Magyar képernyőn a karácsony varázsa - a legemlékezetesebb pillanatok - Mandiner

A Reszkessetek, betörők!, a Drágán add az életed! és A Grincs klasszikusain kívül a magyar filmtörténet is bővelkedik olyan emlékezetes ünnepi pillanatokban, amelyek szintén megérdemlik a figyelmet. Most ezekből a különleges alkotásokból válogattunk, hogy bemutassuk, milyen gazdag és sokszínű a hazai filmes örökség az ünnepi időszakban.

Kezdjük egy viszonylag friss, modern alkotással, amely minden tekintetben a jelenkor szellemét tükrözi. A történet középpontjában Arnold, a tűzoltó áll, aki éppen nem éli a legfényesebb napjait. Az élet nehézségei sorra támadnak: egy baleset, egy fájó szerelmi csalódás, és még a tériszony is megkeseríti a mindennapjait. Azonban egy karácsonyi vásár védelme hozza el számára a váratlan fordulatot. Tiszeker Dániel rendezése tele van szórakoztató pillanatokkal, humorral és érzelmekkel, miközben a karakterek rendkívül szerethetőek. A főszereplő duó, Ötvös András és Zsigmond Emőke, kiemelkedően teljesítenek, de Szabó Kimmel Tamás és Mészáros Máté is felejthetetlen pillanatokkal gazdagítják a filmet.

A karácsony igazi esszenciája nem csupán a családi összejövetelekben rejlik, hanem abban is, hogy különös figyelmet szenteljünk azokra, akik nehézségekkel küzdenek, vagy éppen magányosan töltik az ünnepeket. Ezzel a figyelemmel igyekszünk szebbé és elviselhetőbbé tenni számukra az ünnepi időszakot. Ennek szellemében idézhető fel Móricz Zsigmond melankolikus kisregénye, az Árvácska, amelyben Csöre (Czinkóczi Zsuzsa) sorsa révén a befogadás eszménye nem válik valósággá. A Szennyes család kíméletlen bánásmódja még a karácsony szent napján is megmutatkozik, amikor semmiféle törődésben nem részesítik őt.

Míg a család lakomát ül, a kislánynak nélkülöznie kell, így az ünnepet is a szenvedő gyermek szemszögéből látjuk, ahogy a házból kizárva, imádkozva várja, hogy valamiféle csoda történjen.

Az árvaságnál maradva nem is találhatnánk jobb ikertornyot, mint az 1982-es Adj király katonát, amelynél az összetartozás érzése hasonlóképpen fontos. És ugyan a közös éneklés és az ajándékosztás ceremóniája régiesnek és elnyűttnek tűnhet, az állami árvaházban felnőtt Jutka (Ozsda Erika) semmire sem vágyik jobban, hiszen korábban ezt nem tudta megtapasztalni. Ahogy új, remélt családjával csillogó szemekkel vesz részt az ünnepi szertartáson és a közös ünneplésen, az önmagáért beszél és könnyűszerrel ég bele emlékezetünkbe.