Dunaújváros lakóinak története tele van meglepetésekkel és izgalmakkal, amelyek során a város mindennapjaiban hercegek és halottak egyaránt felbukkannak. A múlt és a jelen találkozása különleges atmoszférát teremt, ahol a helyiek életét nemcsak a mindenna

Dunaújváros, amely ma Magyarország egyik fontos iparvárosa, története során többször is nevet váltott. Ezek a névváltoztatások nemcsak a település fejlődését, hanem a magyar történelem viharos időszakait is hűen tükrözik.

Dunaújváros története a római korig nyúlik vissza. A település helyén már ekkor is létezett egy fontos erődített állomás, amelynek neve Intercisa volt. Az itt élt lakosság a római birodalom bukása után is megőrizte a vidék fontosságát.

A középkor folyamán a település Dunapentele néven vált ismertté, nevét a közeli Duna-szigeten felépített Szent Pantaleon templom után örökölte. Ez a szentély tiszteletére emelt épület vált a település szellemi központjává, hozzájárulva a hely történetéhez és kulturális örökségéhez.

A település története élesen megváltozott a 20. század közepén. Az 1950-es években Magyarországon a szocialista iparosítás jegyében nagy beruházásokat indítottak el. Ekkor döntöttek arról, hogy az ország legnagyobb vaskohászati és acélgyárát építik meg a Dunánál, a Dunapentele melletti területen.

Az ipari város létrehozásával együtt a település nevét is átformálták. 1951-ben Sztálinvárosra keresztelték, ezzel is tisztelegve a szovjet diktátor, Joszif Visszarionovics Sztálin előtt. Ez a név jól tükrözte az akkori politikai rendszer szellemiségét, mivel a város a szocialista iparosítás jelképévé avanzsált.

A névváltoztatás azonban akkoriban nem volt egyszerű, mivel ehhez az akkori előírások szerint legalább húszezer lakossal kellett rendelkeznie a településnek, Dunapentelén viszont csak 4200-an éltek. Ekkor mindenkit beleszámoltak, az ott dolgozó munkásokat és a temetőben a sírköveken szereplő neveket is, de még mindig nem érték el a 17 ezres lélekszámot sem.

Ekkor a pártember, kézfejét tördelve, felkereste a plébánost, hogy a régi keresztlevelekből másolatokat készíttessen. Az idős pap, bár nem szándékozott felfedni a keresztelőkönyv titkait, humorérzékéből nem engedett. Kinyitotta a plébánia vendégkönyvét, és az évszázadok során itt megfordult neves személyiségek, főrangúak neveit sorra vette, hogy e jeles ügy érdekében átadja azokat. Így vált "pentelei polgárrá" számos egykori tudós, püspök és arisztokrata, köztük pedig egy francia főnemes, a híres hadvezér, Savoyai Jenő herceg, aki jó két évszázaddal korábban néhány napra vendégeskedett az akkori papnál. E neves holt lelkek tehát hozzájárultak Sztálinváros névváltoztatásának előmozdításához. A "keresztelő" ünnepélyes keretek között 1951. november 7-én zajlott le.

A Dunaújváros Online különös történetei mindig lenyűgözik az olvasókat. Ezúttal egy olyan eseményről számolunk be, amely a város szívében zajlott le, és amelyre sokáig emlékezni fognak. A történet főszereplője egy titokzatos idegen, aki váratlanul tűnt fel a város főterén, egy régi, elhagyatott könyvvel a kezében. Az idegen megjelenése különös izgalmat keltett a helyiek körében. Senki sem tudta, honnan jött, vagy miért érkezett éppen Dunaújvárosba. A könyvet, amelyet hozott, senki sem ismerte, de a borítóján egy régi térkép és egy rejtélyes üzenet állt. Az emberek köré gyűltek, és elkezdtek találgatni, mit is jelenthet az üzenet. Ahogy telt az idő, a város lakói egyre inkább belemerültek a könyv titkaiba. A történet a város múltjáról, legendáiról és elfeledett kincseiről szólt. Az idegen, aki egyre inkább megnyílt a helyiek előtt, mesélt a könyvben található különös helyszínekről, amelyek mind Dunaújváros környékén találhatók. A helyiek úgy döntöttek, hogy együtt kutatják fel ezeket a helyszíneket, és felfedezik a város rejtett kincseit. A közös kaland során a város lakói újra felfedezték a környezetüket, barátságok születtek, és a közösség összekovácsolódott. Az idegen pedig, aki egyfajta modern mesemondóként lépett a színre, minden egyes felfedezésnél újabb titkokat osztott meg velük. A történet végén kiderült, hogy a könyv nem csupán kincseket rejtett, hanem a város identitásának és történetének fontos darabjait is. Ez a különös esemény nem csupán egy egyszerű történet volt, hanem egy emlékezetes élmény, amely összekötötte a város lakóit, és újra életre keltette Dunaújváros történelmét. Az idegen távozása után a könyv a város könyvtárának díszpéldánya lett, és a történet öröksége tovább él a következő generációkban.

1956-ban a forradalom kitörése fölbátorította az embereket: október 24-én tízezres tömeg vonult fel tüntetni, és a városlakók népgyűlésen döntöttek: a vasmű nevéből likvidálják Sztálint, és a település legyen ismét a történelmi Dunapentele. Megtörtént hát a visszakeresztelés... igaz, csak rövid időre. A forradalom bukása után öt hónappal a városnévtáblán ismét Sztálin neve díszelgett.

A forradalom után megkezdődött a kommunista rendszer óvatos reformja. Ennek jegyében 1961-ben a település nevét ismét megváltoztatták, ekkor kapta a mai Dunaújváros nevet. Ez a névváltoztatás már kevésbé volt politikailag motivált, sokkal inkább azt a szándékot fejezte ki, hogy a város regionális jelentőségű ipari és kulturális központként pozícionálja magát.