A tongai vulkánkitörés mögött valószínűleg egy repedés állt, amely aktiválhatta a föld alatti vulkáni folyamatokat. A National Geographic cikke szerint ez a jelenség rávilágít a Föld belső dinamikájának összetettségére és arra, hogy a geológiai aktivitás

A monumentális robbanás mögött a magma és a tengervíz találkozása állt, és egy friss kutatás most felfedte ennek lehetséges okait.

Számos kutatás foglalkozik a 2022. januári hatalmas vulkánkitöréssel, és úgy tűnik, mintha mindenki szeretné még mélyebben felfedezni a témát. Azonban a helyzet az, hogy ilyen mértékű robbanásos kitörésről soha nem állt rendelkezésünkre ennyi részletes mérési és megfigyelési adat. Ez a különleges esemény lehetőséget ad arra, hogy új megvilágításba helyezzük a vulkáni aktivitás megértését.

Mivel ezek a kitörések szerencsére ritkán fordulnak elő, de amikor mégis tanúi vagyunk egy ilyen eseménynek, természetes, hogy a szakértők szeretnék a lehető legtöbb információt összegyűjteni róluk. A legkézenfekvőbb módja ennek pedig a már rendelkezésre álló adatok alapos elemzése.

A Hunga Tonga-Hunga Ha'apai (HTHH) vulkán egy titokzatos tengeri hegy, amely Tonga közelében rejtőzik. Hosszú időn keresztül csupán két, ártalmatlannak tűnő apró sziklacsúcs emelkedett ki a vízfelszín fölé. Az utóbbi évek során azonban néhány apróbb vulkáni kitörés, mintegy a természet kísérletező kedvének megnyilvánulásaként, létrehozott egy földhídot, amely összekötötte ezeket a szirteket. A tengeri vulkánok gyakran alkotnak átmeneti szárazulatokat laza törmelékből, amelyeket a hullámok végül elmosnak, de ebben az esetben a tengernek nem volt elegendő ideje, hogy visszafoglalja területét.

A vulkán január 15-én hatalmas robbanást produkált, amely számos rekordot megdöntött. Ez a figyelemre méltó esemény részben azért volt különleges, mert a tudósok először tudták műszeresen megfigyelni egy ilyen mértékű detonációt. A robbanás erejének titka abban rejlik, hogy a tengervíz kölcsönhatásba lépett a felfelé törő magmával. Egy japán kutatócsoport felfedezte, hogy a vulkán környékén egy repedés keletkezett a vékony óceáni kéregben, amely lehetővé tette a tengervíz számára, hogy közvetlen kapcsolatba lépjen a magmával. A kutatás eredményeit az Amerikai Geofizikai Unió tette közzé.

A vulkánkitörések távoli helyszínekre irányuló kutatásai során a szakértők felfedezték, hogy egy körülbelül 15 perccel a kitörés előtt bekövetkezett földrengés előrejelezhette a közelgő veszélyt. Ez a rengés a vulkán kalderája alatt lévő, elvékonyodott kéregben keletkezett repedés következményeként jött létre, ahová tengervíz zúdult be, és így találkozott a magmával.

Ez volt az a tényező, amely végül a hatalmas robbanáshoz vezetett. Az ilyen korai figyelmeztető jelek rendkívül fontos szerepet játszanak a katasztrófák megelőzésében. Az óceáni szigetek vulkánjainak kitörései gyakran cunamihoz vezethetnek, és ha képesek vagyunk felismerni azokat az előzetes jeleket, amelyeket egy vulkán ad, akkor jelentős mértékben hozzájárulhatunk az emberi életek megóvásához.

A kitörés körülbelül 4 órakor (UTC, világidő) vette kezdetét. A rengéshullám, amely előzte meg az eseményt, 03:45-kor indult el, és bár nem volt érezhetően erős, a Fidzsi és Futuna szigetén található műszerek számára mégis mérhetővé vált. Számos vulkánkitörést gyakran előznek meg földrengések, ám ezek általában olyan gyengék, hogy nagy távolságból nem észlelhetők. Jelen esetben a két mérőállomás körülbelül 700 kilométer távolságra helyezkedett el a vulkántól. Ez a rengés lehetett az a katalizátor, amely elindította azokat a földmélyi folyamatokat, amelyek alig negyed óra elteltével a robbanáshoz vezettek.

Ez az időtartam elegendő lehet arra, hogy a környező szigetek lakói, még ha maguk nem is észlelik a rengést, a műszerek által mért jelek alapján felkészüljenek egy esetleges cunamira, és időben elhagyják a partokat. Bár jelenleg a szakemberek nem tekintették ezt a rengést figyelmeztető jelnek, elképzelhető, hogy egy következő, hasonló eseménynél már bátran alkalmazni fogják ezt a tapasztalatot.