Elhunyt Márkus Imre, az ország búcsút int neki.

Az új házukból jelentkezett az örömhír után Sydney van den Bosch és a férje - Itt az első pocakos fotó

Márkus Imre, az Északi Járműjavító egykori igazgatója és a MÁV-TRAKCIÓ Zrt. volt vezérigazgatója, 71 éves korában távozott az élők sorából. Emlékezetes pályafutása során a Közlekedési Múzeumban is tevékenykedett, hozzájárulva a magyar közlekedés történetének megőrzéséhez és bemutatásához.

Márkus Imre 1954-ben látta meg a napvilágot Sárváron, majd 1972-ben Szombathelyen fejezte be középiskolai tanulmányait. Ezt követően géplakatosi képesítést szerzett, amely megalapozta szakmai pályafutását. Karrierje kezdetét a MÁV szombathelyi járműjavítójában tette, ahol lakatosként és dízelmozdony-szerelőként tevékenykedett, később pedig munkaügyi ügyintézői feladatokat is ellátott.

Jogász diplomáját 1994-ben a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen, amely ma Pécsi Tudományegyetem néven ismert, szerezte meg. Szakvizsgáját követően a Vasutasok Szakszervezetének elnökévé választották, ami jelentős lépés volt karrierje során. Ezt követően csatlakozott a Munkaügyi Bírák Egyesülethez, majd részt vett a Munkaügyi, Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat munkájában is. Emellett az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány kuratóriumának tagjaként is tevékenykedett, hozzájárulva a munkaügyi kérdések fejlesztéséhez és megoldásához.

Az alábbiakban egyedi stílusban átírtam a szöveget: Az egykori győri Széchenyi István Műszaki Főiskola Humánerőforrás-Menedzser szakának előadójaként is tevékenykedett. 2002-ben a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium miniszteri főtanácsadójaként, valamint miniszteri biztosi szerepkörben irányította a szakmai munkát. 2005 és 2007 között a MÁV Északi Járműjavító Kft. ügyvezető igazgatójaként zárta le a legendás főműhely működésének történetét. Ezt követően a MÁV-Gépészet Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettesi pozícióját töltötte be, majd 2009-től a MÁV-TRAKCIÓ Zrt. vezérigazgatójaként irányította a céget. 2012-től a Magyar Vasúttörténeti Park Alapítvány parkvezetőjeként folytatta pályafutását, míg végül 2019-ben nyugdíjba vonult.

Márkus Imre nyugdíjas éveiben is tevékeny maradt, 2024-ig a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum vasúti jármű restaurálási program műszaki szakértőjeként dolgozott, többek között a Turán 9-es étkezőkocsi restaurálását is segítette.

A negatív történésekben én rendre megláttam az adódó lehetőségeket, így az optimizmusom mindig újra erősödött. Talán ennek a mentalitásnak is köszönhető, hogy elégedett vagyok az életemmel

- fogalmazott Márkus Imre 2024-ben, akit optimizmusa, segítőkészsége élete végéig elkísért.

"A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum csapata szívből jövő fájdalommal vesz búcsút Márkus Imrétől, és együttérzéssel osztozik családja gyászában" - áll a Közlekedési Múzeum Facebook-oldalán.

A "Vasútért" kitüntetést elnyert szakember emlékeit a múzeum "A Közlekedő ember" című sorozatának egyik epizódja őrzi, ahol a múlt és a jelen találkozásának izgalmas pillanatait osztja meg velünk.

Mély szívfájdalommal értesültünk arról a szomorú hírről, hogy dr. Márkus Imre, Vas megye szocialista közéletének egyik kiemelkedő alakja, pártunk elkötelezett tagja és támogatója, volt országgyűlési képviselőjelölt, a választmányunk egykori tagja, valamint az MSZP Baloldali Tömörülés Platformjának korábbi alelnöke, 2025. április 26-án örökre eltávozott közülünk. (...)

Számunkra azonban nemcsak szakmai sikerei, hanem embersége, elhivatottsága, és a szociális értékek iránti megalkuvás nélküli kiállása miatt volt példakép. Dr. Márkus Imre mindig azokat az értékeket képviselte, amelyek alapjai a Magyar Szocialista Pártnak: szolidaritás, igazságosság, és a dolgozó emberek jogainak védelme.

Tudásával, tapasztalataival és emberségével mindannyiunk életében maradandó nyomot hagyott. Márkus Imre valódi szakszervezeti vezetőként tündöklött. Szocialista elveit mindig hűen képviselte, közösségét sosem tagadta meg. Kompromisszumokat csak akkor kötött, amikor elkerülhetetlen volt, és amikor a legjobbat akarta a közössége számára. Gyászoljuk őt, hiszen távozásával egy pótolhatatlan érték veszett el a világunkból.

Osztjuk a család és a barátok fájdalmát, és szívből együttérzünk velük ebben a nehéz időszakban.