Hogyan segíthetnek a szülők a gyermekeiknek a tanévkezdés zökkenőmentesebbé tételében? A tanév kezdetén sok gyerek izgalommal és némi szorongással várja az új kihívásokat. A szülők szerepe ilyenkor kulcsfontosságú lehet, hiszen a megfelelő támogatással

Jövő héten beköszönt szeptember elseje, ami nem csupán az iskolakezdést jelenti, hanem sok szülő számára a megkönnyebbülés időszakát is. Ugyanakkor a diákok között nem mindenki várja lelkesen az új tanévet. Két és fél hónapnyi szünet után több mint egymillió gyermek élete gyökeresen átalakul. Van, aki első alkalommal lép be az iskola kapuján, mások új környezetbe kerülnek, és sokan térnek vissza eddig szeretett vagy éppen csak megszokott közösségükbe. Eppel-Pásztor Adrienn, pedagógiai szakpszichológus, hangsúlyozza, hogy ilyenkor két alapvető dolgot érdemes figyelembe venni: egyrészt a tanévkezdés a kettősségek időszaka, másrészt pedig mindenféle érzelem, legyen az pozitív vagy negatív, teljesen elfogadható.

Ki nehezebb, ki könnyebb élményekkel érkezik vissza az iskolába a nyári szünet után. Sokan nagyon várják a találkozást a barátaikkal, a megszokott közösségükkel, szeretik a strukturáltabb napirendet. Vannak, akik azért várják az iskolát, mert magányosan telt a szünet, vagy a család anyagi helyzete nem tette lehetővé a táborokat, utazásokat. Esetleg a feszült családi légkör, válás, testvérféltékenység, vagy a szülők munkaterhelése okozhatott nehézségeket.

Vannak olyanok, akik számára az iskola nem csupán egy hely, ahol tanulnak, hanem szorongással teli kihívásokat jelent. Eppel-Pásztor Adrienn kifejtette, hogy sok fiatal bizonytalanságot érez az új, ismeretlen helyzetekben, amelyekről úgy vélik, hogy nincs befolyásuk rájuk. Ilyenkor gyakran megfigyelhető egy erős kötődés az online világhoz: ha valaki a nyári hónapok jelentős részét a képernyő előtt töltötte, a visszailleszkedés a személyes közösségbe még inkább fokozhatja a szorongását.

Ezek az érzelmek nem zárják ki egymást: egy gyermek könnyedén érezheti egyszerre az izgalmat és a szorongást ebben a helyzetben.

"Azt hiszem, teljesen normális, ha az elején egy diáknak nincs kedve visszatérni az iskolapadba. Gyakran ez csupán egy múló érzés, és néhány hét elteltével általában enyhül, ahogy a diák újra felfedezi a közösségét és választ talál a felmerülő kérdéseire" - fejtette ki a pszichológus.

Milyen jelzésekre érdemes külön figyelmet fordítania a szülőknek?

Ilyen helyzetekben hasznos lehet, ha a pedagógus is részt vesz a folyamatban. Továbbá, ha a korábban említett tünetek hónapokig megmaradnak, érdemes szakember támogatását igénybe venni.

A pszichológusok tapasztalatai alapján a gyerekek számára az iskolakezdés legfőbb kihívása az, hogy hirtelen több, eltérő életterülethez kell alkalmazkodniuk. A nyári szünet felhőtlen szabadságát követően hirtelen vissza kell illeszkedniük egy szigorúbb, szabályozott környezetbe, miközben a közösségi elvárásoknak is meg kell felelniük. A kisebbek esetében gyakran tapasztalható, hogy a szülőtől való eltávolodás miatti aggodalom jelentkezik, s ez a bizonytalanság az új tanító, az új szabályok és az osztályközösség megismerése közben fokozódhat. Mivel sokan még nem képesek pontosan kifejezni az érzéseiket, a szorongás fizikai formában, például hasfájás, sírás vagy álmatlanság tüneteiben mutatkozhat meg.

A fiatalabb gyerekek esetében kiemelten lényeges, hogy az első hetek során a társas kapcsolatok építése és a napi rutin megerősítése kerüljön a középpontba. Csak ezt követően érdemes a házi feladatok és az elvárások fokozatos bevezetésére áttérni. "A fokozatos megközelítés tehát nem csupán időrablás, hanem a mentális jólét, a bizalommal teli környezet és a hatékony tanulás érdekében tett fontos lépés" - hangsúlyozta a szakember.

A nagyobb diákok számára a tanévkezdés lelki kihívásai kissé eltérőek, mint a fiatalabbak esetében. Számukra a teljesítményelvárások és a társas beilleszkedés jelentik a legfőbb feladatokat. Az idősebb tanulók gyakran aggódnak amiatt, hogy képesek lesznek-e tartani a lépést a tananyaggal, hogy megfelelnek-e az új tanárok elvárásainak, és hogy miként tudják úgy összeegyeztetni a tanulást a szabadidős tevékenységeikkel, hogy mindkettőre elegendő időt tudjanak szánni.

A kamaszkor során a társas kapcsolatok rendkívül fontos szerepet játszanak: a tinédzsereket mélyen foglalkoztatja, hogy milyen közösségekhez tartoznak, kikkel alakítanak barátságokat, és mennyire érzik magukat elfogadottnak a környezetükben. Ez a szociális nyomás sok esetben sokkal nagyobb lelki terhet jelent számukra, mint a tanulás kihívásai.

Ennek a társas "versengésnek" abszolút lehetnek pozitív hatásai is: mondjuk, a jobb teljesítményre való ösztönzés, motiváció. Például egy új középiskolai osztályban minden tag aktívan formálja a csoportdinamikát, és ez nagyon jó lehetőség egy befogadó közösség kialakításához.

"Mindazonáltal tisztában vagyunk a lehetséges hátrányokkal is, mint például a szorongás és a megfelelési kényszer," fogalmazott a szakértő. Emellett nem szabad figyelmen kívül hagynunk az önértékelési nehézségeket, a társas összehasonlítást, valamint a FOMO jelenséget, amely a kimaradás félelmét jelenti.

A középiskolás diákok életében a jövő miatti aggodalom egyre inkább a figyelem középpontjába kerül. Sok fiatalban felmerül a kérdés: hogyan fognak teljesíteni az érettségi vizsgákon, és vajon sikerül-e bejutniuk a áhított felsőoktatási intézményekbe. Ez a bizonytalanság pedig az iskolakezdést is nyomasztóbbá teheti, hiszen a tudás megszerzése mellett a jövőjük alakulása is a tét.

Ahogy a bevezetőben már utaltunk rá, a gyerekek alkalmazkodása a tanévkezdés kihívásaihoz számos tényezőtől függ. Ilyen például a gyermekek egyéni személyisége és temperamentuma. Kulcsszerepet játszanak a korábbi tapasztalatok is: ha már voltak olyan élményeik, amikor a változás pozitív fordulatot vett, valószínűbb, hogy magabiztosabban állnak a hasonló helyzetek elé. A szociális támogatás is elengedhetetlen; a család, barátok és pedagógusok biztatása, figyelme és segítsége jelentős mértékben hozzájárulhat az új környezethez való zökkenőmentes alkalmazkodáshoz. Emellett a környezeti tényezők is jelentős szerepet játszanak: az új helyzet stabilitása, kiszámíthatósága, valamint a napirend és a szabályok egyértelműsége mind befolyásolják, mennyire könnyen vészelik át a gyerekek ezt a váltást. Végezetül, a mentális és fizikai állapot is kulcsfontosságú; a fáradtság és az alváshiány megnehezítheti az új helyzethez való alkalmazkodást.

Eppel-Pásztor Adrienn összegyűjtötte azokat a fontos javaslatokat, amelyek révén a szülők támogathatják azokat a gyerekeket, akik érzékenyebben reagálnak a változásokra. Különösen a tanévkezdés időszaka lehet számukra kihívásokkal teli, ezért érdemes figyelni a következő pontokra: 1. **Beszélgessünk nyíltan**: Fontos, hogy a gyerekek kifejezhessék érzéseiket és aggodalmaikat, így bátran kérdezzük meg őket a tanévkezdésről. 2. **Rutin kialakítása**: A megszokott napi rend segíthet csökkenteni a szorongást. Érdemes közösen kidolgozni egy könnyen követhető rutint. 3. **Iskolai környezet megismerése**: Ha lehetséges, érdemes előre bejárni az iskola területét, hogy a gyerekek megszokják az új környezetet. 4. **Pozitív megerősítés**: Bátorítsuk a gyerekeket a változásokkal kapcsolatos pozitív élményekre, és hangsúlyozzuk, hogy az új kihívások lehetőséget adnak a fejlődésre. 5. **Támogató kapcsolatok**: Segítsünk a gyerekeknek barátokat szerezni, hiszen a társas kapcsolatok nagyban hozzájárulhatnak a biztonságérzetükhöz. 6. **Relaxációs technikák**: Tanítsuk meg nekik a stresszkezelési módszereket, mint például a mély légzést vagy a meditációt. 7. **Rugalmasság az elvárásokban**: Fontos, hogy a szülők rugalmasak legyenek, és ne támaszkodjanak túlzott elvárásokra, hiszen minden gyerek más ütemben alkalmazkodik. Ezek a lépések segíthetnek a szülőknek abban, hogy támogató hátteret nyújtsanak gyermekeik számára a tanév kezdetén.

A szülői következetesség alapvetően biztonságérzetet nyújt a gyermekek számára. Ez a stabilitás különböző formákban megnyilvánulhat, és számos módszerrel érhető el.