Az "Iszony-viszony" kifejezés egy olyan érzelmi állapotot tükröz, amelyben a félelem és a vonzalom keveredik. Képzelj el egy kapcsolatot, ahol a két fél között folyamatosan ingadozik a szeretet és a rettegés határa. Az érzelmek viharos tengerén evezve néh
Orbán Viktor számára úgy tűnik, hogy a helyzet elérte a kritikus pontot. A budai elit, akik eddig a Fidesz támaszai voltak, most elfordulnak a kormánypárttól. Mi történik itt? Vajon nem jut eszükbe, hogy ha a következő választásokon nem a "polgári kormány" győz, akkor jelentős adóemelések várhatnak rájuk? Magyar Péter által bejelentett, az 5 milliárd forint feletti vagyonok megadóztatása nem fogja megroppantani Budapestet, de a vejének talán nem esne jól, bár ő azt állítja, hogy nem foglalkozik a pénzügyeivel. Budapest városvezetése viszont minden egyes nap a költségvetési egyenlegét figyeli. Kiss Ambrus főigazgató minden reggel azzal kezdi a napot, hogy rápillant az önkormányzat bankszámlájára, és gyakran csalódás éri, hiszen a pozitív számok ritkán bukkannak fel, legfeljebb az iparűzési adó beérkezésekor. Az öröm azonban mindig csak pillanatnyi. Ez a helyzet a tavalyi önkormányzati választási győzelem óta tart. Budapest a túlélésért küzd. A kormány kimerítő próbálkozása – hogy meddig lehet még kihasználni a fővárost a teljes összeomlás határáig – a végéhez közelít. A választásokon, legkésőbb akkor, de lehet, hogy már előbb is, véget ér ez a nehéz időszak.
A Fidesz hatalomátvétele után elég gyorsan kitört vezetőikből a Budapest-iszony. Már Demszkynek is nekimentek a négyes metró támogatási szerződésének felrúgásával. Tarlóst ott játszották ki, ahol lehetett - idegenforgalmi adó, dugódíj, hármas metró stb. -, Karácsony győzelme sokkolta őket. De végre elengedhették magukat, minden frusztrációjukat ráöntötték a városra, amely egyre jobban idegenkedett az européer kabátból mindinkább kivetkőző kormánytól. Budapest mindig a Nyugat felé húzott. Szabad, pezsgő, bohém és sokszínű akar lenni. Akkor is, ha esélye sincs csillogó nagyvárosként működni. Orbánék kínos urizálása ellenében Budapest próbál elegánsan haldokolni. S közben néha tagadhatatlanul botor pénzügyi-gazdasági döntéseket hoz. Kalodában nehéz nagy ívű víziókat gyártani, megvalósítani még esélytelenebb.
A városvezetés vallásosan hiszi, hogy a kormánynak nem lehet érdeke Budapest bedöntése, hiszen az ország egészének gazdasági teljesítményét rombolná, nem beszélve a kormány megítéléséről, a hitelminősítőkről, befektetőkről. Józan érvek, de a Fidesz túl van a józan döntések korán. Birodalmi végjátékokban ez nem szokás.
Budapest a nyár kezdetén a fizetésképtelenség szélére került, és a kormány egyre inkább elvesztette a biztos talajt. A főváros csődje nem csupán játék, hanem komoly válsághelyzet. A választások előtt - Rogánék ügyesen meg fogják választani az időzítést - talán jótékonyan hatna egy rövid leállás, hogy aztán üvölthessék az éterbe: lám, ennyit tud az ellenzék, ezt akarjátok az egész országnak? Ez sokakat elbizonytalaníthat. Aztán persze a város megmentésére is sor kerülne, bár a zuhanás már megkezdődött, és annak irányát menet közben nehéz megváltoztatni. De még van idő a lépések megtételére. Orbánék támogatást ígértek, miközben próbálnak időt nyerni. Jelenleg úgy tűnik, nem tudják, merre tovább. Jó lenne úgy fellépni, mint egy páros lábbal ráugró hős, aki megmenti a szakadék szélén egyensúlyozó városvezetést. Különösen, hogy Karácsony tömegeket vonz az utcákra, és egy rétegrendezvényt kormányellenes tüntetéssé formál. Orbán pedig még mindig az arcát törölgeti. A két fél mostanra egyre inkább egymásra van utalva, de a kapcsolatuk már régen mérgessé vált.
