Magyarország számára 37,7 milliárd euró érkezhet Brüsszelből, azonban a felhasználás módja és célja még nem teljesen egyértelmű.

Az Európai Bizottság új, 2028-2034-es uniós költségvetési terve igazi paradigmaváltást hozhat, hiszen merész lépéseket tesz a politikai és szakmai keretek átlépésére. Ez a javaslat eddig példa nélküli módon érintené mind a kohéziós politikát, mind a közös agrárpolitikát. A brüsszeli elképzelések szerint a két legjelentősebb hagyományos uniós támogatási forma egyesülne, és a források elosztása egyetlen, átfogó Nemzeti és Regionális Partnerségi Terv keretében valósulna meg a 27 tagországban. Ez az új rendszer alapjaiban változtatná meg a támogatások elosztásának logikáját, hiszen a feltételek szigorodnának, és a pénzek mozgása szorosabban kapcsolódna a szükséges reformokhoz. Bár Magyarország papíron kedvező helyzetben lenne, a gyakorlatban még sok a kérdés, és senki sem tudja pontosan, mit jelentene ez a változás a mindennapi életben.

Tulajdonképpen csak az nem gyűlölködik a szerdán bemutatott 2028-2034-es időszak többéves pénzügyi keret - közös költségvetés - tervezete miatt, aki nem olvasta

- Ezt a szakmai vitát a javaslat kapcsán egy bizottsági tisztviselő így kommentálta a Portfolio számára.

A jelenlegi helyzet nem egyedülálló, hiszen a hétéves költségvetések első tervezeteit általában a tagállamok jelentős része, az Európai Parlament, valamint számos szakmai érdekképviselet és lobbicsoport is kritikával illeti. Ezt követően elindul egy bonyolult tárgyalási folyamat, amely sokak számára átláthatatlannak tűnhet. A végső cél egy olyan kompromisszumos csomag elfogadása, amelyet az érintett felek közösen támogatnak.

Az viszont már teljesen új jelenség, hogy lényegében mindenki gyűlöli az Ursula von der Leyen elnök által bemutatott javaslatot, sőt még az Európai Bizottság biztosi kollégiumában is éles vita bontakozott ki miatta.

Az új javaslat radikális, és olyan reformokat vett napirendre, amelyet Brüsszelben korábban soha senki nem mert: bedarálnák a felzárkóztatási forrásokat és a közös agrárpolitika támogatásait, hogy egy darab Nemzeti és Regionális Partnerségi Tervbe vonják össze minden tagállam esetében.

Bár a jogi előterjesztések és a hozzájuk kapcsolódó magyarázó szövegek már napvilágot láttak, mégis nehéz egyértelműen körvonalazni, hogyan is fog kinézni az új rendszer. Nem meglepő tehát, hogy az Európai Bizottság azóta is folyamatosan szemináriumokat szervez, hogy bemutassa a reform lényegét és a gyakorlati megvalósítás részleteit.

Ezeken a leggyakrabban elhangzó állítás az, hogy egy rugalmasabb, kevésbé uniformizált, a tagállamoknak nagyobb mozgásteret adó, a válságokra jobban reagáló rendszert akarnak létrehozni. A másik pedig az, hogy a stratégiai cél a régiók közötti gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítése, valamint a fenntartható mezőgazdaság biztosítása, miközben a bürokráciát egyszerűsítik, a pénzügyi eszközöket pedig hatékonyabbá teszik.

Csak az tudja igazán megérteni, hogy ez mit is takar, aki kellően éleslátó és tapasztalt.

A jogi előterjesztésekben világosan kifejeződik, hogy a kohéziós források esetében a Bizottság továbbra is kulcsszereplőként tekint a regionális és helyi eltérések mérséklésére, különös figyelmet fordítva a hátrányos helyzetű régiók támogatására. Jelenleg az EU lakosságának 29%-a olyan területen él, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az uniós átlag 75%-át. A 2028-2034-es időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) és a Kohéziós Alap továbbra is prioritásként kezeli a környezetvédelmi és közlekedési infrastruktúrába irányuló befektetéseket, de külön figyelmet kap a digitális transzformáció, az innováció és a fenntartható gazdaság fejlődése is.

Amiről kevés szó esett eddig, hogy újdonságként a kohéziós politikai beruházások szorosabban összekapcsolódnak a tagállami reformokkal és a strukturális változásokkal.

Alapvetően arról van szó, hogy a korábbi jogállamisági követelményeket egyfajta „szteroidkúrára” fogják, vagyis jelentős mértékben meg fognak szigorodni. A kondicionalitási eljárás, valamint a horizontális és tematikus feljogosító feltételek szigorúbb reformokat követelnek majd, és lényegében bármely forrás kifizetése felfüggeszthetővé válik.

Ez azt jelenti, hogy a jövőben a tagállamoknak konkrét reformokat kell végrehajtaniuk a kohéziós források lehívásához, amelyek a nemzeti és regionális partnerségi tervekben fognak szerepelni – hasonlóan a helyreállítási és ellenállóképességi eszköz (RRF) esetéhez. A tagállamok nagyobb szabadságot kapnak a helyi igényekhez igazított programok megalkotásában, azonban szigorúbb követelmények mellett kell bizonyítaniuk az eredményeket, kiemelten a környezetvédelem és a társadalmi befogadás terén.

A magyar miniszterelnök, Orbán Viktor kifejezte nemtetszését a javaslattal kapcsolatban, amelyet kifejezetten elfogadhatatlannak tart. Nem meglepő, hogy a magyar kormányfő hangot adott aggályainak, hiszen Magyarország az elmúlt évek során tapasztalta a különböző források feltételhez kötésének következményeit. Egy csütörtöki interjúban Orbán Viktor így nyilatkozott:

A magyar költségvetés egyik fő kihívása, hogy olyan szankciós mechanizmusokat tartalmaz, amelyek révén a pénzügyi források bármikor megvonhatók az országtól.

A közös agrárpolitika (KAP) körüli átalakulás már jó ideje napirenden van, és az Európai Unió történetében szinte folyamatosan viták tárgyát képezi, azonban konkrét előrelépések eddig elmaradtak. Ez a rendszer a legnagyobb kritikáknak és elítéléseknek van kitéve, sokan egyenesen gyűlölik. Mégis, a mezőgazdasági támogatások jelenlegi struktúrájának megszüntetésére vonatkozó ötlet eddig szinte tabunak számított, mintha szentségtörést követnének el azzal, ha bárki is felvetné.

Az uniós kompromisszumok állatorvosi lova a KAP: olyan jelentős kompromisszum, hogy annyira elégedetlen vele mindenki, hogy végtére is mindenki elégedett a támogatáselosztással.

A közös agrárpolitika (KAP) egyik legnagyobb bírálata az, hogy bár a gazdák számára stabil és megbízható támogatást nyújt, a különböző régiók termelői, mint például a görög és olasz olívatermesztők, azonos feltételek mellett részesülnek a támogatásokból, mint a skandináv árpatermesztők. Hosszú ideje sürgetik, hogy a támogatási rendszerek figyelembe vegyék a területek terméshozamait, a termesztett növényfajtákat, valamint az alkalmazott termelési módszereket, és hogy a különbségeket kompenzáló mechanizmusokkal kezeljék. Sajnos, a szükséges reformok végrehajtására irányuló erőfeszítések nem vezettek eredményre, és a felek nem tudtak megegyezni. A KAP körüli vitákról és az érinthetetlenségéről most nem bővítünk ki a részleteket, de érdemes áttekinteni korábbi elemzésünket, amely mélyebb betekintést nyújt a témába.

Azért volt lényeges ezt világossá tenni, mivel az Európai Bizottság 2025 júliusában bemutatott javaslata egy olyan új megközelítést képvisel, amely a szakmai diskurzusok során eddig soha nem került elő ilyen formában.

A legfrissebb elképzelések szerint a KAP támogatási rendszere a jövőben átláthatóbbá és célzottabbá válik. Az új irányelvek középpontjában a fenntarthatóság és a versenyképesség áll, különös figyelmet fordítva azokra a gazdákra, akik aktívan hozzájárulnak az élelmiszerbiztonság megteremtéséhez, a gazdasági életképesség fenntartásához, valamint a környezet védelméhez és az éghajlatváltozás elleni harchoz - áll a brüsszeli érvelésben.

Kiemelt prioritás lesz a fiatal gazdák támogatása - ami eddig is a KAP alapvető célja volt, csak nem valósult meg -, a generációváltás elősegítése, illetve az innovációs képességek fejlesztése is. A jogi elterjesztésben azt írják, hogy az eddigieknél hangsúlyosabbá válik a gazdaságok jövedelembiztonsága, és nagyobb összegeket fordítanak kockázatkezelési eszközökre. Új elemként jelenik meg a "farm stewardship" rendszer, amely minimális környezeti és társadalmi feltételekhez köti majd az agrártámogatások kifizetését, és ösztönzi az önkéntes, ambiciózus környezetvédelmi vállalásokat is. Utóbbi egy az agrárpolitikáról szóló gyakran előkerülő, főleg a Zöldek és az ökoszervezetek által elvárt reformterve, de nekik az eddigi kommentárok alapján nem elég radikális.

Így jutunk el oda, hogy Lényegében a KAP bemutatott reformtervét egyetlen tagállam sem támogatja, így Magyarország is ellenzi.

Az új KAP tervek különös figyelmet fordítanak azokra a beruházásokra, amelyek elősegítik a mezőgazdasági szektor rugalmasságának növelését. Ilyen például a precíziós gazdálkodás alkalmazása, a digitális technológiák integrálása, valamint a termelési folyamatok sokszínűségének erősítése.

Ezzel elérkezünk az uniós mezőgazdaság egyik leggyakrabban hangoztatott kritikai pontjához: a szektor innovációs potenciálja meglehetősen alacsony, a termelékenység szintje pedig már körülbelül egy évtizede stagnál. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a GMO-fajták, egy-két kivételtől eltekintve, szigorúan tiltanak. Ezen kívül az európai gazdák a növényvédőszerek és talajjavító technológiák terén a világ legszigorúbb szabályozásával néznek szembe, ami jelentősen korlátozza a fejlődés lehetőségeit.

Fontos átalakulás előtt állunk – amelyre a gazdák régóta vártak. A 2028-2034-es KAP keretein belül a pénzügyi szabályok egyszerűsítése várható, ami lehetővé teszi a kifizetések rugalmasabb ütemezését, valamint az adminisztratív terhek jelentős mérséklését.

Viszont van egy olyan elem a bizottsági javaslatban, amiről hónapokig értelmezési vita lesz, nemhogy az elvi kérdésekben indulnának tárgyalások.

Attól függ a pénzügyi keret, hogy ki honnan nézi a KAP és a kohéziós források felhasználását a Nemzeti és Regionális Partnerségi Tervekben: így egyszerre csökken a gazdáknak elérhető pénzmennyiség, vagy éppen nő a szemlélő akaratától függően.

A Bizottság ugyanis a 2000 milliárd eurós teljes büdzsében csak 300 milliárd eurót szán dedikáltan az agrártámogatásokra, ami nominális - az inflációval számolt reálértékű mellett vett - csökkenés is a mostani 386 milliárd euróhoz képest, ami 2021-2027-re érvényes. Ha az inflációt is súlyoznák, 411 milliárd euró kellene ahhoz, hogy ne csökkenjenek a támogatások.

Itt érkezik az Európai Bizottság legújabb állásfoglalása: a KAP területalapú támogatásainak másik kulcsfontosságú eleme a vidékfejlesztési támogatások elosztása volt, amely szoros összefonódásban állt a kohéziós programokkal. Most azt tervezik, hogy megszüntetik ezt a párhuzamosságot.

Ha tehát a Bizottság szempontjából nézzük, akkor a klímavédelmi alapból - ami külön egysége a nemzeti és regionális partnerségi terveken túl -, valamint az új összevont tagállami borítékokból akár több pénz is juthat a mezőgazdaságra. Emellett ott van a versenyképességi alap is, ahonnan szintén pályázhatnának termelékenységet javító pénzeket a gazdák.

Vagyis csináltak az egy darab, két részre osztott KAP-ból egy egyszerűsítésnek mondott javaslattal egy öt különböző forráskészletet pályázhatóvá tevő rendszert.

A 2028-2034-es időszak költségvetési kerete keretében az Európai Bizottság 37,7 milliárd eurós támogatást tervezni Magyarország számára, amely a tagállami allokációk figyelembevételével kerül meghatározásra a nemzeti és regionális partnerségi tervek keretében. Ez az összeg jelentősen meghaladja a jelenlegi ciklus 21,7 milliárd eurós felzárkóztatási keretét, ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a Közös Agrárpolitika (KAP) keretein belül további 21 milliárd eurónyi forrás áll rendelkezésre, ami a rendelkezésre álló támogatások csökkenését is jelzi.

Az előterjesztés szerint a következő hétéves költségvetésből a legnagyobb, 35 milliárd eurós keret általános célú felhasználásra áll rendelkezésre, amelyet regionális fejlesztési projektek és reformok támogatására lehet fordítani.

Magyarország számára további 0,5 milliárd euró áll rendelkezésre a migrációs helyzet kezelésére, a határbiztonság erősítésére és a belügyi feladatok támogatására. Ezen kívül az ország 2,2 milliárd euróhoz jut a szociális klímaalap keretein belül. Az Európai Bizottság értékelése szerint ezek a források jelentős segítséget nyújtanak az energiaátmenet előmozdításában, a szociális problémák kezelésében, valamint a migrációs és határbiztonsági kérdések hatékonyabb megoldásában.

A magyar allokáció méretét tekintve a középmezőnybe tartozik az EU-tagállamok között. A 123,3 milliárd euróval Lengyelország kapja a legtöbb támogatást, amelyből 112,6 milliárd euró általános célú, 1,9 milliárd migrációs és belbiztonsági, valamint 8,8 milliárd a szociális klímaalapból. Lengyelország mellett Franciaország (90,1 milliárd euró), Spanyolország (88,1 milliárd euró) és Olaszország (86,6 milliárd euró) tartozik még a legnagyobb támogatási összegeket elnyerő országok közé. A legkevesebb forrást Luxemburg kapja mindössze 0,6 milliárd euróval, Málta 1,3 milliárd euróval, Ciprus pedig 2,3 milliárd euróval részesül a támogatásokból.

Nyilvánvaló, hogy a gazdaságok mérete kulcsfontosságú tényező, amikor azt vizsgáljuk, hogy mennyi pénzhez juthatnak. Ebből a szempontból Magyarország a negyedik vagy ötödik legjelentősebb kedvezményezett lehet a GDP-arányos támogatások tekintetében.

Összességében az Európai Bizottság elképzelései szerint a következő hét év költségvetési időszakában kiemelt figyelmet fordítanak a regionális és agrárpolitikai források hatékonyabb kihasználására. A célzottabb támogatás-felhasználás mellett hangsúlyosabbá válik a támogatások és reformok közötti szorosabb összefonódás is.

Csakhogy egy tagállam, egy parlamenti frakció nincs, aki üdvözli a tervet, így a mostani a számokat iránymutatásként lehet csak kezelni. A várhatóan 2027 második felében elfogadott új közös költségvetés borítékolhatóan nem úgy néz majd ki, mint a javaslat.

Jól szemlélteti a feszültségeket Orbán Viktor már említett interjújában kifejtett tömör álláspontja:

Amíg én miniszterelnök vagyok, addig én ezt a költségvetést a büdös életben nem fogom megszavazni, mert ez azt jelenti, hogy Magyarország guillotine alá teszi a fejét.

Friedrich Merz német kancellár, valamint Hollandia, Dánia és Lengyelország vezetése szintén ellenáll a tervezett intézkedéseknek.