lángra lobbantotta a függönyt. A tűz gyorsan terjedt tovább és hamar kiderült nem lehet eloltani. Meggyulladtak a díszlet olajfestményei is, a színpadra lángoló törmelék hullott. A nézőtéren csapdába esett közönség pánikba esett és egymáson átmászva igyekezett a nehezen elérhető kijáratok felé.

A színház falai között fojtogató csend honolt, hiszen a tűzjelzők hiánya miatt senki sem tudta, mi vár rájuk. Az egyik színpadi segéd, pánikban, a legközelebbi tűzoltóság felé futott, remélve, hogy időben érkezik a segítség. Amikor végre megérkeztek a tűzoltók, a lángok már szabadjára engedték pusztító erejüket, és az épület belseje szörnyű látványt nyújtott: füst, romok és az áldozatok holttestei nehezítették a bejutást. Az egyik tűzoltó, a sötétben tapogatózva, hangosan kiáltott: "Ha van itt élő ember, kérem, adjon ki hangot!" De a válasz csak a tűz morajlása volt, ami az üresség fájdalmát idézte.

A chicagói Iroqouis Színház épülete nem sokkal a tűz előtt.

602 ember, köztük nők és gyermekek vesztették életüket a tragédiában, ami sokkolta Chicago városát. A nagy chicagói tűzvész még elevenen élt az emberek emlékezetében: 1871. október 10-én a város egyharmada vált a lángok martalékává.

Építési hiányosságok

Az Iroquois Színház november elején nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, mindössze néhány héttel a tragikus események előtt. Az épület, amelyet tűzállónak tituláltak, sietve készült el, és több tűzbiztonsági intézkedés elvégzésére nem került sor. A tűzjelző rendszerek mellett a füstszellőző nyílásokat leszögelték, és a tűzlépcsők sem voltak befejezve. A színpad mögötti területek és a nézőtér is komoly veszélyforrást jelentett. A tragédia következtében több néző életét követelték a harmonikaajtók, azok a fémlemezek, amelyek elválasztották a karzaton ülőket a színpadhoz közelebb eső részekről. Az előadások során ezeket az ajtókat lezárták, hogy megakadályozzák a kíváncsi látogatók mozgását a jobb helyek felé, de ezzel egyben a menekülési lehetőségeket is eltorlaszolták.

A hős színész A színpadon ragyogó fények alatt állva, a hős színész nem csupán egy karaktert alakít, hanem egy egész világot teremt. Minden egyes előadás során képes elmerülni a szerepében, mintha az valóság lenne. A nézők szívét és lelkét meghódítva, a színész varázslatos pillanatokat hoz létre, ahol a valóság és a fikció határai elmosódnak. Bátorsága és elhivatottsága példát mutat mindannyiunk számára. A hős színész nem riad vissza a kihívásoktól, legyen szó érzelmi mélységekről vagy fizikailag megterhelő jelenetekről. Minden alkalommal, amikor a színpadra lép, egy új kaland kezdődik, amelyben a nézők a történet részeseivé válnak. Az őszinte érzelmek és a hiteles alakítás révén a hős színész képes arra, hogy a közönséget megérintse, elgondolkodtassa, vagy éppen megnevettessen. A művészet eszközeivel hidakat épít az emberek között, és emlékezetes élményeket teremt, amelyek örökre megmaradnak a szívekben. A hős színész tehát nem csupán egy előadó, hanem egy igazi mesehős, aki a színpadon átívelő utazásával képes megváltoztatni a világot.

A tragédia bekövetkezte után azonnal megkezdődött a felelősök felkutatása. A színház tulajdonosai, Will J. Davis és Harry J. Powers, közleményükben igyekeztek elhatárolódni a történtektől, és a közönséget tették felelőssé, mondván, hogy ők maguk kértek megnyugtatást, hogy ne essenek pánikba. Noha valóban próbálták higgadtan kezelni a helyzetet, a színházi személyzet nem volt felkészülve egy ilyen váratlan eseményre. Három évnyi nyomozás és jogi huzavona után végül senkit sem vontak felelősségre a tragédia miatt. Azonban a történteknek komoly következményei lettek: Chicagóban szigorúbb törvényeket vezettek be, amelyek megkövetelték a színházaktól a modern tűzvédelmi intézkedések alkalmazását. Ennek keretében különös figyelmet kaptak a tűzjelzők, a világító menekülőútvonalak, valamint a lángálló díszletek.

Eddie Foy, akit a túlélők igazi hősként ünnepeltek.

A chicagói színház tűzesete tragikus következményekkel járt, és a dolgozók között sokan vesztették életüket. A címszerepet játszó Eddie Foy, aki a korszak egyik legnagyobb sztárja volt, a katasztrófa hősévé vált. Az utolsó pillanatokig kitartott a színpadon, próbálva megnyugtatni a pánikba esett nézőket, miközben a lángok már a mennyezetet is elérte. Végül, amikor már csak a menekülés maradt, csatornán keresztül, kúszva hagyta el az égő épületet.