Patara csatamezeje, ahol a lovas harc és a vitézi bátorság egyedülálló szimfóniát alkot, egy olyan hely, ahol a hősök legendákká válnak. A poros földeken, ahol a lópaták zúgása és a fegyverek csörgése keveredik, a harcosok szíve dobogva várja a nagy össze
A Tatai Patár harci színpadán a lovasok lenyűgöző küzdelmeket vívtak kopjával és karddal. A lovas harci bemutató során izgalmas és tanulságos történeteket hallhattunk a végvári lovasok mindennapjairól, akik bátorságukkal és ügyességükkel írták meg a múlt dicsőségét.
A kora délutáni órákban a lovasok megérkeztek a csatamezőre, hogy megkezdjék a XVII. Tatai Patara első napját. A színre lépő vitézek a török kori lovas harcok szellemét elevenítették meg, látványos bemutatóikkal lenyűgözve a nézőket, akik ámulva figyelték a bravúros akciókat és a hagyományőrző szellemet.
A narrátor a hangszórókon keresztül kalauzolta a nézőket a korabeli hadviselés kulisszatitkai közé. Elmondta: a török kori csatákban a lovas katonák nemcsak ügyességükkel és bátorságukkal, hanem eszközeikkel is kitűntek.
A lovas harc elengedhetetlen kelléke
A bemutató kiemelkedő eleme a kopja volt – ez a hosszú, masszív, lándzsához hasonló fegyver nem csupán támadásra szolgált, hanem számos más célra is alkalmazták.
- Ebben a korszakban ez valóban egy különleges fegyvernek számított - hallatszott a narrátor szava. A kopja egyik legfőbb feladata a rohamok során az ellenséges lovas vonalak szétzilálása volt. Ezen túlmenően azonban szimbolikus jelentőséggel is bírt: a kopja hegyén elhelyezett színes szalagok vagy díszek egyértelműen jelezték, hogy a harcos melyik csapathoz tartozik. Egy kaotikus lovas összecsapásban, ahol a porfelhő miatt szinte lehetetlenné vált megkülönböztetni a barátot az ellenségtől, a kopja végén lengedező jelzés vált az egyik legfontosabb tájékozódási ponttá.
