Hollywood varázslatos világa mögött nem mindig minden fenékig tejfel. Vannak olyan színészek, akik mélyen gyűlölték azokat a filmszerepeket, amelyeket el kellett játszaniuk. A csillogás és a hírnév sokszor nem takarja el azt a nyomást és frusztrációt, ami

"Fájdalmas nyögés és keserű sirám" - Schmuck Andor súlyos betegsége következtében mélyen a padlóra zuhant.

Valószínűleg sokan ismerik Robert Pattinsont, aki hosszú időn át szórakozott a vámpírszerepével, de talán már kevesebben tudják, hogy a Star Wars egyik karaktere "tündérmesebeli szemétnek" titulálta a filmet. Az efféle kritikák mellett azonban létezik olyan szerep is, amely mély nyomot hagyott a színész lelkében, és komoly traumát okozott számára a megformálása.

Sir Alec Guinness Obi-Wan Kenobi szerepét formálta meg a Star Wars eredeti trilógiájában. Bár alakítása mély benyomást tett a nézőkre, és Golden Globe-díjat, valamint Oscar-jelölést érdemelt ki, ő mégsem volt elégedett ezzel a szereppel. Magát a forgatókönyvet nevetségesnek találta, és nem igazán tudta felfogni, miért kellene fénykardokkal hadonásznia, amikor Shakespeare klasszikusait is színpadra vihetné. Ennek ellenére, a színész tehetsége végül diadalmaskodott, hiszen minden kétely ellenére emlékezetesen alakította Obi-Wan karakterét.

Az Alkonyat könyvek és filmek, melyek egy vámpírfiú és egy ártatlan lány szerelmét követik végig, a hibáik ellenére is korszakalkotónak számítanak, hiszen az akkori fiatalok számára rengeteget jelentettek. Hatalmas rajongás övezte nemcsak a romantikus történetet, de a filmben játszó színészeket is - az akkor iskolás lányok szinte minden nap azon vitáztak, hogy vajon a vámpírt játszó Edward vagy a vérfarkast alakító Jacob a jobb pasi. Ennél a vitánál azonban minden bizonnyal nem vették figyelembe azt, hogy Edwardot még az őt játszó színész is gyűlölte. Robert Pattinson végig gúnnyal, sőt, nyílt kritikával viszonyult a karakteréhez és magához a filmhez is. A történetet egyáltalán nem találta romantikusnak, a karakterét pedig egyenesen nevetségesnek és különcnek nevezte, aki szerinte olyan, mint egy 108 éves szűz.

A skót színész, Sean Connery, aki rendre a James Bond karakterének megtestesítőjeként vált híressé, egy idő után már nemcsak a figurát, hanem az azt körüllengő hírnevet is megutálta. Connery többször is megformálta a legendás 007-es ügynököt, de a siker és a hírnév árnyoldalai hamarosan elérték őt. A stúdióval való konfliktusai, a folyamatos médiafigyelem, és a forgatókönyvek egyre monotonabbá válása mind hozzájárultak ahhoz, hogy elbizonytalanodjon a karakter iránt. Végül kijelentette, hogy gyűlöli a Bond szerepét, mégis, meglepő módon, 1983-ban ismét magára öltötte a titkos ügynök öltönyét a "Soha ne mondd, hogy soha" című filmben.

A 2007-es vígjátékban Katherine Heigl egy ambiciózus producert alakít, aki egy véletlen egyéjszakás kaland következtében teherbe esik. Karaktere erős és mégis sebezhető, míg a másik főszereplő, Seth Rogen karaktere lusta és gyermeteg. Heigl később kifejezte, hogy a film soviniszta megközelítést alkalmaz, mivel a nőket hisztérikusnak, míg a férfiakat kedvesnek és szerethetőnek állítja be, ami szerinte egyenlőtlen és igazságtalan képet fest a nemek közötti dinamikáról. A rendező, Judd Apatow, valamint Rogen sem fogadta jól a kritikát, és a közöttük zajló viták hosszú ideig a média címlapjain szerepeltek.

Shelley Duvall Wendy Torrance karakterét alakította Stanley Kubrick 1980-as ikonikus horrorfilmjében, amelynek forgatása máig sokak számára egyfajta traumatizáló tapasztalatként él a köztudatban. Kubrick hírhedt perfekcionizmusa nemcsak a film művészi értékét befolyásolta, hanem Duvall számára is rendkívüli megpróbáltatásokat jelentett. A rendező különösen kemény módszerekkel dolgozott, hiszen egyes jeleneteket több mint száz alkalommal kellett újraforgatni, ezzel pedig bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe. A forgatás során Kubrick tudatosan elszigetelte Duvallt a többi stábtagtól, gyakran megalázó helyzetek elé állítva őt, hogy a színésznő valódi félelmet és kimerültséget tudjon megjeleníteni a vásznon. Az is kérdéses volt, hogy a stáb tagjai ne mutassanak együttérzést Duvall iránt, ezáltal még inkább fokozva a színésznő sebezhetőségét. Duvall később elmondta, hogy ez volt élete legnehezebb szerepe, ami annyira megviselte lelkileg, hogy haja hullani kezdett és állandóan sírt. 2021-ben egy interjúban osztotta meg, hogy a forgatás után súlyos lelki válságot élt meg, ennek következtében pedig hosszú időre visszavonult a nyilvánosságtól.

Bill Murray ugyan nem gyűlölte a karakterét, de tény, hogy ő követte el a filmtörténelem egyik legnagyobb félreértését, amikor elvállalta a szerepét a 2004-es Garfield-filmben. A Szellemirtók sztárja a vörös cicus szinkronhangja volt, a munkát azonban nem azért vállalta el, mert kedvelte a karaktert, vagy a film történetét, hanem mert félreolvasta a forgatókönyvíró nevét. Azt hitte, hogy Joel Coen, a híres Coen testvérek egyike írta, de valójában Joel Cohen keze munkája volt. A csalódás olyan nagy mértékű volt, hogy Murray később maga is parodizálta azt, a Zombieland egyik jelenetében, melyben önmagát játssza.

Ezek a történetek rávilágítanak arra, hogy a filmipar nem csupán egy steril álomgyár, hanem egy sokszínű, gyakran ellentmondásokkal teli világ, ahol még a legnagyobb sztárok is hajlamosak olyan szerződéseket aláírni, amelyeket később megbánnak. Ráadásul egy sikerfilm mögött sem mindig rejlik egyetértés és boldogság; sok esetben a háttérben feszültségek és nézeteltérések húzódnak meg, amelyek megnehezítik a közös munkát.