A Kis-Balaton környékén egyre fokozódó aggodalommal figyelik a rejtélyes ragadozó megjelenését, amely komoly fenyegetést jelent a terület ökoszisztémájára. A hírhedt lény, amelyet eddig csak pletykák öveztek, most már egyértelműen érezteti hatását, miközb

Két éven át kutatták a HUN-REN szakemberei, hogy mi okozza a mocsári teknősök tömeges pusztulását. A cél érdekében áltojásokat és viaszteknősöket is kihelyeztek hogy felfedhessék a ragadozó kilétét.

A mocsári teknősök akár 120 évig is élhetnek, feltéve, hogy a tojásaik kritikus időszakában és az első napjaikban biztonságos helyre kerülnek. A Kis-Balaton vidékén azonban komoly fenyegetést jelent számukra a ragadozók jelenléte, amelyek folyamatosan támadják a fészkeket. Egyes években ezek a fészkek akár 90%-os pusztulásnak is ki vannak téve, ami drámai hatással van a populációjukra.

A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, valamint a Pécsi Tudományegyetem szakemberei már évekkel ezelőtt elindították kutatásaikat, amelyek mostanra eredményre vezettek. Céljuk az volt, hogy felfedjék, melyik ragadozó állat jelenti a legnagyobb fenyegetést a páncélosok számára.

A mocsári teknős hazánk egyetlen, őshonos teknősfaja. Országszerte megtalálható a tavak és folyók mentén, leginkább a mocsaras területeket kedveli. A lassú folyású és álló vizek partjai mellett rakja le legszívesebben tojásait, egyik nagyobb elterjedési helye a Kis-Balaton és a Balaton déli partvidéke. Párzási időszakuk májustól július végéig tart, a nőstények pedig júniusban kezdik el felkeresni fészkelő helyeiket. Tojásaikra azonban az emberi tevékenység és a szabadon engedett, invazív, vörösfülű ékszerteknős mellett más állatok is veszélyt jelentenek.

A mocsári teknős egy különleges és védett állatfaj hazánkban, amelynek természetvédelmi értéke 50 ezer forint. Ezen érték nem csupán pénzbeli jellegű, hanem a faj megőrzésének fontosságát is tükrözi.

A Kis-Balaton területén egykoron jelentős populációval bírtak a kis teknősök, ám az utóbbi években drámai mértékben csökkent a létszámuk. A fészkek több mint 90 százaléka elpusztult, ami aggasztóan befolyásolja e különleges faj jövőjét.

A Kis-Balaton és a Balaton déli vidékén a természetvédők és kutatók évről évre felfedezik a kifosztott teknősfészkeket. A jelenség súlyosságának feltérképezésére mesterséges fészkekbe helyezett gyurmatojásokat és a kikelő teknősöket utánzó gyurmamodelleket használtak. A gyurmatojásokon található fog- és csőrlenyomatok pedig felfedték a ragadozók kilétét – számoltak be a felderítés eredményeiről a limnológiai intézet szakemberei.

Az elmúlt két év során végzett vizsgálataikból kiderült, hogy a tojásokra és a teknősökre leginkább a vörös róka, a vaddisznó és a varjúfélék veszélyesek.

Meglepő módon a legrosszabb túlélési arányt a legkevésbé zavaró környezetben, a Kis-Balatonon tapasztalták, szemben a bolygatottabb balatoni területekkel, mint például a Fonyódi Nagy-berek vagy az Ordacsehi berek. A műfészkek jelentős részét a ragadozók fosztogatták, míg a kikelő fiókák esetében a túlélési esélyek kicsit kedvezőbbek voltak. Emellett a szárazföldi fészekhelyek korlátozott hozzáférhetősége és a vízhez való távolság tovább fokozza a veszteségek kockázatát.

-- összegyűjtötték és bemutatták a megvalósított eredményeiket.

A szakértők véleménye szerint a mocsári teknősök megmentéséhez célzott védekezési intézkedésekre van szükség, mint például a ragadozók populációjának szabályozása és az élőhelyek védelme. A teknősök fennmaradásának érdekében elengedhetetlen az állományok folyamatos megfigyelése, a ragadozó fajok rendszeres ellenőrzése, valamint a természetvédelmi beavatkozások, mint például fészekvédelmi intézkedések alkalmazása. E lépések együttesen járulhatnak hozzá a mocsári teknősök biztonságához és hosszú távú megőrzéséhez.