Fedezzétek fel a csokoládé lenyűgöző történetét!
A csokoládé az emberiség egyik legkedveltebb édessége, amely évszázadok óta elbűvöli a különböző kultúrákat, és fontos szerepet játszik mind az ünnepi alkalmak, mind a hétköznapi pillanatok megédesítésében. A kakaóbab, amely kezdetben csupán ital formájában volt jelen, fokozatosan alakult át a mindennapok édes élvezetévé, miközben luxuscikké is vált. Ez a metamorfózis nem volt zökkenőmentes, hiszen a csokoládé története tele van izgalmas fordulatokkal és felfedezésekkel.
Közép- és Dél-Amerika őslakosai már négyezer évvel ezelőtt ismerték a kakaóbabot, és fogyasztották a belőle készült keserű italt, amit fűszerekkel bolondítottak meg. A tengerentúlon idővel egyre népszerűbbé váló folyékony csokoládéról egészen a 16. századig nem hallottak az európaiak, addig, amíg Hernán Cortés, spanyol hódító Mexikóban meg nem kóstolta az aztékok különleges italát, meg nem tapasztalta frissítő és tápláló hatását, és el nem kezdte hajón ide szállíttatni az értékes alapanyagot.
A csokoládé édesítésének folyamata csak később, szinte egy évszázad elteltével indult el: kezdetben mézet, majd cukrot használtak az ízesítésére. Ezzel egy új korszak vette kezdetét a csokoládéfogyasztás történetében, amit az ipari forradalom még inkább felerősített. Az innovatív eljárások megjelenésével a gyártási folyamatok gyorsabbá és egyszerűbbé váltak. A különböző technológiák és kísérletezések révén pedig nemcsak olcsóbbá, hanem egyenletesebb minőségűvé is vált a csokoládé előállítása.
A formázott édességek története szorosan összefonódik Joseph Fry nevével, aki 1847-ben forradalmasította a csokoládékészítést. Ő volt az első, aki kakaóport olvasztott kakaóvajjal és cukorral keverve olyan csokoládét alkotott, amely praktikus csomagolásra is alkalmas volt. Az 1868-as év szintén mérföldkőnek számít, hiszen ekkor jelent meg a Cadbury első táblás csokoládéja a piacon. A 19. század végére és a 20. század elejére a papírba csomagolt édességek egyre népszerűbbé váltak, és a nassolnivalók új korszakát hozták el. 1875 is kiemelkedő jelentőséggel bír, amikor a svájci csokoládékészítő, Daniel Peter, a Henri Nestlé által kifejlesztett tejport adta hozzá az alapanyagokhoz, ezzel megszületett a tejcsokoládé, amely azóta világszerte kedvelt finomsággá vált.
A következő mérföldkő 1879-re tehető, amikor Rudolphe Lindt létrehozta a koncsolás eljárását, vagyis a hengerek közti keverést, ami finomabb, simább, formálhatóbb csokoládét eredményezett, és jelentősen javította a minőséget. A manapság is neves csokigyárak, mint a Nestlé, a Rowntree's és a Cadbury a 19. század során kezdték meg működésüket. Magyarországon a csokoládégyártás az 1920-as években indult meg, és olyan személyekhez kapcsolódik, mint Gerbeaud Emil, Hauer Rezső és Koestlin Lajos, akik a figurákat még kézzel formálták meg.
Az első világháború alatt a katonák édes élvezetekhez folyamodtak, hogy egy kis plusz energiát nyerjenek a harcok során; a csokoládé iránti keresletet pedig fokozták az amerikai szesztilalom körüli időszak, amely során az emberek alternatív örömforrásokat kutattak. A második világháborúban a csokoládé továbbra is népszerű választás volt, számos cég biztosított jelentős mennyiségű édességet a harcoló katonák számára. Ekkoriban és a későbbi években már igényes, márkázott csomagolásokkal találkozhattunk, amelyek vonzóvá tették a vásárlást és a fogyasztást.
A csokoládéevés napjainkra rendkívül sokrétűvé vált, a legtöbben mégis azért szeretjük, mert finom, örömet okoz és pár percre kiszakít a mindennapokból. Habár az ízlésünk folyamatosan változik, amihez a csokoládégyártás is igazodik, Gombóc Artúr szavai örökké érvényesek maradnak, mi pedig szeretni fogjuk csokoládét minden lehetséges formában.
A fehér csoki annak ellenére, hogy állagában és formájában is hasonlít a tej- és étcsokoládéhoz, valójában semmilyen kakaó-szárazanyagot nem tartalmaz, a cukorból, kakaóvajból és tejből készült nassolnivaló csupán a köztudatban viseli a csokoládé nevet. Az 1930-as években kifejlesztett finomság kezdetben a Nestlé jóvoltából Svájc, majd az Egyesült Államok boltjainak polcaira is felkerült, széles körben viszont a második világháborút követően terjedt el.
