Hruscsov életének utolsó tíz évét háziőrizetben töltötte, távol a politikai színpadtól és a nemzetközi porondtól.
Felfoghatatlan brutalitással zajlott le a cári család kivégzése, amely embertelen vérontássá változott.
Sztálin halála után Nyikita Hruscsov lett a Szovjetunió elsőszámú vezetője. A heves temperamentumú főtitkár iparmunkásként kezdte pályafutását és a hidegháború legforróbb szakaszaiban okozott meglepetéseket.
A verseny kezdetén
Nyikita Hruscsov a cári Oroszország Kurszki kormányzóságának kis falujában látta meg a napvilágot. Családja számára a korlátozott munkalehetőségek miatt elkerülhetetlenné vált a költözés, így 1908-ban a Donyec-medencében fekvő Juzová városába telepedtek le. A fiatal Hruscsov ipari munkásként kezdte pályafutását, és apjával együtt belépett a szakszervezetbe, ami később jelentős hatással volt politikai karrierjére. 1918-ban csatlakozott a "vörösök" táborához, bár a mensevikek, akik a mezőgazdasági kérdéseket hangsúlyozták, közelebb álltak hozzá ideológiailag. Mentora, Lazar Kaganovics, az Ukrajnai Kommunista Párt első titkára volt, aki irányítása alatt fokozatosan emelkedett a párt ranglétráján. 1929 után került Sztálin közvetlen közelébe, amikor Kaganovics Moszkvába került. Az eddigi feljegyzések alapján már 1932-ben részt vett Sztálin zártkörű megbeszélésein. Hruscsov kulcsszerepet játszott az 1934-es "nagy tisztogatás" során, és nem habozott, hogy közeli ismerőseit is perbe vonja, ha az előnyére vált. Sztálin belső körének tagjaként aktívan részt vett a második világháború katonai és politikai eseményeiben, miközben hatalma és befolyása folyamatosan növekedett.
Meglepő beszéd hangzott el az SZKKP XX. kongresszusán 1956. február 25-én. A hatalmi harcokból győztesen kikerülő Hruscsov három évvel Sztálin halála után - zárt ülésen - ismerte el a diktátor túlkapásait. A személyi kultuszt elítélő beszédet válogatott hallgatóság előtt mondta el, de tartalma két nappal később már külföldi kommunista vezetők előtt is ismert volt. Nemcsak a személyi kultuszépítést kritizálta, enyhülést is hirdetett. Bár politikája valóban más légkört teremtett, mint amilyen Sztálin alatt volt, de az októrber 23-án kirobbanó magyar forradalmat, majd szabadságharcot kemény kézzel verte le.
Hruscsov a hidegháború egyik szimbólumává vált. Vehemenciája és hirtelen haragja sok legendát szült. Egyik emlékezetes pillanata volt, amikor a feszült pillanatban rendezett ENSZ 15. közgyűlésén 1960-ban cipőjével az asztalra csapott. Az október 12-én tartott plenáris ülésen a fülöp-szigeteki Lorenzo Sumulong beszédében bírálta a Szovjetuniót és kijelentette, hogy a kommunista állam csorbítja a keleti tömb országainak önrendelkezését. Hruscsov felháborodva ugrott fel - és bár ebben nem egyeznek a szemtanúk beszámolói - a pulpitusra rohanva, leszorította Sumulongot a mikrofon elől, majd levette cipőjét, hogy mondanivalójának nyomatékot adjon. Más visszaemlékezés szerint a főtitkár még helyén ülve szabadult meg a lábbelitől és verni kezdte asztalát, hogy így hívja fel magára a figyelmet. Ezután ment fel a pulpitusra, ahol reagált Sumulong beszédére.
Az Egyesült Államokba is eljutó idős Hruscsov hatalma 1962-re megrendült, és a párton belül Leonyid Brezsnyev irányításával titkos szervezkedés indult a félreállítására. A megfelelő időpont 1964 őszén érkezett el, amikor Hruscsovot eltávolították a pozíciójából, ám az életét megkímélték. Utódja, Brezsnyev, eltért Hruscsov politikai örökségétől, hasonlóan ahhoz, ahogyan Sztálinét is elutasította. Hruscsov 1971-ben, visszavonultan és házi őrizetben töltötte utolsó éveit, míg végül bekövetkezett halála.
