Érzed, hogy a munkahelyi kihívások egyre inkább a válladra nehezednek? Lehet, hogy nem is a kiégés az, ami foglalkoztat.

Itt az "On the Other Hand" rovat, ahol a Portfolio különböző véleményeknek ad teret. A cikkek a szerzők egyéni álláspontját tükrözik, amelyek nem mindig tükrözik a Portfolio szerkesztőségének nézeteit. Amennyiben szeretné megosztani gondolatait a témával kapcsolatban, kérjük, küldje el írását a [email protected] e-mail címre. A megjelent írásokat itt találja.

Az orvosok, akikkel rendszeresen együtt dolgozom, gyakran megosztják velem tapasztalataikat a kiégéssel küzdő pácienseikkel kapcsolatban. A legtöbb esetben ezek az emberek kimerültek és nem tudják, hogyan kezeljék a stresszt vagy az érzelmeiket. Amikor mindfulness tréningre küldik őket, gyakran csalódott arccal érkeznek, mert nem diagnosztizálták náluk a kiégést. Nem azért csalódottak, mert szeretnék, hogy rosszabbul legyenek, hanem mert a kiégés diagnózisa számukra egyfajta felmentést jelentene a változtatás alól. Egy hivatalos kiégés már "elég jó" indok ahhoz, hogy átgondolják életüket, újra tervezzenek és dolgozzanak magukon. Ezzel szemben a "csupán" fáradtság, krónikus stressz vagy alvászavar sokak számára – beleértve a környezetüket is, akik hajlamosak ezeket normalizálni – nem tűnik elegendő oknak ahhoz, hogy valódi változásokba kezdjenek.

Az Egészségügyi Világszervezet hivatalosan is elismeri a kiégést, mint a munkahelyi környezetben előforduló jelenséget.

A kiégés a fizikai, szellemi és érzelmi kimerültség állapota.

Az ide vezető ösvény tele van krónikus stresszel és folyamatos nyomással. A legjellemzőbb tünetek közé tartozik az állandó fáradtság, a kilátástalanság érzése, alvási problémák, nehézségek a koncentrációban, valamint a túlterheltség érzése, ami szinte mindennapossá válik.

Fontos tisztázni, hogy a rövid távú stressz nem feltétlenül káros. Az egészséges szervezet minden szükséges eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy kezelje ezt a helyzetet, anélkül, hogy később bármilyen negatív hatással lenne a fizikai, lelki vagy mentális állapotunkra. Valójában a stressz a túlélésünk egyik kulcsfontosságú eleme! Jelez nekünk, amikor valami veszélyes, túlzott vagy éppen átlépi a határainkat. A stresszmentesség nem létezik; ha mégis elérnénk, az a legfontosabb vészjelző rendszerünk leállítását jelentené. Másképp fogalmazva, a stressz olyan barát, aki mindig figyelmeztet minket, amikor rossz irányba haladunk (még ha ezt nem is szeretjük hallani), és képviseli az érdekeinket, még akkor is, ha mi magunk nem vagyunk képesek erre.

A krónikus, tehát tartósan jelen lévő stressz egészen más jelenség. Ez a folyamatos nyomás olyan terhet helyez a szervezetünkre, amely nem csupán a kiégéshez vezethet, hanem hozzájárulhat szív- és érrendszeri problémák, alvási zavarok, valamint a test regenerálódási és gyógyulási folyamatait is hátráltathatja, és akár depresszióhoz is vezethet. Míg a stressz kis mennyiségben elengedhetetlen a motivációnk fenntartásához, addig a túlzott mértékű stressz valódi romboló hatással bír.

Amikor a kiégés témáját érintjük, érdemes észben tartani, hogy ez nem csupán a munkahelyi környezetről, a ránehezedő elvárásokról és a szervezeti keretekről szól. Ugyanennyire fontos a személyes erőforrások és képességek szerepe is, amelyekkel az egyén a stresszes helyzetekkel szemben megküzd.

Sokan az iskolapadban elsajátították a másodfokú egyenlet megoldóképletét, ám a stressz kezelésének hatékony módszereivel alig találkoztak. Évtizedek óta tartó oktatás során a szimpatikus idegrendszer működéséről nem esett szó, és a stresszes megbeszélések során jelentkező gyomorfájásra sincsenek magyarázatok. Az sem világos, hogy miért éppen az az adott kolléga nem tudja abbahagyni az ujjaival való dobolást, amikor a vita hevessé válik. Pedig mindez a stressz tünetei lehetnek.

Eközben a vállalatok egyszerre menedzselik a gazdaság hullámzását, az irodát, a célokat, és néha a zárt ajtók mögött beszélgetve felbukkan a "felelősség" szó. Miért a mi feladatunk munkáltatóként megoldani ezt? Nem mindenkinek a saját felelőssége, hogy menedzselje a stresszt és kihívásokat, amiket vállalt a pozíciójával? Gondolhatjuk, hogy ez a munkavállaló felelőssége, de ez nem változtat azon, hogy a vállalat problémája is.

A Gallup által a témában közzétett tanulmány kiemelte,

A munkahelyi kiégésben szenvedő munkavállalók körében a kutatások szerint 2,6-szorosára nő a valószínűsége annak, hogy aktívan új álláslehetőségeket keresnek.

A kutatások alapján megállapítható, hogy a munkavállalók éves fizetésük 10-30%-át szükséges pótolni, ha elhagyják a céget, és új kollégát kell keresniük. Ezen kívül a krónikus stressz hatására a dolgozók 63%-kal valószínűbb, hogy betegszabadságot vesznek ki, valamint 13%-kal csökken a teljesítményükbe vetett bizalmuk, ami a proaktivitásukra is negatívan hat. Ez csupán egy példa a sok közül, és eddig nem találkoztam olyan kutatással, amely a krónikus stressz pozitív következményeit elemezte volna a teljesítmény vagy az egyén jóléte szempontjából.

Ezért világos, hogy a hatékony stresszkezelés nem csupán egyéni érdek, hanem közös felelősség is, amely lehetőséget teremt arra, hogy valami igazán értékes születhessen. A vállalatok által szervezett stresszkezelési tréningek egyik legnagyobb előnye, hogy a résztvevők érzékelik: a munkaadó valóban törődik velük, nem csupán a minimális elvárásoknak próbál megfelelni, amikor a munkavállalók jólétére gondol. Ezen programok révén a munkavállalók rájöhetnek, hogy a tréningek nem csupán a szakmai fejlődésüket szolgálják, hanem olyan készségeket is adnak, amelyek az élet más területein is hasznosak lehetnek.

A kiégés megelőzése, a stresszkezelésből elmaradt leckék pótlása közös probléma, de egy közös lehetőség is arra, hogy a munkaadó és a munkavállalók jobb csapattá váljanak, bizalmat építsenek ki egymás felé és egy fenntartható és egészséges helyről érjék el a céljaikat.