Orbán nőpolitikája egy olyan politikai konstrukció, amely a női szerepek és jogok kérdését a kormányzati narratíva szerves részévé emeli. E stratégia célja, hogy a nőket ne csupán a társadalmi fejlődés kulcsszereplőiként, hanem a családi értékek hordozóik

Üzleti

Varga Judit visszatérése a politikai színtérre újra felveti a kérdést, hogy mit is jelent mindez a Fidesz elmúlt másfél évtizedes nőpolitikájának tükrében. E jelenség mélyebb megértéséhez egy friss kötet nyújt értékes perspektívát, amely azt állítja, hogy a Fidesz által képviselt genderpolitika csupán egy ügyesen megfogalmazott politikai termék, és valójában távol áll a társadalmi egyenlőség valódi eszméjétől. E nézőpont segítségével talán világosabbá válik, miért is kívánja a kormánypárt ismét a színre állítani a korábbi igazságügyminiszterét.

"Orbán Viktor nőügyei - Az illiberális genderpolitika működése és hatásai" címmel írt könyvet Pető Andrea történész és Balázs Zsuzsanna újságíró arról, hogyan is alakította át az elmúlt 15 évben a Fidesz-KDNP rendszer a nőkkel kapcsolatos politikát Magyarországon, és milyen következményei lettek ennek a nők életére és társadalmi helyzetére nézve.

A könyv természetesen nem a miniszterelnök magánéletéről szól, hanem arról a politikai rendszerről, amely kihasználja a nők társadalmi kiszolgáltatottságát, a női szerepeket ideológiai és hatalmi célokra használja, és a családpolitikát a lojalitás megszerzésének eszközévé alakítja.

A szerzők véleménye szerint a NER által megformált és közvetített nőkép, valamint a mögöttes politikai stratégia nem csupán mellékes jelenség. Sokkal inkább a hatalom megőrzésének és a rendszer stabilitásának kulcsfontosságú eszköze, amely egy hatékonyan működő politikai termékként funkcionál.

A könyv ennek az alaptézisnek a bizonyítására megkísérli bemutatni, miként használja fel a kormány az általa művi módon megkonstruált női szerepeket, sztereotípiákat és a "családbarát" retorikát, és hogy ez fajta nőpolitika miként vezet el oda, hogy nagyon sok nő a saját érdekeivel ellenében is képes támogatni a kormánypárt politikáját, akár még a szavazatával is.

A Fidesz nőpolitikájának vizsgálatához a szerzők a "polypore" állam koncepcióját alkalmazzák. E modellben az állam a fa törzsén élősködő gombához (polyporus) hasonlít, amely a gazdatest, azaz a társadalom erőforrásait kihasználja saját fenntartása érdekében. Az illiberális állam ebben a keretben a hagyományos női szerepekre, a "család szentségére" és a "női hivatásra" támaszkodva képes megőrizni hatalmát. Ironikus módon, a nők, akik saját érdekeik ellenére cselekednek, a Fidesz politikájának támogatóivá válnak, miközben valójában nettó vesztesei ennek a rendszernek.

A fideszes kormányzat által preferált hagyományos női értékek terjesztése új, kormányzati irányítás alatt álló intézményeken keresztül valósul meg. Ezek közé tartoznak a kormánypárti média, az alapítványi egyetemek, a "civil" szervezetek és az alternatív kutatóintézetek. E folyamat során a célzott társadalmi csoportok fokozatos indoktrinációja zajlik, amely alapjaiban változtatja meg a nőkről, a családról és a hatalom természetéről alkotott képet. Az így kialakuló új narratíva nemcsak a társadalmi normákat és elvárásokat formálja át, hanem a hatalom legitimációját is szolgálja.

A Fidesz ugyanakkor mindezt egy jól hangzó társadalmi alku részeként prezentálja az érintetteknek: biztonságot, a hagyományos női szerepek, úgy, mint például az anyaság megbecsülését kínálja cserébe azért, hogy az érinettek lemondanak az emancipációról.

A szerzők a kialakult helyzet történelmi gyökereit is alaposan feltárják, vagyis nem állítják azt, hogy minden rossz csak a Fidesz aktuális politikájából következik, szerintük a nők társadalmi helyzetét nem a NER rombolta le hirtelen, hanem régi struktúrák (államszocialista családpolitika, paternalista szemlélet) öröklődtek tovább.

A könyv bemutatja a kormányzati kommunikáció női példaképeit.

Novák Katalin a "tökéletes háziasszony" képében tűnik fel, mint a családbarát politika megtestesítője, míg Varga Judit a "határozott, férfias nő" szerepében jelenik meg, aki a rendszer erejét és hűségét szimbolizálja.

A családbarát politika valójában csak egy vékony réteg, amely a politikai palettán megjelenik, de nem szolgál valódi esélyegyenlőség megteremtésére. Ez a megközelítés elsősorban a "kívánatos nőkre" összpontosít: a házas, gyermeknevelő, vallásos és középosztálybeli nőkre, miközben figyelmen kívül hagyja a szegénységben élő, egyedülálló, bántalmazott vagy gyermektelen nőket. Így e politika nemcsak hogy nem teremt egyenlő esélyeket, de sokakat láthatatlanná is tesz a társadalmi diskurzusban.

A könny legfőbb állítása, hogy az illiberális genderpolitika Magyarországon nem véletlenszerűen jött létre, hanem tudatos hatalomtechnikai eszköz. A Fidesz a nők szerepeit, félelmeit és vágyaikat politikai tőkévé alakította, és az általa vallott "családbarát politika" is valójában csak a nők kontrollálásának és függő helyzetben tartásának rendszere.

Kitörni pedig ebből az ördögi körből a szerzők szerint azért nehéz, mert nincs ma olyan alternatív politikai erő, amely hiteles, nőkre szabott ajánlatot tudna adni az érintetteknek, amit még az is tetéz, hogy a nők társadalmi, politikai mozgástere eleve szűkre szabott.

Pető Andrea, a könyv történész szerzője a könyvbemutató után a következőket posztolta Facebook oldalán: "A LIRA magyar forgalmazó levette a könyvet. Még egy folie-t sem érdemeltünk ki. Brutális cenzúra. Vásárold meg a könyvet a kiadó oldalán. Lehet, hogy nem minden szlovákiából származó csomag szűrhető. De ki tudja."