Negyven évvel ezelőtt távozott az élők sorából Kosáryné Réz Lola, az írói világ egyik meghatározó alakja. Élete és munkássága mély nyomot hagyott a magyar irodalomban, emlékét pedig a mai napig őrizzük.

A felvidéki Selmecbányán, Richter Eleonóra néven látta meg a napvilágot 1892. december 7-én. Apja a Bányászati Akadémia utolsó rektora volt, aki Trianon után Sopronba költöztette át az intézményt, a család nevét is ő magyarosította.

A fiatal lány első verseit nagyapja biztatására, hétévesen írta, írásai jelentek meg felvidéki lapokban, pályázatokat nyert, az első világháború idején háborúellenes verseket publikált. A kereskedelmi iskolát végezte el és zenét is tanult, 1912-ben zongoratanárához, Kosáry Jánoshoz ment feleségül. A házasságból egy fiú és egy lány született, Kosáry Domokos neves történész, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke lett.

Amikor Selmecbánya az első világháború végén Csehszlovákia része lett, a család Sopronba, majd Budapestre költözött. Itt kezdődött Lola irodalmi pályafutása, amely hamarosan sokak figyelmét felkeltette.

Fia, Kosáry Domokos emlékezete szerint az édesanyja...

Kosáryné 1920-ban érte el első jelentős írói sikerét, amikor Filoména című regényével elnyerte az Athenaeum könyvkiadó pályázatát. E könyv egy fiatal cselédlány sorsának fájdalmas és megrázó eseményeit tárja elénk.

A regényfolyam, amely öt nemzedéken átívelve bontakozik ki, 1686-ban veszi kezdetét, és a történet 1944 nyarán ér véget. Ez a 2500 oldalas epikus mű nem csupán a női emancipáció kérdéseit és a magyar asszonyok mindennapi életét tárja elénk, hanem a teljes magyar nemzet sorsának alakulását is hitelesen tükrözi.

Kosáryné Réz Lola a múlt század 20-30-as éveinek egyik legkiemelkedőbb leányregényírója volt. Műveiben a család és a gyermeknevelés terén megvalósuló női sorsokat ábrázolt, olyan eszményképeket teremtve, amelyek a korabeli úrilányok számára ideálként szolgáltak. Regényei nemcsak szórakoztatják az olvasót, hanem mélyen tükrözik a kor társadalmi elvárásait és a női szerepek sokszínűségét.

A szegények iránti részvét, a gyermekek iránti szeretet, a másokért hozott áldozat értelmes voltába vetett hit hatja át egyebek mellett az Egy hordó bor, a Porszem a napsugárban, A vén diák című könyveit. Rendkívül termékeny alkotó volt, művei nagy példányszámban fogytak, 1921 és 1944 között 38 ifjúsági regénye jelent meg, közülük néhány - mint a Tibi-történetek - több kiadást is megért.

Munkatársa volt a Nyugat című folyóiratnak, valamint az Új Idők, az Én Újságom és a Magyar Lányok lapoknak is. Több mint hetven kötetet ültetett át magyar nyelvre angol, német és francia forrásokból. Fordításai között szerepel Agatha Christie és Pearl Buck regénye, Karl May klasszikus Winnetouja, valamint Margaret Mitchell híres műve, az Elfújta a szél is.

Kosáryné 1927. január 10-én alapító tagja volt a Magyar Írónők Köre elnevezésű, 1949 szeptemberéig működő irodalmi társaságnak, amelynek célja a magyar írónők társadalmi egyesítése, szellemi és szociális érdekeinek képviselete és védelmezése volt.

Élete utolsó regénye, a Leányfurfang, 1958-ban látott napvilágot, és ezt követően visszavonult az irodalmi színpadról – de nem saját döntése alapján. Az akkori társadalmi rendszer nem tudta hová tenni, hiszen nem csupán női íróként, hanem származása, műveltsége és vallási-erkölcsi meggyőződése miatt is kilógott a sorból. Ekkoriban a "úri dilettáns" jelzővel illették, mint egy olyan írónőt, aki, noha tehetséges, jó szándékú és érzékeny a társadalmi problémákra, mégsem vehető teljesen komolyan az irodalom világában.

Otthonában továbbra is szorgalmasan alkotott, mind saját magának, mind családja számára, azonban életének utolsó harminc évében sajnos nem volt lehetősége műveit publikálni. Az Írószövetségből való kizárása súlyosan érintette, és csupán néhány héttel 92. születésnapja után, 1984. december 27-én bekövetkezett halála előtt kapta vissza a tagságát.

Az írónőnek több mint 100 saját műve és közel 70 műfordítása jelent meg. 2013 januárjában, születésének 120. évfordulója alkalmából emléktáblát állítottak a tiszteletére az újbudai Fadrusz utca 2. szám alatti házban, ahol családjával élt 1933-tól 1942-ig.