Milyen módon fogja az Orbán- és Fico-kormány harmincöt év elteltével végre tisztázni a Bős-Nagymaros ügyét?

Közel egy évtized elteltével ismét intenzív tárgyalások zajlanak a magyar és a szlovák kormány között a bősi vízierőmű körüli patthelyzet megoldásának érdekében. A részletekről a nyilvánosságot nem tájékoztatják, de az Euronews összegyűjtötte azokat az információkat, amelyek a világ egyik legrégebbi nemzetközi jogvitáját és annak lehetséges rendezését érintik.

A két ország szocialista kormányai a hetvenes évek elején megegyeztek, hogy a Duna közös szakaszán több gátat építve egy vízierőmű-rendszert hoznak létre. A rendszerváltás idején Magyarország környezetvédelmi okokból felmondta a szerződést, válaszul Szlovákia elterelte a Dunát és egyedül építette meg a bősi erőművet. A korábbi Duna-mederbe azóta is körülbelül a vízhozam 20%-át engedi. 1997-ben a hágai nemzetközi bíróság mindkét felet elmarasztalta: kimondta, hogy a szerződés megszüntetése is jogellenes volt, és Szlovákia is jogellenesen terelte el a Dunát, tárgyalásra szólította fel a feleket, de ehhez nem adott pontos utasításokat. A tárgyalások időről időre újrakezdődtek, de eredmény nélkül.

Egy új fejezet kezdődik a magyar-szlovák energetikai együttműködés terén, hiszen Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke 2024 márciusában Czepek Gábort, az Energiaügyi Minisztérium államtitkárát nevezte ki a magyar-szlovák energetikai infrastruktúra fejlesztéséért felelős kormánybiztosnak. Czepek feladata, hogy kidolgozza a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos tárgyalási álláspont-tervezetet, amelyet a kormány elé kell terjesztenie. Azóta azonban a kormányzati kommunikáció csupán szűkszavú közlemények formájában érkezett, és a várva várt érdemi bejelentések még elmaradtak.

Magyarország jelenlegi helyzete a Duna vonatkozásában több szempontból is aggasztó, amelyet Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője is hangsúlyozott az Euronewsnak adott interjújában. A legfőbb problémák között szerepel a vízhozam kérdése: Szlovákia mindössze a víz mennyiségének körülbelül 20%-át engedi a szigetköz-csallóközi-ágrendszerbe és az Öreg-Dunába. Ez a korlátozás komoly környezeti következményekkel jár, hiszen megszakította a szigetközi mellékágak és a főmeder közötti kapcsolatot. Ezen túlmenően, a térség már így is vízhiányos helyzetben van, ami tovább súlyosbítja a vízproblémákat.

A Szigetköz és a szlovákiai Csallóköz területe egy különleges vízrajzi képződmény, amely a hegyekből leereszkedő Duna folyó által formálódott. Itt, a folyó medrében egy fonatos delta alakult ki, amely folyamatosan változó zátonyrendszert teremtett a hordalék lerakódása révén. Az évszázadok során az emberi tevékenységek, például az Ausztriában és Németországban létesített vízerőművek és a hazai kotrások, jelentős mértékben csökkentették a folyó által hozott hordalék mennyiségét. A mesterségesen kialakított főágban a víz egyre gyorsabbá vált, és a hordalék hiánya következtében a meder mélyebbre süllyedt. Ennek következményeként a szigetrendszert körülvevő mellékágak vízhozama csökkent, és a helyzetet tovább súlyosbította, hogy a Dunacsúnynál elterelt Duna miatt lényegesen kevesebb víz áramlik a rendszerbe. Ennek eredményeként a mellékágak mederszintje a főág vízszintje fölé emelkedett. Ez a drámai változás nemcsak a helyi élővilágot és a táj szépségét fenyegeti, hanem a turizmus szempontjából is komoly aggályokat vet fel.

Jelenleg Magyarország egy mesterséges vízpótlórendszerrel próbálja kezelni a problémát, ez azonban azt eredményezi, hogy a mellékágakban a vízáramlás lelassul, és nincs ökológiai kapcsolat a főággal. Ez a megoldás azonban hosszú távon nem fenntartható, mivel a gyors sodrású főág medre mélyül, a mellékágak viszont feliszapolódnak.

A probléma megoldására Magyarországnak van egy Insula Magna névre keresztelt terve, amely jelenleg koncepció szinten létezik, az eddigiekben kidolgozott részletes műszaki tartalom a nyilvánosság előtt még nem ismert. A koncepció lényege, hogy a Magyarország és Szlovákia határát kijelölő főágon építenek négy fenékküszöböt, amivel megemelik a vízszintet annyira, hogy élő kapcsolat alakuljon ki legalább néhány szigetközi és csallóközi mellékág és a főmeder között.

Dedák Dalma az Euronewsnak elmondta, hogy valamit tenni kell a medermélyüléssel, valamint az ágrendszer és főág összekötése is megfontolásra érdemes, ugyanakkor a tervezett beavatkozás-az eddigiekben megismert kevés információ alapján-igen valószínű, hogy átalakítaná az elterelés óta sok helyen meglepően jól regenerálódott folyami élőhelyeket, ezért rendkívül fontos, hogy ne csak a műszakilag legcélszerűbbnek ítélt beavatkozásra készüljenek részletes tervek, hanem olyan alternatív megoldások vizsgálatára is sor kerüljön, ami a megmaradt természeti értékek védelmére kiemelt figyelmet fordít.

Nem véletlen, hogy '97 óta nincs megegyezés. A status quo-val Szlovákia alapvetően jobban jár, mint Magyarország. A helyzet rendezése során jogi értelemben járna Magyarországnak a Duna vízhozamának nagyjából a fele a mostani 20% helyett, járna a szlovák területen végzett magyar beruházások ellenértéke, illetve járna a megtermelt energia egy része, vagy annak az ellenértéke is.

Nagy Boldizsár, a nemzetközi jogász, aki több mint egy évtizeden át képviselte Magyarországot a hágai perben és a Szlovákiával folytatott tárgyalásokon, így összegzi a helyzetet: Szlovákia a mi energiánkat használja, mióta üzemelteti a vízerőművet. Hangsúlyozza, hogy a bősi oldalon, a felső szakaszon jelentős magyar beruházások valósultak meg. A tározó jobb partja, az alvízcsatorna és magának a vízerőműnek a fejlesztése is a mi hozzájárulásunkat tükrözi. Ezen beruházások révén sok pénzünk van a műben, ráadásul a felhasznált hidropotenciál egy része is magyar forrásból származik.

Mivel a hágai bíróság nem határozta meg a rendezés módját, csupán a tárgyalások lefolytatását rendelte el, valamint Szlovákia számára nem jelent hátrányt a folyamatos nemzetközi jogsértés, a szlovák fél nem igazán motivált a Magyarországgal való megegyezésre. Ugyanakkor elérkezhet az a pillanat, amikor a bősi erőmű felújítása elkerülhetetlenné válik; a felvízcsatornák, a zsilipek és más vízművek karbantartása és korszerűsítése is sürgetővé válhat. E munkálatokhoz az Európai Unió jelentős támogatást nyújthatna a zöldenergia-fejlesztés keretein belül, ám ezt a lehetőséget nagymértékben befolyásolja a Magyarországgal fennálló jogi vita.

Dedák Dalma hangsúlyozza, hogy elérkezik az az időszak, amikor az erőmű felújítása és karbantartása elkerülhetetlenné válik, különösen a tározótér kotrása miatt, amely a feliszapolódás következménye. - Ez a folyamat várhatóan a jelenlegi üzemrend átalakítását is igényelné, ami hosszú távú hatásokkal járna. A hajóforgalom szempontjából is komoly kérdések merülnek fel, hiszen jelenleg az Öreg-Dunába történő forgalom átterelése nem lehetséges. Bár lehet, hogy ezek a szükséges munkálatok még nem most aktuálisak, hanem esetleg csak tíz év múlva, fontos hangsúlyozni, hogy ez a létesítmény nem üzemelhet a megszokott formájában végtelenségig.

A Szlovákiában zajló tudományos diskurzusban jelentős szerepet játszik, hogy a magyar Insula Magna-tervet nem fogadják el széleskörűen. Több száz tudós és környezetvédő csatlakozott ahhoz a tiltakozó nyilatkozathoz, amely a projekt ellen szól. A bősi erőmű által okozott környezetvédelmi problémák egy részére az lenne a megoldás, ha létezne egy szabadon átjárható Duna-ág, amely lehetővé tenné, hogy bizonyos ritka dunai halfajok szabadon úszkáljanak. Azonban a tervezett négy fenékküszöb ezt a lehetőséget teljes mértékben megszüntetné.

A hágai perben Magyarország nem adott olyan alternatív, fenntartható megoldási javaslatot, amely a bősi erőmű fennmaradásával számol. A 2010 előtti kormányok alatt, amikor magyar részről Nagy Boldizsár tárgyalt, rövid időszakokban úgy tűnt, hogy a másik oldalon van hajlandóság a kompromisszumra, és a nemzetközi jogász szerint ekkor készült egy teljes alternatíva-sor - amely azonban csak a felső szakaszra vonatkozott. Arról viszont semmi hír, hogy a jelenlegi magyar kormány milyen irányban indult el. Beszélgetőtársaink szerint erről biztos információk nincsenek, pletykák és többé-kevésbé megalapozott feltételezések vannak.

A Hidrológiai Szemlében élénk vitába bonyolódtam vízépítő mérnökökkel, akik határozottan érveltek amellett, hogy szükséges lenne egy vízlépcső megépítése Nagymarosnál vagy Pilismarótnál. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy nincs semmilyen jel arra, hogy ez a kormány hivatalos álláspontja lenne – nyilatkozta Nagy Boldizsár az Euronewsnak. Ezzel szemben Szlovákiában úgy tűnik, hogy az Insula Magna-terv ellenzése már kormányzati szinten is egyre inkább elfogadottá válik.

Dedák Dalma véleménye szerint egyre inkább megalapozott az a hír, miszerint a magyar kormány prioritásai között a nagyobb vízhozam biztosítása helyett az energetikai szempontok kaptak hangsúlyt. Emellett pletykák keringenek a vízmegosztás esetleges módosításáról is; például a szlovák oldalon olyan fejlesztési tervek léteznek, amelyek érinthetnék a jelenlegi megállapodásokat. Azonban a nyilvánosság számára ezek az információk elérhetetlenek maradnak.

Nagy Boldizsár számára a Duna mentén található természetes ivóvízkészlet védelme kiemelkedő fontossággal bír. Az energetikai szakemberként végzett tárgyalások fényében azonban úgy tűnik, hogy magyar részről ez a téma nem élvez prioritást. A WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője figyelmeztetett arra, hogy egy olyan kompromisszum, amely elsőre talán kedvezőnek tűnik, hosszú távon súlyosan rögzítheti hazánk kedvezőtlen vízmegosztási helyzetét. Ilyen lépés esetén Magyarország lemondana a nemzetközi hajóforgalom ellenőrzésének jogáról és a hazai vízvagyonról, ami egyrészt komoly sérülést okozna a magyar szuverenitásban, másrészt pedig veszélyeztetné a klímaadaptációs lehetőségeinket és a jövő generációk életkörülményeit. Az éghajlatváltozásra való reagálás legfontosabb eszköze a víz, és a jelenlegi előrejelzések szerint a század végére ez az erőforrás még kulcsfontosságúbbá válik.