Miló Viki az nlc-nek elmondta: "Ha előre tudtam volna, hogy a házasság milyen kihívásokkal jár, soha nem léptem volna be a házasság kötelékébe!"

A profi ökölvívás világában világbajnoki címet szerzett, de a magánélete nem éppen irigylésre méltó. Miló Viki nyíltan beszélt az nlc-nek a fiatalkori nehézségeiről, a gyermekvállalásról, és arról, hogy van-e még esély a házassága megmentésére Janicsek Attilával.

Ó, ha tudtam volna, hogy a házasság mennyi bonyodalommal jár, talán soha nem léptem volna a templom küszöbén! Attilával mostanra egy olyan mélypontra jutottunk, ahonnan már csak a válás tűnik lehetséges kiútnak. Őszintén elmondtam neki, hogy nem igazán az én típusom, és hogy nem vonzódom hozzá. Még az első találkozásunkkor is olyan tolakodó volt, hogy alig tudtam levegőhöz jutni. Az esküvőnkön a puszi is bőven elegendő lett volna számomra; nem akartam, hogy megcsókoljon vagy a kezemet fogja. Az intim közeledése rendkívül kényelmetlenül érintett. Kértem, hogy kicsit lassítson, de úgy tűnik, a szavaim nem jutottak el hozzá. Jó lett volna, ha először emberként próbál meg megismerni, nem pedig egy hódítandó nőként tekint rám.

Valójában nincs olyan dolog, amit igazán kedvelnél Attilában?

A terápiás beszélgetés után úgy határoztunk, hogy új alapokra helyezzük a kapcsolatunkat. Esélyt adtam magamnak, hogy újra megszeressem őt. Azonban 14 éves koromban egy mélyen traumatizáló élmény ért: egy családi barát váratlanul megerőszakolt, és ez a sebtében hozott élmény mély nyomot hagyott a lelkem mélyén. Ezt a fájdalmas emléket a Házasság első látásra során fedeztem fel újra, amikor Attila állandóan közel akart kerülni hozzám, mind fizikailag, mind szavakkal. Ez a nyomás hozta elő belőlem azt a régi sebet, amire eddig nem is tudtam, hogy létezik.

Miért hiányoztak a legközelebbi hozzátartozóid, a szüleid és a testvéred az esküvődről?

Nyíregyházán élnek. Idős emberek és nem is akartak részt venni a budapesti ceremónián. A nővéremnek pedig olyan a munkája, hogy nem vállalhat televíziós szereplést. Apu persze mindennap felhív, és megkérdezi: "Kislányom, hogyan is álltok most Attilával?"

Mit felelnél édesapádnak?

Próbáljuk meg egy kicsit személyesebbé tenni a dolgot, mint egy jó baráti beszélgetés során. A férjem talán végre ráébredt, hogy ha először emberként közelít hozzám, akkor nőként is sokkal jobban meg tudna szólítani. Ez a megértés igazán fontos lépés a kapcsolatunkban, és remélem, hogy ezután még közelebb kerülünk egymáshoz.

Nem éppen a férfiakat utálom, inkább a velük kapcsolatos előítéleteket és a negatív tapasztalatokat. Mindenkinek megvannak a saját történetei, és néha ezek befolyásolják a véleményünket. Fontos, hogy mindenki egyedi egyéniségként tekintsünk egymásra, és ne általánosítsunk. Az emberi kapcsolatok sokszor bonyolultak, és a megértés a kulcs ahhoz, hogy jobban bánjunk egymással.

Szó sincs róla, hogy utálnám! Volt már olyan kapcsolatom, ami hosszabb ideig tartott, de házasságra végül nem került sor.

Dehogynem! 33 évesen még az is megfordult a fejemben, hogy örökbe fogadok egy kis árvát. De aztán átgondoltam, és arra jutottam, hogy egy gyereknek szerető családban jó felnőni, ahol apuka is van, nem csak egy szülő. A covid járvány - amikor két évig nem volt munkám és bevételem - pedig megerősített abban, helyes döntés volt, hogy egyedül nem vállaltam gyereket.

Szerintem igen... Bár tavaly decemberben jártam nőgyógyásznál, és azt mondta, a petesejtjeim egészségesek, simán vállalhatnék most is gyereket, tehát elvileg teherbe tudnék esni.

A rólad szóló negatív kommenteket elolvasod? Az idei évad legmegosztóbb házaspárja vagytok Attilával.

Már nem foglalkoztatnak a kommentek, és nem érzem szükségét, hogy foglalkozzam mások véleményével.

A túlzottan intenzív közeledése mellett mi volt még az, ami Attila számára zavaróvá tette a helyzetet?

Úgy vélem, problémái lehetnek az emésztésével, mert naponta hatszor-hétszer is ellátogat a vécére a nagydolgát elintézni. A gatyáját mindig a padlóra dobja, ami elég zavaró. Már többször kértem, hogy szedje fel az alsóneműjét, hiszen én sem hagyom szétszórva a saját bugyijaimat a lakásban. Számomra a tisztaság és a higiénia kiemelten fontos.

Elképzelhetőnek tartod, hogy Attila a saját házadban aludjon?

Csak a felső emeleten...ott is van két hálószoba és egy külön vendégmosdó.

Kutyatenyésztőként 12 csodálatos kutyus élete felett őrködöm. A franciaágyam viszont nem a kutyáké, mert szeretném, ha mindannyian a saját kis kuckójukban pihennének. Így biztosítom számukra a kényelmet és a biztonságot, miközben én is megőrzöm a magánszférámat. De természetesen, ha valaki különösen ragaszkodik hozzám, néha megengedem, hogy a lábamhoz kuporogjanak!

Néhány esetben igen, de ha van egy férfi az életemben, akkor vele osztozom az ágyon, nem pedig a kutyákkal, akiknek külön kis kuckójuk van! Sőt, még kutyás ágyneműt is tartok, amit kizárólag akkor használok, amikor a kis kedvenceimmel alszom. De már nagyon vágyom arra, hogy ezt a kutyás ágyneműt egy olyanra cseréljem, amit akkor veszek elő, amikor a férfival osztozom az ágyon.