Mi rejlik a titokzatos ősi "Szellemkerék" mögött, amelyet sokan "Keleti Stonehenge"-ként emlegetnek? Ez a lenyűgöző építmény nem csupán egy szimpla régészeti lelőhely, hanem egy olyan hely, ahol a múlt és a misztikum találkozik. Az egyedi körkörös elrende

Az ősi megalitikus kőkörök mindig is lenyűgözték az emberi képzeletet, gondoljunk csak a titokzatos Stonehenge-ra. Most azonban egy újabb, a Közel-Keleten található kőkör került a kutatók figyelmének középpontjába, amelynek eredete és funkciója régóta foglalkoztatja a tudósokat. Eddig csillagászati obszervatóriumnak tartották ezt a helyszínt, ám egy friss kutatás új megvilágításba helyezi ezt a feltevést, és megkérdőjelezi a korábbi elméleteket.

Bár a Brit-szigetek ikonikus kőépítménye, Stonehenge, sosem rejtőzött a világ szeme elől – a Kr.e. I. századi görög történetírók már jól tudtak létezéséről –, mégis, az ősi múltjának, építésének és a közelében fellelt vaskori emberi leleteknek titokzatos aurája mindig is lenyűgözte az érdeklődőket. Az építmény és az ősi kelta druidák közötti kapcsolat, valamint az ezzel összefonódó ír-kelta-brit-angolszász mondák mind hozzájárultak ahhoz, hogy Stonehenge Nagy-Britannia egyik legismertebb és legmisztikusabb látnivalójává váljon. A monumentális monolitok körüli rejtélyek folyamatosan táplálják a kutatók és az utazók fantáziáját, élénkítve a történelem iránti kíváncsiságot.

Tagadhatatlan, hogy Stonehenge mindig is lenyűgözte az embereket, hiszen a múlt homályába burkolózó titkok és rejtélyek varázsa vonzza a figyelmet. Nem meglepő tehát, hogy a világ minden táján található, nagyrészt ismeretlen eredetű kőkörök is izgalmat keltenek az érdeklődőkben. Bolygónk tele van hasonló, rejtélyes ősi megalitikus struktúrákkal, kövekkel és dolmenekkel, amelyek éppolyan lenyűgözőek, mint Stonehenge, csupán kevesebb figyelmet kaptak eddig.

Az egyik ilyen kevésbé ismert, titokzatos megalitikus kőkör, a Rujm el-Hiri - melyet Szellemkeréknek, vagy Levante Stonehenge-ének is neveznek - a Közel-Keleten, a Golán-fennsíkon található. A tudósok sokáig úgy vélték, hogy a legalább 5000 éves rejtélyes labirintus-szerű építmény csillagászati obszervatóriumként működött, azonban ezt a teóriát a legutóbbi kutatások megcáfolták.

A 1968-ban felfedezett Rujm el-Hiri egy lenyűgöző építmény, amely egy központi üregből áll, és körülötte több koncentrikus kör helyezkedik el, mindegyik bazaltkövekből készült. Ezeket a köröket egy sor sugárirányú fal köti össze, létrehozva ezzel egy különleges struktúrát. A hatalmas emlékhely kerülete körülbelül 500 méter, átmérője pedig 150 méter, ami figyelemre méltó méretet kölcsönöz neki. Az építmény eredete és funkciója több mint öt évtizede izgalmas viták tárgya, hiszen sok kérdés merül fel a múltjával kapcsolatban.

Néhány régész úgy gondolja, hogy a Szellemkerék védelmi erődítményként funkcionálhatott, míg mások inkább arra utalnak, hogy talán egy jelentős vezető temetkezési helyét rejti. A helyzet azonban az, hogy a központi üregből eddig csupán néhány tárgy került elő, ami megnehezíti a kutatók dolgát, és szinte semmilyen támpontot nem ad a helyszín egykori szerepének megértéséhez.

1998-ban került napvilágra egy tanulmány, amely feltárta, hogy Rujm el-Hiri szimmetriatengelyei és bejáratai a napfordulók, a napéjegyenlőségek, valamint a Szíriusz és más égitestek helyzetéhez igazodnak. Ez a felfedezés párhuzamba állítható a bronzkori égbolt megfigyeléseivel is. Ebből a megfigyelésből született az a széles körben elfogadott elmélet, miszerint ez az ősi emlékhely csillagászati obszervatóriumként működhetett.

Annak kiderítésére, hogy ez valóban így lehetett-e, egy új tanulmány szerzői a Galileai-tenger körüli terület tektonikus mozgásait elemezték az elmúlt 150 millió évre visszamenőleg. A kutatók szerint "Izrael északi tektonikus lemezei folyamatosan ellipszis alakú pályán mozogtak az óramutató járásával ellentétes irányban", átlagosan évi 8-15 milliméter sebességgel.

Ennek következményeként Rujm el-Hiri valószínűleg körülbelül 40 méterrel elmozdult az elmúlt 4000 év során. Ez azt jelzi, hogy az eredeti tengelyei, bejáratai és más struktúrái a mai pozíciójuktól jelentős távolságra helyezkedtek el.

"A régió integrált geofizikai elemzése [...] azt mutatja, hogy a Rujm el-Hiri lelőhely az óramutató járásával ellentétes irányban elfordult, és több tíz méterrel eltolódott eredeti helyétől" - írják a tanulmány szerzői. "Ez azt jelenti, hogy a sugárirányú falak és bejáratok jelenlegi tájolása nem azonos a Kr.e. 4000-2000-ben tájolt részekkel, így nem támasztják alá azokat a feltételezéseket, amelyek szerint a múlt égitestjeihez igazodtak volna. Ezért Rujm el-Hiri nem valószínű, hogy obszervatórium volt" - állapítják meg a kutatók.

A hatalmas gyűrű eredete továbbra is homályos, de figyelemre méltó, hogy az év elején krétai régészek rábukkantak egy rendkívül hasonló, kör alakú labirintusra, amely szintén a történelem ezen időszakából származik. Ez a másik rejtélyes építmény a minószi civilizációtól származik, és éppúgy titokzatos, mint a Szellemkerék vagy Stonehenge. A kutatók szerint a Krétán felfedezett kör valószínűleg szertartásos célokat szolgált, ahol rituális felajánlásokat és ünnepi lakomákat rendezhettek.