Rendhagyó helyszínen, egy különleges esemény keretében, a magyar futballválogatott pénteki zakóját egy felejthetetlen élmény keretein belül hagyhatja hátra.

Európa és Ázsia határvonalán, a Lángtornyok árnyékában zajlik a magyar labdarúgó-válogatott utolsó felkészülési mérkőzésére való készülődés a világbajnoki selejtezők előestéjén. Fedezzük fel a keddi összecsapás helyszínét, Bakut, ahol egy taxi a város másik végébe olcsóbb, mint egy ínycsiklandó cappuccino a főváros, Budapest kávézóiban.

Baku méretei közép-európai szemmel nézve sokkolóak. Egy dolog tudni, hogy a város majd négy és félszer annyi négyzetkilométeren terül el, mint Budapest. És egészen más megtapasztalni, mekkora is a valóságban, mikor a metró óriási bakugrásokkal közlekedve, nemegyszer 2 kilométeres távolságban lévő megállók között áll meg, és az ember mégis 35-40 percet tölt a föld alatt.

Miközben a lilás metrókocsik modern dizájnja lenyűgöző, a futurisztikus állomások között különösen kiemelkedik az Icherisheher megálló. Ez a helyszín a felszínen a Louvre ikonikus üvegpiramisát idézi, és közvetlenül a Formula-1-es pálya vonalán helyezkedik el, a háttérben pedig a lenyűgöző Qız Qalası, más néven a Szűztorony emelkedik. Ez a bizarr kontraszt azonban nem ér véget itt: akadnak olyan megállók is, ahol csak készpénzes tranzakcióval lehet átjutni a biztonsági kapun. Az azerbajdzsáni manat váltása pedig nem éppen egyszerű feladat. Már az utazásom előtt egy héttel megtapasztaltam, hogy a tucatnyi valutaváltó közül csupán egy foglalkozik ezzel a pénznemmel, amelyet egyébként retró svájci frankként is emlegethetnénk: 25 évvel ezelőtt 205-210 forintért cserélték a kezünkben.

A piros metróvonal szívében a Baku Boulevard, más néven Seaside National Park, varázslatos útvonalat kínál a látogatóknak. Ez a sétány igazi kincs, amit érdemes felfedezni, hiszen csupán néhány metrómegállónyi távolságra található a város központjától. A sétálók előtt pazar kilátás nyílik a nyílt tengerre, ahogy a fehérre meszelt padsorokkal szegélyezett sétányon haladnak, amely nyáron árusbódékkal telik meg, ezáltal egyedi atmoszférát teremtve. A vízpart mentén álló fenyők eleganciát és légies könnyedséget sugároznak, ami felejthetetlenné teszi a látogatást. Ahogy tovább lépkedünk, feltűnik a város fölé magasodó Baku Eye óriáskereke, amely lenyűgöző panorámát kínál a környékről. A kabinokban ülve harminc-negyven perc alatt csodálhatjuk meg a partvonal és az öböl látványát, amely igazán elbűvölő élményt nyújt. Habár a belépő ára Baku viszonylatában magasabb, kicsivel több mint 6000 forint, a szép idő és a sorban állás türelme megéri, hiszen a kilátás, amit a kerék tetejéről láthatunk, felejthetetlen élménnyé válik.

A park varázslatos szépsége egy kicsit háttérbe szorul, hiszen már javában zajlanak a szeptemberi Grand Prix ideiglenes lelátóinak építési munkálatai. Éppen ezért Max Verstappen, Lewis Hamilton és Oscar Piastri arca legalább annyira gyakran tűnik fel a molinókon és óriásplakátokon, mint Ilham Alijev azeri elnöké.

Miközben a metró folyamatosan zötyög a síneken, modern és dinamikus atmoszférát teremt, a felszíni tömegközlekedés inkább a káosz érzését kelti. A menetrend annyira kiszámíthatatlan, hogy az emlékezetes márciusi drukkereket idézi, akik Isztambulban várták az 1000. válogatott mérkőzést. (Bár a párhuzam itt meg is áll, Baku minden szempontból sokkal rendezettebb és tisztább városnak tűnik, még egy félórás látogatás után is, mint Törökország legnagyobb metropolisza.) A felszíni közlekedés igazi vonzereje azonban abban rejlik, hogy a busz ablakán kinézve egy lenyűgöző városkép bontakozik ki előttünk. Itt mutatkozik meg Baku kettős természete: egyik pillanatban a Flame Tower, a Tűztornyok acél és üveg csúcsai ragyognak a Kaszpi-tenger felől érkező fényekben, míg a következő pillanatban egy posztszovjet praktikumot és az ázsiai bazárok vibráló világát ötvöző negyed tárul elénk. A város fő ütőere, a Nizami sugárút - amely a helyiek körében csak Torgovaya néven ismert - a Váci utca és a Champs-Élysées elegáns keverékének tűnik, igazi szín- és emberáradatot vonultat fel. Itt elegáns butikok, régi kávézók és kanyargós bazársorok hívogatnak, amelyek a macskaköves utcák köré települnek, életet adva a város vibráló szövetének.

Ha valaki egy kiszámíthatóságra vágyik, a taxi hívása lehet a legjobb választás: egy kilométer ára legfeljebb 140 forint. A legideálisabb, ha a nagy nemzetközi szolgáltatók applikációit használjuk, hiszen így könnyebben előre tervezhetjük a kiadásokat, és az útvonalat is könnyedén nyomon követhetjük. Az ördög, mint tudjuk, sosem pihen... A Magyar Labdarúgó-szövetség honlapja például a Boltot ajánlotta korábban (amely azóta eltűnt a piacról), és én is ezt választottam, amikor a reptérről a városba tartottam. A sofőrök vezetési stílusa - ahogy az anyósülésről látható - egy külön misét érdemel, ugyanis a lámpák figyelmen kívül hagyása mellett a sávok felfestéseit, beleértve a záróvonalakat, és a közlekedési táblákat is inkább csak javaslatként kezelik a helyi autósok.

Ha sikerül túllépnünk a kisebb akadályokon, a Taxi mellett a metró is remek választás lehet, hiszen az átszámítva körülbelül 70 forintos menetjegyével rendkívül kedvező lehetőséget kínál a közlekedésre. Az árak tekintetében sincs okunk panaszra: itt, a helyi piacon egy liter 95-ös benzin ára körülbelül 220 forint. Érdemes azonban megjegyezni, hogy míg számunkra ez az olcsóság szembetűnő, a helyiek számára már nem feltétlenül az: az azeri átlagkereset körülbelül a magyar felének felel meg. Ennek ellenére a benzin literje még így is harmadába kerül a hazai áraknak...

A belváros szívéhez közel eső területeken a modernitás és a történelem furcsa diszharmóniát teremt. A hipermodern üvegfalú felhőkarcolók, amelyek szinte az amerikai városok sziluettjét idézik, csak néhány lépésnyire állnak az ezeréves épületektől, amelyek a múlt dicsőségét őrzik. Egy sarkon túl, mintha egy tipikus európai városkép tárulna elénk, ám a szovjet emlékek és a panelházak megjelenése akár Németországban vagy Franciaországban is elhelyezhetné bennünket. Ez a keveredés izgalmas és zavarba ejtő látványt nyújt, ahol a múlt és a jövő egymás mellett él.

Megint pár tömbbel távolabb, az óváros legrégebbi pontjain, illetve Baku külső részein viszont mintha csak a Star Wars filmek egyik helyszínén, Mos Espában vagy Mos Eisley-ban sétálnánk. Persze science-fictionről szó sincs: ezek az UNESCO-listás, 12-15. századi öreg kövek őrzik még ma is Baku misztikumát: a szűk sikátorok labirintusszerűen vezetik az átutazókat, miközben a Shirvanshah-palota mozaikolt udvara vagy egy csendes mecset árnyas kis parkja mellett lépdelünk el a tűz földjén. Kultúrájában - éttermeiben, üzleteiben és azok kínálatában - egyaránt Európa és Ázsia érdekes keveréke a hely, de azért az öregkontinens befolyása jobban érvényesül, mind az építészet, mind a konyha terén. Utóbbival nyugodtan lehet kísérletezni: nem egy, nem is két, már első ránézésre is egészen bizalomgerjesztő kis étkezde akad, ahol öt-hat manatból levest és főételt is kapni. Aki óvatosabb duhaj szeretne lenni, rossz hírem van: a világbrandek kávézói és éttermei a többi helyhez képest érezhetően drágábbak - a márkát itt is meg kell fizetni.

A Baku fölébe magasodó Lángtornyok ugyan még csak tinézdserkorban járnak (2013-ban adták át őket), mára az azeri főváros jelképeivé váltak. Nincs olyan turistáknak készült szuvenír, amin ne szerepelne a jellegzetes épületegyüttes, melyek látványa a tenger felől nézve tényleg lenyűgöző. Közelebbről aztán már kopik a varázs - bár lehet, csak az én szemem szokott hozzá az elmúlt években a budapesti Mol Campus látványához. Az illúzió lényege, hogy a Lángtornyok eleve Baku egyik legmagasabb pontján épültek, így távolabbról, például az óváros épületei mögül kikandikálva - igazán magasnak tűnnek. A lábuknál állva sem picik, de közel sem oly magasratörő felhőkarcolók, mint az ember előzetesen hinné.

Az esti találkozónak nem a korábban Európa-bajnoki helyszínként is bevetett 60 ezres Olimpiastadion, még csak nem is a 2019-es Eb-selejezőnk (3-1-es győzelem idegenben) helyszínéül szolgáló Bakcell Aréna - a Neftci Baku 12 ezres pályája - hanem az azeri főváros egyik legkeletibb pontján fekvő Dalga Aréna ad majd otthont. A 6500 fős létesítményt 2011-ben adták át, többnyire a helyi utánpótlás-válogatottak bázisa, de játszott itt nemzetközi kupameccset az Újpest is a Neftcivel még 2018-ban. Amennyire kívül esik a belvárostól - több mint 40 kilométer (és mégis ugyanarról a településről beszélünk) -, annyira kellemes a környezete. A nagy parkoló határain túllépve bármely irányba elindulhat az ember, 500 méternél többet garantáltan nem kell sétálnia ahhoz, hogy a Kaszpi-tenger strandján találja magát.

Mivel már kora délelőtt 27-28 Celsius-fokot mutatott a hőmérő, ami a következő órákban még emelkedhet, hogy aztán a mérkőzés időpontjára nagyjából ugyanide térjen vissza, a legkevésbé sem meglepő, hogy jó néhány magyar drukkerrel lehetett rövidnadrágban, strandszettben összefutni a környéken.

A többség, a pénteki svédek elleni vereség ellenére, továbbra is igyekszik önfeledten élvezni a "kirándulást". Sokan várják a WizzAir csütörtöki közvetlen járatát, hogy hazatérhessenek, addig pedig a tenger szépségét és a környező kulturális kincseket fedezik fel. Találkoztam olyanokkal is, akik egészen szombatig maradnak, hogy ellátogassanak a mindössze 60 kilométerre található Gobusztán nemzeti parkba, amely a világörökség része. A park szikla- és barlangrajzaiban, amelyek Kr. e. 3000 és 5000 között készültek, különleges történelmi nyomokat fedezhetünk fel.

Bár Marco Rossi szövetségi kapitány hangsúlyozta, hogy a modern futballban egyetlen válogatottat sem szabad alábecsülni, a magyar szurkolók véleménye ennél egy kicsit eltérő. Sokan úgy gondolják, hogy a Rossi-csapat nem süllyedhetett olyan mélyre az elmúlt másfél év során, hogy a világranglista 119. helyezettje ellen ne lenne esélyük a győzelemre.

A magyar és az azeri labdarúgó-válogatott eddigi összecsapásai valóban figyelemre méltóak: a két csapat eddig hétszer mérkőzött meg egymással, és a mieink mind a hét alkalommal győztek. Különösen emlékezetesek a 1990-es évek második felében zajló Európa-bajnoki és világbajnoki selejtezők, ahol a magyar csapat minden alkalommal legalább három gólt szerzett. A 2019 júniusában megrendezett Eb-selejtező is hasonlóan sikerült, ahol a magyar együttes megint imponáló teljesítményt nyújtott. A legutolsó barátságos mérkőzés, amely 14 éve zajlott Dubajban, 2-0-ás eredménnyel zárult, míg a legszorosabb összecsapás a 2019 őszi Eb-selejtező volt, ahol egyetlen gól döntött a magyarok javára (1-0, Korhut Mihály révén). Ezzel a teljesítménnyel a magyar válogatott nemcsak a győzelmek számát, hanem egy figyelemre méltó 19-2-es gólkülönbséget is fel tud mutatni.

A magyar válogatott sajnos már 2024 októbere óta nem tudott győzelmet aratni, hiszen az utolsó öt tétmeccsükből négyet elveszítettek, és mindössze egy döntetlent játszottak. Ha a kilenc mérkőzés óta nyeretlen (2 döntetlen, 7 vereség) Azerbajdzsán ellen sem sikerül diadalt aratniuk, akkor a 2018 óta tartó Rossi-éra legrosszabb sorozatát írják majd át Szoboszlai Dominikék. Érdemes emlékezni, hogy 2021-ben a csapat három döntetlennel és három vereséggel zárta hat mérkőzését, így most már nagyon sürgető a sikeres folytatás.

A szövetségi kapitány hétfőn elárulta, legalább négy helyen változtat majd a nemzeti csapat kezdőjén a pénteki 2-0-s zakó alkalmával pályára küldött együtteshez képest. Ami biztos: ha csak nem jön közbe egy sérülés az utolsó pillanatban, a Ferencváros támadója, Varga Barnabás és a Blackburn Rovers kapusa, a nemzeti színekben első fellépésére készülő Tóth Balázs is kezdő lesz a Dalga Arénában.

Az őszi világbajnoki selejtezőket megelőző utolsó összecsapásról élő szöveges közvetítéssel és helyszíni összefoglalóval jelentkezik az Index.