KEMMA - Prágában is újra felfedezhetjük az esztergomi vár impozáns nagytermének varázsát.
A középkori Magyarország legfontosabb építészeti emlékeit sajnos csupán rekonstrukciós rajzok formájában ismerhetjük meg, vagy pedig Európa más tájain kell körülnéznünk. Szende András tájépítész gondolatai és elemzése az Architextúra blogon, a Hirado.hu oldalán érhetők el.
A középkori Magyarország építészeti öröksége szomorú módon legtöbbször csupán töredékekben vagy romok formájában maradt ránk, a történelem viharainak következtében. A török háborúk különösen súlyosan érintették az ország központját, a leggazdagabb városokat, mint Budát, Székesfehérvárt és Esztergomot. Érdekes módon, a második világháborús pusztítás után néhány középkori épület újra felfedezhetővé vált, így emlékeztetve minket a régmúlt dicsőségére. Az utóbbi években számos látványterv és rekonstrukció készült, amely a digitális grafika csodálatos eszközeit használja, ám ezek csupán árnyképként idézik fel az egykori fényűzést és szépséget.
Külföldi párhuzamok, különösen Közép-Európában, mint Krakkóban és Prágában, valamint a német nyelvű területeken, mindmáig fennmaradtak. E térségben mindig is kiemelkedőek voltak a kulturális és építészeti összefonódások, gyakran maguk az építkezések irányító mesterei vagy a megrendelők is egyazon háttérrel rendelkeztek. A későbbi időszakokban, különösen Mátyás király uralkodása alatt, egyre inkább felerősödtek az olasz kapcsolatok. Joggal érzünk büszkeséget, hiszen a reneszánsz szellemisége nálunk hamarabb gyökeret vert, mint Franciaországban vagy Németországban. Sajnos, ez a fénykor is csupán fragmentumokban él tovább a jelenkorban.
A blog ötleteket ad, hova érdemes elutazni, ha a középkori Magyarországot szeretnénk (legalább nagy vonalakban) viszontlátni. Ebben szerepel az esztergomi vár is.
Magyarország középkori építkezései között több impozáns nagyterem is fellelhető, amelyek az építészet és a politikai élet jelentős színhelyei voltak. Budán, a Zsigmond által felújított palotában található Friss-palota, ahol a Duna partján hagyományosan országos gyűlések zajlottak. Esztergomban sem volt hiány a nevezetes nagytermekből; az érseki várban építkeztek, bár ennek boltozata fából készült, ahogyan a korabeli leírások is említik. De hogyan is nézhetett ki egy ilyen későközépkori nagyterem? Erre a kérdésre a prágai Ulászló-terem ad választ. Ez a monumentális helyiség 62 méter hosszú és 16 méter széles, ami összesen 992 négyzetméternyi területet jelent, legmagasabb pontján pedig 13 méter magas. A terem névadója és építtetője II. Ulászló, akit sokan csak "Dobzse Lászlóként" ismernek. A budai építkezések hatása itt is megfigyelhető, hiszen Benedikt Ried, a terem tervezője, Ulászló utasítására Budáról érkezett, hogy a helyi palota stílusjegyeit átültethesse. A legújabb kutatások szerint Ulászló hírneve méltatlanul csorbult, hiszen a "Dobzse" elnevezés, ami az együgyűségére utal, inkább az utókor félreértései miatt maradt fenn. Hiszen akinek ekkora építkezésekhez van anyagi háttere, az aligha a népszerű Lacikonyhából rendelt ételt. Az ő építkezései és politikai ambíciói sokkal inkább a nagyság és a hatalom szimbólumai voltak, mintsem a közönséges életforma kifejeződései.
