Hogyan érhetjük el, hogy a városokban még 40 fokos hőségben is kellemesebb legyen a levegő? Miközben számos ideiglenes megoldás létezik, emellett számos inspiráló példa is akad, amelyek valóban hatékonyan csökkentik a hőmérsékletet.

A városi fák nem csupán a mennyiségük révén képesek hatékonyan enyhíteni a hőhullámok hatásait, hanem sokkal inkább azon múlik, hogy telepítésük során milyen szempontokat vesznek figyelembe. Fontos, hogy a helyi klímát, az épített környezetet és a már meglévő növényzetet is számításba vegyék. Szegeden, ahol a környezet fokozatosan elsivatagosodik, innovatív megoldásokkal kísérleteznek, például török és kazah fafajták beültetésével.

A hőhullámok egyre rombolóbb hatásai ellen hatékony védekezési lehetőségként merül fel a városi zöldterületek arányának drámai növelése. Egy friss kutatás szerint, amely a The Lancet tudományos folyóiratban jelent meg, ha az új évezred első két évtizedében a városokban egyharmaddal több növényzet lett volna, akkor több mint egymillió, a hőséggel összefüggő halálesetet el lehetett volna kerülni. Ezen belül Európában közel 400 ezer ember életét lehetett volna megóvni. Nyilvánvaló, hogy a városi zöldfelületek, különösen a fák, jelentős mértékben csökkentik a hőstresszt, ám a megfelelő ültetési helyszínek, mennyiségek és növényfajták kiválasztása nem egyszerű feladat.

Az elmúlt évtizedek során a tájépítészek és városökológusok a lombkorona-borítottságot használták az ideális zöldfelület arányának meghatározására. E megközelítés szerint a település területének 30-40 százalékát kellene a fák lombjai borítania. Azonban az utóbbi évek tapasztalatai rávilágítottak arra, hogy ezek az átlagos számadatok nem mindig tükrözik hűen, milyen is valójában élni egy városban, különösen a szélsőséges hőségek idején.

Egy olasz kutató 2011-ben végzett összehasonlító elemzése rávilágított arra, hogy Budapesten a zöldfelületek aránya mindössze 21 százalék volt. Ezen belül azonban drámai eltérések figyelhetők meg a belső és külső kerületek között: míg a belvárosban csupán 2,5 százalékot mutatott a zöldellátottság, addig a peremkerületekben, főként a budai hegyvidéken, ez az arány már 27,3 százalékra emelkedett. Ennek következtében a belvárosi utcák, amelyek ebből a szempontból szinte élhetetlennek tűnnek, a hegyvidék zöldfelületeivel "kompenzálódtak". Ezzel szemben olyan városok, mint Varsó, Berlin vagy Stockholm sokkal kiegyensúlyozottabb zöldfelület-eloszlással büszkélkedhetnek, és utcahosszuk alapján is jelentősen megelőzik Budapestet a lombkorona-borítottság terén.