Mennyire naivak az állatvilág egyszerűbb képviselői?

A tengeri csillagok, medúzák és tengeri sünök, bár agy nélkül élnek, mégis lenyűgöző módon reagálnak a világra. Képesek vadászni, zsákmányt ejteni és érzékelni a veszélyt, mindezt anélkül, hogy bonyolult idegrendszerrel rendelkeznének. Ez felveti a kérdést: vajon a gondolkodás valóban szorosan összefonódik az agy működésével? Ha az agyatlan állatok is képesek intelligens viselkedésre, akkor talán a gondolkodás fogalma sokkal szélesebb, mint azt korábban gondoltuk. Tehát, vajon az agy nélküli lények is birtokolják a gondolkodás képességét?

Hogyan képesek a tengeri csillagok, medúzák és tengeri sünök, akiknek agyuk nincs, mégis érzékelni a rájuk leselkedő veszélyeket? Milyen módszerekkel alakítanak ki stratégiákat a fenyegetések elkerülésére, és hogyan reagálnak környezetük változásaira? Ez a kérdés arra irányítja figyelmünket, hogy mit is jelent valójában az agytalanság – vajon mit érnek el ezek az élőlények, akik nem rendelkeznek a hagyományos értelemben vett intelligenciával?

Sok állatfaj képes különbséget tenni a mennyiségek között, több emlős, rovar, puhatestű, gyík és madár is számolgat jártában-keltében-reptében. A méhek például, miközben nektárban gazdag virágok felé repülnek, számba veszik a tereptárgyakat, bizonyos pókfélék (például az aranyselyempók) nyomon követik, hány rovar akad a hálójukba. A túngara (Physalaemus pustulosus) békafaj egyedei versenyeznek a párzási hangok kiadásában. a lány oroszlánok számolják a másik falkától hallható bőgéseket, hogy eldöntsék, támadni kell-e vagy visszavonulni. A kormos varjú képes meghatározott számút károgni, így válaszol vizuális vagy auditív ingerekre és ebből tudjuk, négyig biztosan el tud számolni.

Az intelligens fajok között ott találjuk az embereket és a majmokat, de fontos hangsúlyozni, hogy ha valakinek hiányzik az agyszerve, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy buta vagy képtelen megélni a világ kihívásait. Az agyi neuronjai ugyanis létezhetnek más formában is. Ezen kívül, a tenger alatti szivacsok és a korongállatkák kivételével, minden állat rendelkezik neurális struktúrákkal, amelyek lehetővé teszik számukra a környezetük érzékelését és reagálását.

A medúzák különleges ideghálózattal büszkélkedhetnek, amely az egész testükben és csápjaikban elágazó neuronok szövedékéből áll. Ez a komplex rendszer lehetővé teszi számukra, hogy hatékonyan érzékeljék a környezetüket, és motoros válaszokat, például összehúzódásokat vagy táplálkozási mozgásokat generáljanak. Az idegi struktúrájuk tehát nem csupán egy passzív információfeldolgozó rendszer, hanem aktív résztvevője az életüknek, amely segíti őket a túlélésben.

A tengeri kökörcsin (Nematostella vectensis) például képes az emlékezésre is úgy, hogy összekapcsol két nem összefüggő ingert. Ez úgy derült ki, hogy laboratóriumi körülmények között arra tanították, hogy a fényt áramütéssel társítsa, ezt megtanulta, egy kis gyakorlás után pedig a fényjel visszahúzódásra késztette.

Egy különleges kísérlet során felfedezték, hogy a tengeri szellőrózsák képesek észlelni a genetikailag hasonló szomszédaikat, amennyiben többször is találkoznak velük. Ez a folyamat hozzájárul ahhoz, hogy csökkenjen az agresszív viselkedésük, amely a területük védelmét szolgálja. Más szavakkal, a szellőrózsák meg tudják különböztetni azokat, akik a családjukhoz tartoznak, az idegenektől.

A dobozmedúzák vizuális jelekkel tájékozódnak, eszerint a tanulás egyetlen neuron segítségével is megvalósítható. A kérdés csak az, ha az agy nélküli, de ideghálózattal rendelkező állatok képesek emlékezni és tanulni a tapasztalatokból, akkor vajon gondolkodnak is? Ez persze attól függ, mit értünk gondolkodás alatt, mert a pszichológusok, biológusok és idegtudósok egészen másképp határozzák meg.

Amennyiben a gondolkodást a döntéshozatal, a mintázatok felismerése, az asszociatív tanulás és az emlékezés összefonódásaként értelmezzük, akkor joggal mondhatjuk, hogy a válasz akár "igen" is lehet. Ken Cheng, az ausztrál Macquarie Egyetem etológus professzora rámutatott, hogy a tudósok gyakran a "megismerés" kifejezést részesítik előnyben a "gondolkodás" helyett. Ennek oka, hogy a gondolkodás fogalma hagyományosan az emberi agy működésére utal, ami az állatok esetében nehezen ellenőrizhető. Ráadásul a megismerés fogalma sem rendelkezik egyértelmű definícióval, leginkább az információk feldolgozására utal, ami még inkább bonyolítja a kérdést.

Ha a gondolkodás a megismerés tágabb értelmében vett fogalma, akkor minden életforma gondolkodik, még az olyan egyszerű szervezetek is, mint a tengeri szivacsok, amelyek a környezetükről szóló információkat dolgozzák fel, hogy életben maradjanak.

A fejlettebb kognitív képességekhez elengedhetetlen a tudatosság és az önismeret. Érdekes megfigyelni, hogy a több mint 700 millió évvel ezelőtt megjelent csalánozók – mint például a medúzák és tengeri rózsák – még mindig léteznek, míg számos agyvelővel rendelkező állat már rég kihalt. Ez a jelenség egy különleges alkalmazkodóképességre utal, amely egyedülálló rendszert feltételez. Annak ellenére, hogy agyuk nincs, neuronjaik révén képesek érzékelni és értelmezni a környezetüket, ami talán a gondolkodás egy primitívebb formájának tekinthető.