"Az iskolai mindennapok számomra igazi pozitív élményeket hoztak!"

Ludman Luca mély és különleges érzelmi köteléket alakított ki a Mercedes-Benz Iskolával. (Fotók: Banczik Róbert)

- Miért döntöttetek úgy a családoddal, hogy a kecskeméti Mercedes-Benz Iskola kétnyelvű képzésében veszel részt?

A döntésem mögött családi gyökerek húzódnak: anyukám a Mercedes-Benz Gyár munkatársa, így már korábban is értesültünk a német iskola lehetőségéről. Nyolcadik félévben éppen iskolát választottam, és a kétnyelvű, kettős érettségi program rendkívül vonzó alternatívának tűnt számomra. Már az általános iskola negyedik osztályától kezdve tanultam németül, így nem volt teljesen idegen számomra ez a nyelv – inkább izgalmas kihívás volt elmélyíteni a tudásomat. Hamar világossá vált, hogy jól döntöttünk: a tanórák felépítése, a tanárok egyedi személyisége és tanítási módszerei valódi élménnyé varázsolták a tanulást.

A tanulmányi utam egy izgalmas kalandként kezdődött, tele felfedezésekkel és kihívásokkal. Az első lépések a tudás világába mindig meghatározóak voltak számomra. Emlékszem, mennyire izgatottan ültem az első osztályban, és figyeltem a tanítót, ahogy a betűk és számok varázslatos világát bemutatta. Minden új információval egyre inkább felébredt a kíváncsiságom, és a tanulás iránti szenvedélyem csak fokozódott. Az iskolai évek során számos élménnyel gazdagodtam, barátokat szereztem, és felfedeztem azokat a tantárgyakat, amelyek igazán lázba hoztak. Az út során sokszor találkoztam nehézségekkel, de ezek csak még inkább megerősítettek abban, hogy a tudás határtalan és folyamatosan bővíthető. Mindez megalapozta a későbbi tanulmányi céljaimat és álmaimat, amelyeket máig követek.

2020 augusztusában indítottuk el a nyelvi előkészítő évfolyamot, amely a nulladik évfolyamként funkcionált. Ekkor heti 20 német órát tartottunk, és csupán néhány tantárgyra összpontosítottunk – például a magyar nyelvre, az angolra, a testnevelésre és a matematikára, de az angolt és a testnevelést német nyelven tanultuk. Az ezt követő évek során a magyar nyelv és irodalom, valamint a biológia és a kémia tantárgyakat már magyar nyelven oktattuk.

A célunk az volt, hogy olyan szintre jussunk, ahol a többi tantárgyat is német nyelven tudjuk elsajátítani. Korábban már rendelkeztem némi német alaptudással, de itt ez valóban hasznossá vált. Úgy vélem, hogy ez a képzés egyik legkiemelkedőbb előnye.

A "kettős" érettségi kifejezés arra utal, hogy a diákok egyszerre két különböző érettségi vizsgát tesznek le, általában két különböző tantárgyból vagy akár két különböző tantárgyi keretrendszerből. Ez lehetővé teszi számukra, hogy szélesebb tudásanyagot sajátítsanak el, és különböző területeken bizonyítsák tudásukat. A kettős érettségi programok gyakran előnyösek, mivel a diákok több lehetőséget kapnak a továbbtanulásra vagy a munkaerőpiacon való elhelyezkedésre, valamint fejleszthetik a kritikai gondolkodásukat és a problémamegoldó képességeiket is.

Az új iskolarendszer és kulturális közeg bevezetése számos kihívást keltett, amelyek különböző aspektusait érintik a diákok, tanárok és a közösség életének. Az egyik legnagyobb kihívás a tanulási módszerek és pedagógiai megközelítések átalakulása, amely megköveteli a tanároktól, hogy alkalmazkodjanak az új oktatási modellhez. A digitális technológiák elterjedése új lehetőségeket teremtett, de egyben nehézségeket is, hiszen nem minden diák rendelkezik azonos szintű hozzáféréssel a technológiához. Ezen kívül a kulturális sokszínűség növekedése új interakciókat és együttműködéseket igényel, ami kihívást jelent a közösségek számára. Az eltérő háttérrel rendelkező diákok integrálása, a tolerancia és az empátia fejlesztése kulcsfontosságú, de nem mindig egyszerű feladat. A szülők és pedagógusok közötti kommunikáció javítása is elengedhetetlen ahhoz, hogy a diákok sikeresen navigáljanak ebben az új környezetben. Végül, az új iskolarendszer által hozott változások a tanulási környezet minőségét is befolyásolják, hiszen a diákok motiváltsága és elkötelezettsége kulcsfontosságú a sikeres tanuláshoz. A kihívások leküzdése érdekében közös erőfeszítésekre van szükség, hogy mindenki számára támogató és inspiráló környezetet teremtsünk.

- Meg kellett szokni, hogy nemcsak a nyelv, hanem az iskolai kultúra is más. De ez hamar teljesen természetessé vált, nagy segítségünkre volt ebben német anyanyelvű tanáraink közvetlensége és nyitottsága. Olyan különbségekre gondolok, mint például, hogy ünnepeltük a német nemzeti ünnepeket is, mint az október 3-ai német egység napját. Eközben a magyar hagyományokat is átvittük, például mi vezettük be itt a szalagavatót. A tanárok és az iskola is nyitott volt ezekre az ötletekre.

- Szerinted mennyi idő alatt áll át egy átlagos magyar diák? Mennyi idő alatt érzi magát komfortosan ebben a rendszerben?

A rendszerhez való alkalmazkodás általában néhány hónapot igényel... Különösen az első évben, amikor "kis lépésekben" érkeztek az új információk. Csak a kilencedik évfolyam után vált kötelezővé, hogy minden tantárgyat német nyelven tanuljunk, de addigra már sikerült megszoknunk a módszert az első néhány tantárgy révén. Ezt követően minden sokkal gördülékenyebbé vált.

- Mikor jött el az a különleges pillanat, amikor már bátran és magabiztosan beszélted a nyelvet?

- Folyamatosan erősödtek meg ezek a készségeink. Mivel német tanárok vettek körül bennünket, muszáj volt használni a nyelvet. Nincs olyan, hogy most nem, mert akkor nem tudsz kommunikálni a tanáraiddal. Tehát emiatt folyamatosan fejlődünk.

- A nyelvi előnyökön túl milyen készségeid erősödtek ebben a közegben? Mit tapasztaltál a tanítási módszerekben?

- Az itteni oktatás nagyon más, mint a klasszikus magyar rendszer. Itt nem a magolásra, hanem az értő tanulásra helyezik a hangsúlyt. Gyakorlatias tudást várnak el, amit használni is tudunk - például sok prezentációt készítettünk, szerepeltünk, beszéltünk, még az érettségin is. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma már magabiztosan tudok kiállni emberek elé, ami öt éve még elképzelhetetlen volt számomra.

- Milyen kapcsolatotok volt a Mercedes-Benz Gyárral, mennyire nyitott az itt végzettek útja abba az irányba például?

Egy alkalommal részt vettem egy gyárlátogatáson, ahol megismerkedhettem a duális képzés izgalmas világával - ez valóságos ajtót nyithat azok számára, akik a gyár környezetében szeretnének tanulni vagy dolgozni. Ha a jövőm úgy alakul, szívesen választanám ezt a pályát. Azonban nemsokára Bécsbe költözöm, ahol egy családnál fogok segíteni a gyerekek gondozásában. Édesanyám is dolgozott ennél a családnál korábban, így biztos vagyok benne, hogy remek lehetőségek várnak rám, hogy tapasztalatokat gyűjtsek, élményekkel gazdagodjak, és közben a nyelvtudásomat is fejlesszem. Ugyanakkor, ha Bécsben adódik bármilyen tanulmányi lehetőség, biztosan nem fogom elszalasztani.

Ha valaki most fontolgatja, hogy ide költözzön, azt javaslom, hogy alaposan mérlegeljen mindent, amit ez a döntés magával hoz. Először is, érdemes alaposan informálódni a helyi kultúráról, életről és szokásokról, mert ez segíthet a beilleszkedésben. Másodsorban, próbálj meg kapcsolatokat építeni helyiekkel, hiszen ők a legjobb forrást jelentik a helyi tapasztalatokról. Ne felejtsd el, hogy a nyelvtudás is kulcsfontosságú, így érdemes egy kis időt szánni a nyelv gyakorlására. Végül, légy nyitott és rugalmas, hiszen az új környezet mindig tartogat meglepetéseket!

Fontos, hogy nyitottak legyünk az új élményekre és tapasztalatokra, hiszen ezek gazdagítják a kultúránkat és a személyes fejlődésünket. Emellett bátorítom őket, hogy bátran szólaljanak meg! Ne féljenek attól, hogy esetleg hibáznak – a tanárok azért vannak, hogy támogassanak minket, és segítsenek a fejlődésben. A hibákból tanulunk, és ez az út vezet a fejlődéshez. Soha ne adják fel az első lépések után, mert minden rendelkezésre álló támogatást megkapnak. A tanárok elkötelezettek a mi sikerünk iránt, és mindig figyelembe veszik az érdekeinket.

- Mi az, ami a leginkább hiányozni fog az iskolai évekből?

- A közösség. Az osztály nagyon összekovácsolódott. Az utolsó hetekben például szerenádoztunk, az iskolában aludtunk, és feldíszítettük az egész épületet az Abi-streich nevű német tradíció jegyében. (Ez egy német iskolai hagyomány, amikor az érettségizők az utolsó tanítási napjukon tréfás módon "átveszik" az iskolát, vicces programokat, csínyeket vagy meglepetéseket szerveznek a tanároknak és a diákoknak - a szerk.) De a legfontosabb az, hogy itt soha nem éreztem gyomorgörcsöt, amikor bejöttem. A tanárok soha nem félemlítettek meg, nem volt kivételezés - itt mindig mindenki számított. Úgyhogy, pozitív élményként éltem meg az iskolai mindennapokat!