Nyakig mézben – Mennyit és miért érdemes gyakorolni? A gyakorlat a fejlődés kulcsa, legyen szó bármilyen készségről vagy tudományágról. De mennyi az annyi? Mennyit érdemes gyakorolni ahhoz, hogy valódi eredményeket érjünk el? Az alábbiakban néhány szempo
Ifjú éveimben a gitár volt az életem középpontjában. Szinte soha nem engedtem el a kezem közül. Kaotikus dallamok születtek, ahogy ösztönösen játszottam bármit, ami csak eszembe jutott. Az ujjaim vad táncot jártak a húrokon, remélve, hogy valami varázslatos formát ölt a zene. Belül lángolt a szenvedély, tombolt az eltökéltség, és a hiúságom egyre inkább eluralkodott rajtam, miközben álmaim húztak magukkal. Olyanná akartam válni, mint a posztereken látott ikonjaim – a hosszú hajú, bőrdzsekis rockerek, óriási Marshall erősítők és csillogó gitárok társaságában. Akkor azt hittem, hogy mindez elegendő lesz a sikerhez, a hírnévhez, és hogy a lányok majd csak úgy hullanak az ölelésembe, miközben a gazdagság is az ölembe szakad. Abban az időben csupán egy remek hangzású, román gyártmányú akusztikus gitárom volt, talán 11-12 éves lehettem.
Szerencsémre nagyon hamar egy kitűnő zenetanárhoz kerültem, aki megszervezte az időmet és a gyakorlási teendőimet. Rövid időn belül megváltozott és értelmet kapott minden. Összeálltak pengetett hangjaim térben és időben. Lassan-lassan megszólalt a zene. Benne voltam, belemélyültem, beleszerettem.
Ferdinand Carulli, Mauro Giuliani és Matteo Carcassi, 18-ik és 19-ik századi olasz mesterek kitűnő gitár metódusaival kezdtem. Tanárom, Bokor Barna, egy klasszikus neveltetésű elsőrangú hegedőművész volt, a Nagyváradi filharmonikusok első hegedűse és remek zene pedagógus, aki nem tudott gitározni ugyan, de megtanított kottát írni-olvasni, komoly zeneelméleti ismereteket adott át, megéreztette velem az együtt zenélés örömét, de legfőképpen rávezetett egy különleges munka etikára, ami által sikerült kidolgoznom egy roppant hatékony gyakorlási és felkészülési módszert, amit azóta is nagy sikerrel és könnyedséggel használok. Rájöttem és megértettem, hogy egy bizonyos mentális és erkölcsi hozzáállás nélkül nem leszek képes megvalósítani a gitárossá válás ígéretes álmát.
Ha profi zenésszé szeretnél válni, és a zene csodálatos világával valódi kapcsolatot keresel, fontos tudnod, hogy a tehetség önmagában nem elegendő. Számos, gondosan megtervezett lépésre van szükséged, amelyek segítenek elérni a céljaidat. Nincs egyetlen, mindenkire érvényes recept; mindenkinek a saját lehetőségei és céljai szerint kell megszerveznie az idejét. A professzionális etika szellemében érdemes dolgozni, hiszen a színpadra lépéshez alapos felkészülés szükséges. A közönség elé való kiállás előtt elengedhetetlen, hogy magabiztosan és felkészülten állj ott, hiszen ez a művészet tiszteletét is tükrözi.
A siker kulcsa kizárólag a közönség által teremtett népszerűségben rejlik; minden egyéb ebből a forrásból fakad. Ezért elengedhetetlen, hogy mély tisztelettel és alázattal lépj a színpadra, hiszen különben nem találod meg a valódi utadat. Ha nem így teszel, a dolgok nem fognak a tervek szerint alakulni.
