Hirdetések zaja, majd hirtelen csend, újra hirdetések zaja.
Az élet dinamikája nagyrészt a mindennapi ritmusunkhoz igazodik, ám az esetek 85-90%-ában nem tudatosítjuk, hogy valójában egyfajta kampánytevékenység zajlik. Akár egy ritka betegségben szenvedő páciens kezelésére irányuló felhívás, akár az iskolai meleg étkeztetésért indított szülői aláírásgyűjtés, a környezetvédelmi világnapok alkalmával szervezett erdőtisztító akciók, vagy a családon belüli erőszak ellen folytatott tájékoztató kampány – mindezek egy közös cél érdekében történnek. A méhek védelmét célzó uniós szignógyűjtés és a diszkrét, ám annál hatékonyabb lobbitevékenységek is mind ugyanarra az alapvető szándékra épülnek. E sokféle erőfeszítés a közösség erejéről, az összefogás szükségességéről és a közös célok elérésére irányuló szövetkezés fontosságáról tanúskodik.
Jelenleg csend honol, legalábbis a naptár és a törvények szerint. Hó sincs, a tél is csak sejteket ébreszt, a halálról pedig... nos, Vörösmarty most más megvilágításban aktuális, ha egyáltalán aktuális. Annyiban viszont mégis, hogy a Krímben már két éve zajlik a stratégiai megfontolásokkal indokolt öldöklés, amely félmillió áldozatot és sebesültet követelt, amikor e keserű sorsról megírta rapszódiáját. A csend most másképp terhes, sejtekkel teli. Nem a lemondás, nem a sóhajok ideje ez, talán inkább a mérlegelésé. Az opciók mögötti változatos hátterek elemzése (az "eddig is mindig rájuk szavaztam" attól a "megkapják a voksomat, de nem érdemlik" lehetőségig) nem most van itt az ideje; az idő más logikát kíván. Közben egyre nyilvánvalóbbá válik: a számvetés elkerülhetetlen; friss példa erre, ahogy a "hirtelen betoppanó" AUR előretörését négy éve észleltük, de mélyebb, átgondolt diskurzus nem alakult ki erről a jelenségről. Bár egyre inkább kézzelfoghatóvá válik, még mindig a mese "hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy..." szakaszánál tartunk a szövegértelmezésben.
A 24 órás határidőre ismételten rálicitál a kampány zajos hirdetése. Manipulátorok, médiamágusok és egyéb segédcsapatok újabb zsetonokat juttatnak a dübörgő gépezetbe. A közéletet küzdőtérré, sőt, tűzvonalakká degradáló energiaáramlás zajlik. Kérdéses határok, úgynevezett vörös vonalak keresgélése fölösleges, hiszen ez már nem csupán versengés, hanem valami sokkal több. Létünk tehát nem más, mint egy folyamatos kampányolás, mégis, a jelenlegi helyzet formabontó keretet kíván. Az elit, a plebs, a sajtó és számos háttérben búvó szándék mind a saját mércéje szerint próbálja megállni a helyét. Nem az én dolgom drámai feszültséget csempészni a szituációba, hiszen a történések maguktól is a súlyosabb hangnemre hangolódnak.
Naptárilag december másodikán csak egy új hét kezdődik, de korántsem közömbös, miként jutunk közös és nem is kevés dolgainkkal, ha nem épp dűlőre, legalább egyről a kettőre. Felemás idők: a másfél itt aligha lehet lépték.
