Húsvét a lelkek ünnepe | ma7.sk A tavasz beköszöntével nem csupán a természet éled újjá, hanem a szívünkben is valami különleges dolog történik. Húsvét, ez a csodálatos ünnep, lehetőséget ad arra, hogy megújuljunk és újra felfedezzük az élet örömeit. A c

Az ünnep fénye mindannyiunk szívében ragyog, még azokén is, akik távol tartják magukat a templomoktól. Húsvét üzenete az, hogy az élet mindig újra akar kezdődni; a természet körforgásával együtt mi is újjáéledünk, s ha úgy tetszik, feltámadunk. Számos költőt megihletett ez az ünnep, elég csupán Babits Mihály „Húsvét előtt” című versére utalni, amely a háború és a pusztítás végét, valamint a feltámadást és az újrakezdést vágyja. E vers ma is figyelmeztet minket, hogy ne feledkezzünk meg a reményről és az új lehetőségekről, amelyek mindig ott várnak ránk.

Ki ne ismerné e sorokat, ha máshonnan nem, iskolai tanulmányai révén: "(...) elég! hogy elég! elég volt! / hogy béke! béke! / béke! béke már! / Legyen vége már! / Aki alszik, aludjon, / aki él az éljen, / a szegény hős pihenjen, / szegény nép reméljen. / Szóljanak a harangok, / szóljon allelujja! / mire jön uj március, / viruljunk ki ujra!" A húsvét, a feltámadás, a természet újjászületése, a gyermekkori emlékek sokféle megközelítést kínálnak az alkotóknak. Még a nem vallásos Kassákot is megihlette a megfeszített Krisztus: "Igen, igen, az Ő árnya és visszhangja / vagyunk mi / s bár nem ízlelhetjük a húsvéti bárány / húsát / mindennapi kenyerünkben s vizünkben / dicsérjük / hogy vérünkből való s meghalt értünk / a kereszten." Dunaszerdahelyhez kötődő irodalmároktól kérdeztük, miként élték át hajdanán a húsvéti ünnepeket. A húsvét misztériuma, a feltámadás öröme és a természet újjászületése egyaránt gazdag érzelmi és szellemi tartalommal bír. A gyermekkori emlékek, a színes tojások festése, a locsolkodás vidám hagyományai mind hozzájárulnak ahhoz az érzéshez, amely az ünnep köré épül. A nem hagyományos, de mégis mélyen átélt spirituális élmények is fontos szerepet játszanak, ahogyan azt Kassák Lajos verse is tükrözi. Az Ő szavai nem csupán a vallásos ünnephez kapcsolódnak, hanem az emberi lét mélyebb értelmére is rávilágítanak. Dunaszerdahely irodalmi hagyományai gazdag forrást jelentenek, ahol a helyi írók és költők megosztják saját húsvéti élményeiket. Egyesek talán a közösségi ünneplés jelentőségét emelik ki, míg mások a családi tradíciók és a természet változásainak szimbolikáját hangsúlyozzák. E különböző nézőpontok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a húsvét ne csupán egy vallási esemény legyen, hanem a megújulás, az élet és a remény szimbóluma is, amely generációkon keresztül él és fejlődik.

A világ gyökeresen átalakult, és ezzel együtt a húsvét varázslatos hangulata is sokat veszített fényéből. Szívből sajnálom a mai gyerekeket, akiknek már nem adatik meg, hogy átéljék mindazokat a csodás élményeket, amelyekben nekünk volt részünk egykor. Emlékszem, milyen izgalommal vártuk a tavaszi ünnepet, tele színes tojásokkal és vidám hagyományokkal, amit mostanra talán elfeledett a világ.

A piros kreppapír régen igazi kincsnek számított, vastag csíkokra vágva és forró vízbe, ecetbe merítve alakítottuk át festékké. Sokan talán sosem gondoltak bele, hogy a piros szín mit is jelent valójában, hiszen a keresztény hagyományokban Krisztus vérét szimbolizálja. A megmaradt tojások sem mentek veszendőbe; kedden az isteni rakott krumpli illata járta át a falut. Hiába fogyasztottuk gyakran ezt az ételt, most valahogy más volt. Az ünnep varázsa belengte a konyhát. Ma már vajon van-e valaki, aki ezt a hagyományt továbbviszi... kindertojásból?

Hívő katolikus családból származom, és ahogy közeledik a húsvét, egyre inkább felidéződik bennem a gyermeki életemhez kötődő emlékek sorozata. Az Egyházgelle melletti Beketfán nőttem fel, ahol a húsvét idején még megvolt a hagyománya annak, hogy a házunk bejárata friss meszelést kapott. Az egész utcában rend és tisztaság uralkodott, ahogyan mindenki várta a Megváltó érkezését. A húsvét hete mindig a nagy gyónás időszakát jelentette számunkra, hiszen a lelkünk megtisztítása és felkészítése is része volt az ünnepnek. A nagyböjt utolsó péntekjén pedig nem volt hús az asztalon; háromszor étkeztünk, és csak egyszer laktunk jól. De nagyszombaton este már felcsillant a remény: ilyenkor érkezett a füstölt sonka, ami igazi ínycsiklandó csemege volt az ünnepi asztalon.

Aztán húsvéthétfőn befogadtak maguk közé az idősebb legények, és előfordult, ha jó idő volt, akkor kannával öntöztük meg a lányokat. Nem tiltakoztak. Már várták, mert ez vidámsággal, hatalmas kacagással járt. Jelkép is egyben, hogy a lányokat megöntöztük; a tavasz, az újjáéledés, a termékenység köszöntése, hisz a víz az élet, az életigenlés jelképe is egyben. De van egy másik meghatározó élményem is. Húsvéthétfő, 1945. április 3-a. Akkor jöttek be az oroszok, s ezt úgy jelezték, hogy egy előfutár belőtt a faluba. Ha nem lőttek vissza, jöhettek a többiek is. A ház a bárci laposon állt, körülötte mindenütt víz, és a szürke lovon jövő katona ott megfordult; két géppuska volt a lóra fölszerelve. A mai napig emlékszem, le tudnám talán rajzolni is. Majd jöttek a többiek is, az egyik azt magyarázta, hogy ne féljenek tőle, ő professzor. És kérték az édesanyámat, adjon nekik tejet. Az egyik orosz annyira be volt rúgva, hogy azt hitték, meghal. Ott az udvaron megitta a tejet, leborulva a földre, de rögtön ki is ment belőle... A magyar katonák éppen az oroszok előtt mentek el. Nálunk voltak bekvártélyozva, tizenegyen. Szóval, ilyen húsvét is volt az életemben.

Húsvét ünnepe a halál legyőzésének mély és titokzatos pillanata. De mi rejlik a háttérben? Árulás és sötét árnyak lengik körül a történetet. Ha ezt a múltbeli eseményt a jelenbe helyezzük, felfedezzük, hogy az emberiség nem sokat tanult Jézus tanításaiból. Mindennapokban is tapasztalhatjuk, hogy gyakran eláruljuk egymást, és az árulás következményei mindig súlyosak. Akiket cserbenhagyunk, azok szenvednek, míg mi csak egy kis lelkiismeret-furdalást érezünk, de az életünk tovább halad, mintha semmi sem történt volna. Az ördögi kör folytatódik, és a tanulságok gyakran elsikkadnak.

Volt, ahol süteménnyel kínáltak meg, de 20 fillérest is nyomtak a markunkba, másutt kaptunk egy kis ennivalót. Megöntöztük a szomszéd néniket, a szomszéd kislányokat, mert az örömhírt meg kellett osztani. Ez az igazi értelme, az örömhír közlése, hogy a gonosz fölött lehet győzedelmeskedni. Nap mint nap meg lehet tapasztalni ennek a bibliai történetnek az igazságát, és azt, hogy Jézus a csöndes, szerény győzedelmes.