Hogyan kezeljük a helyzetet, ha a buta emberek csapatban zúdulnak ránk?
Eddigi tapasztalataim szerint: semmit sem érünk el. A csapatos támadásainkkal szemben teljesen védtelenek vagyunk. A csorda buborékja olyan erőt és önbizalmat ad akár a legkevésbé felkészült tagoknak is, hogy egyszerűen lehetetlenné válik eltéríteni őket a téveszméiktől. Ahogy a mondás tartja: a butaság határtalan, és ez a csorda esetében különösen igaz.
Hogy ne csak burkolt utalásokkal beszéljek a butaságokról, egy tegnap délutáni, váratlanul, de annál izgalmasabban kibontakozó, sőt, kifejezetten mulatságos eseményről van szó. A dolog főszereplője Rácz András, akit az orosz-ukrán háború kapcsán szokás emlegetni azok körében, akik vonzódnak a globalista narratívákhoz és a '44-es Signal-stílusú győzelmi jelentésekhez. András egy igazán nevetséges elmélettel állt elő. Magát egy nyomozó zseniként, a modern kor Sherlock Holmesaként képzelve, arra a következtetésre jutott, hogy én már napokkal korábban tudomásomra jutott a tiszavilag.co weboldalon pár óráig elérhető interaktív térképről. Ez a térkép lehetőséget biztosított arra, hogy településekre és nevekre keresve megtudjuk, kik szerepelnek a Tisza Párt applikációjából kiszivárgott adatbázisban. Sajnos, konkrét részleteket nem tudok mondani a térképről, mert mire odáig jutottam, hogy megtekintsem, már eltűnt az internet sötét bugyraiban.
A lényeg az, hogy Rácz András nyilvánvalóan nem rendelkezik a szükséges tudással, hiszen a térinformatikát csupán a térképekkel azonosítja. Ebből a tudatlanságból fakad az a meglehetősen primitív összeesküvés-elmélet, amely szerint Ambrózy Áron a titkok mestere, és a kiszivárgás ügyében folytatott nyomozásoknak kizárólag az ő személyére kellene fókuszálniuk. Rácz, aki a háborús helyzetek elemzésében inkább kóklerként és agitációs propagandistaként mutatkozott be, ügyesen ügyelt arra, hogy a szavai ne legyenek annyira egyértelműek, hogy komolyabb pénzbírságot (guruló hrivnyát) lehessen kicsikarni tőle rágalmazásért. Csak célozgatott, utalgatott, majd végül a levegőbe beszélt.
Na, a hülyék vércseként csaptak le rám, tucatjával kellett letiltanom őket. Egy részüket azért, mert rémesen untattak, csak odaköpték a legtipikusabb ellenzéki ostobaságokat a közpénzekről és a börtönről, majd vissza se néztek. A többségüket viszont azért, mert egy idő múlva felidegesített, hogy a legrészletesebb gyógypedagógiával sem voltam képes eltántorítani őket abbeli meggyőződésüktől, hogy a vonatkozó interaktív térképet én készítettem, de legalábbis részese vagyok annak a nagy kormányzati összeesküvésnek, ami létrehozta azt.
Nos, szeretném hangsúlyozni, hogy teljesen ártatlan vagyok. Semmilyen GDPR-szabályt nem sértettem, és nem éltem vissza semmilyen különleges személyes adattal. Valójában soha nem követtem el bűncselekményt, mivel az ég világon semmit nem tettem. Még csak törvényes tevékenységeket sem folytattam az adatbázissal kapcsolatban. Arról pedig fogalmam sem volt, hogy néhány nappal később megjelenik egy interaktív térkép, hiszen a Rácz András által bizonyítékként említett posztomban a térinformatikáról esett szó. A térinformatika lényegében a térbeli adatok elemzését jelenti. Az én esetemben például az egyéni választókerületek szolgálnak ilyen adatokként, amelyek a térben lefedik az országot. Tehát nem arról van szó, hogy térképpel foglalkoztam, ahogyan Rácz András tévesen feltételezte a saját tudása alapján.
