Kádár Jánosból királyt szerettek volna faragni, ám ő alaposan mérlegelte a helyzetet, és végül elutasította ezt a lehetőséget.

A Szovjetunió befolyási övezetébe tartozó Magyarország egy különleges helyzetbe került, amely komoly kihívások elé állította az országot.

Kádár János, aki egyszerű munkásként indította pályafutását, az 1956-os események után puritán életmódot folytató párt- és országvezetővé avanzsált. Közel harmincöt éven át ügyesen lavírozott a Szovjetunió által kijelölt szűk politikai keretek között. Rendszerváltás és halála után is megmaradt a kultusza, amely nem veszített fényéből, és továbbra is fontos szerepet játszik a magyar politikai emlékezetben.

Magyarország a második világháború következtében a vesztesek táborába került, és ezt követően, rövid függetlenségi időszak után, a szovjet-orosz befolyási övezet részévé vált. Elsőre úgy tűnhet, hogy a politikai vezetésnek megkötött kezekkel kellett navigálnia ebben a nehéz helyzetben, de a valóság ennél árnyaltabb.

Utólag világossá vált, hogy Kádár előtt is nyílt egy lehetőség, amely lehetőséget biztosított volna számára, hogy ügyesebb manőverezéssel alapjaiban változtassa meg hazánk történelmét. Azonban az első titkár mindig a meglévő helyzet stabilizálására törekedett, hiszen úgy vélte, hogy a fennálló állapotok fenntartása a legcélravezetőbb. Ezzel a megközelítéssel kétségtelenül megszerezte politikai szövetségesei bizalmát.

Néhány éve a Blikk egy különleges beszélgetést folytatott Kádár egyik kevésbé közismert bizalmasával. A fókuszban Nagyváthy Sándor repülőmérnök állt, akire Kádár sohasem szállt fel a gépre, mivel mélyen rettegett a repüléstől. Ugyanakkor a szakember szakértelmében teljes mértékben megbízott, és nélkülözhetetlennek tartotta őt a légiközlekedés során.