Sajnálatos módon elhunyt Harkányi Endre.

Elhunyt Harkányi Endre, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, aki március 26-án ünnepelhette volna 91. születésnapját. A művészt a Vígszínház saját halottjának tekinti.

A halálhírről elsőként beszámoló Index tudósításában olvasható, hogy a Kossuth-díjas színművész idén január elején kórházba került, miután otthonában elesett, és combnyaktörtést szenvedett.

A Vígszínház szívfájdalmával értesítette közönségét arról, hogy elhunyt az a kivételes művész, akit mindenki szeretett és tisztelt.

A Vígszínház csapata mély szomorúsággal értesült arról, hogy február 21-én, 90 éves korában eltávozott közülünk Harkányi Endre, kedves kollégánk és barátunk. Ő volt a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, az Érdemes- és Kiváló Művész, valamint a Halhatatlanok Társulatának büszke tagja. Emléke örökre velünk marad.

Először 1963-ban szerződött a Vígszínházhoz, majd több fővárosi színházban is játszott, és 1984-ben tért vissza újra a Vígbe, amelynek 2015-ig hűséges tagja maradt. Éveken, sőt évtizedeken át meghatározó színésze volt a Vígnek, akár kis, akár nagy szerepben lépett színpadra nyomott hagyott mindenkiben.

"Csak bizonyos környezetben tudtam igazán kibontakozni. Olyan inspiráló egyéniségek és pályatársak társaságában, akik emberi hozzáállásukkal és tehetségükkel motiváltak. Itt éreztem a művészi szellemet, és itt tapasztaltam meg a bizalmat, ami elengedhetetlen volt számomra."

Józsefváros szívében látta meg a napvilágot.

A vészkorszakban mindkét szülőjét elvesztette és tízévesen árván maradt. A háború után rokonok vették magukhoz, és megpróbáltak belőle tisztességes kétkezi munkást faragni, de őt a színészet érdekelte.

Lakner Bácsi gyermekszínházában indult a pályafutása, ahol már fiatalon megmutathatta tehetségét. 1947-ben, mindössze 13 esztendős korában főszerepet kapott a Valahol Európában című filmben, ami igazi mérföldkőnek számított a karrierjében. A film során elhangzó kultikus "Könyörgöm, akasszuk fel!" mondatával örökre beírta magát a magyar filmművészet krónikájába.

Miután felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, egy év alatt letette az érettségit is, diplomáját pedig 1957-ben szerezte meg. A debreceni Csokonai Színháznál kezdett, 1957-1960 között. 1960-1963 között a budapesti Petőfi Színház színésze volt. 1963-1968 között a Vígszínház, 1968-1977 között a Mikroszkóp Színpad, 1977-1984 között a József Attila Színház társulatához szerződött. 1984-1993 között visszatért a Vígszínházba. 1993-94-ben egy évadra átszerződött a Művész Színházhoz. 1994 és 2015 között ismét a Vígszínház tagja volt.

Az egyik legismertebb, korszakos jelentőségű művész, a magyar színházi élet meghatározó egyénisége volt. Színházi bemutatóinak száma meghaladta a 150-et, felsorolni is képtelenség megannyi kiemelkedő alakítását: Puck a Szentivánéji álomban, Dromio a Tévedések vígjátékában, Hugó Molnár Ferenc Liliomában, Mr. Smith Ionesco A kopasz énekesnőjében, Melchiades a Száz év magányban, Vang vízárus A szecsuáni jóemberben, és ő volt az Össztánc csibészes mosolyú Pincére is. Páratlan pályája során számos mozi- és tévéfilmben is kiemelkedő alakítást nyújtott. A Valahol Európában után több mint harminc filmben és csaknem negyven tévéprodukcióban tűnt fel: Külvárosi legenda, Légy jó mindhalálig, Fiúk a térről, Legenda a nyúlpaprikásról, Alfa Rómeó és Júlia, Utazás a koponyám körül - csak néhány cím a több tucat alkotás közül. A gyerekek Mézga Géza vagy a Vízipók-csodapók Keresztesének szinkronhangjaként ismerték és szerették meg.

2004-ben Ajtay Andor-emlékdíjat és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét kapta, melyekkel kiemelkedő teljesítményét ismerték el. Az ezt követő évben, 2005-ben, a Ruttkai-emlékgyűrűt is neki ítélték, valamint abban az évben kiváló művész címet is elnyert. 2008-ban a Halhatatlanok Társulatának tagjává választották, ami újabb mérföldkő volt pályafutásában. 2010-ben a nyíregyházi Vidor Fesztiválon Életmű Díjat vehetett át, és még ugyanebben az évben a magyar kultúra legmagasabb elismerését, a Kossuth-díjat is megkapta, így méltó jutalmát kapta évtizedek alatt felhalmozott művészi munkájáért.

Csibészes mosolya és fanyar humora végigkísérte az életét, mindvégig megőrizve a már-már gyermeki kíváncsiságát. Élénk tekintete mindig a világ csodáira irányult, ahogyan azt egy kritikusunk egykoron megfogalmazta:

„Összetéveszthetetlen hangja, kifejező gesztusai és különleges lényének minden rezdülése örökre velünk marad. Emlékét szeretettel és tisztelettel ápoljuk!” – így zárult a Vígszínház búcsúzó méltatása. Harkányi Endrét a Vígszínház saját halottjának tekinti.