A sorozatgyilkos szülei mindennapjai különös árnyékban telnek, ahol a normális élet keretei és a titkok feszültsége keveredik. Minden reggel a nap felkeltével egy újabb nap kezdődik, amely tele van ellentmondásokkal. Megpróbálnak egy látszólag hétköznapi

Egy varázslatos világ, ahol a titkok és intrikák sűrű hálót szőnek, de még a Trónok harca legendás szereplői sem képesek megmenteni.

Érthetetlen, hogy milyen mélységekbe süllyedhet az emberi lélek, és Ulla valamint Didi Högel története ezt a drámát tökéletesen megmutatja. Ők az a német házaspár, akiknek élete örökre megváltozott, mióta kiderült, hogy fiuk, Niels Högel, a modern történelem egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa. A szívszorító helyzetük abban rejlik, hogy míg Niels már a kétezres évek óta börtönben van, az őszinte szülői érzések és a valóság brutális következményei között ingadoznak. Az évek során egyre több információ lát napvilágot a fiú lehetséges áldozatairól, ami újra és újra felkavarja a múlt viharait, lehetetlenné téve számukra a békés lezárást. Ulla és Didi küzdelme a mindennapokban nem csupán a fájdalmakkal teli emlékekkel való szembenézésről szól, hanem arról is, hogy megpróbálják megérteni, hogyan válhatott a fiuk ilyen embertelenné. Az ő történetük a szeretet és a fájdalom, valamint a reménytelenség határvonalán egyensúlyozik, miközben az életükben a múlt kísértetei soha nem hagyják őket nyugodni.

Katharina Köstel és Katrin Nemec közös rendezésében készült film, amely a Budapest International Documentary Festival (BIDF) keretein belül kerül bemutatásra, rendkívül összetett élményt nyújt. Az alkotás arra készteti a nézőt, hogy mélyen elgondolkodjon a szülői nevelés hatásairól és azokról a körülményekről, amelyek Niels Högel tragikus sorsához vezettek. Felmerül a kérdés: milyen mértékben terheli őket a felelősség ebben a drámai történetben?

Más nézőpontból nézve felmerül a kérdés: miként lehetséges, hogy valaki a történtek után is képes szeretni egy olyan embert, akit világszerte szörnyetegként tartanak számon? Hogyan tarthat fenn családi kötelék olyan környezetben, ahol milliók gyűlölete és megvetése zúg a háttérben? A film mindenre magyarázatot ad, nyelvezete pedig hiteles és emberi. A mindennapok küzdelmeivel és a kilátástalansággal való harcot bemutató élni akarás képe bontakozik ki előttünk.

Niels Högel ápolóként dolgozott, sokáig köztiszteletnek és -szeretetnek örvendett, egy idő után mégis gyanús lett, hogy sok beteg akkor kap rohamot és veszíti életét, amikor épp ő az ügyeletes. Néhány év után vizsgálat indult ellene és kiderült: rengeteg betegnek adott be különféle injekciókat, hogy utána újraélesztve őket hőssé váljon, sokan azonban nem élték túl az eljárást. A sorozatgyilkos bizonyítottan mintegy száz ember életét vette el nagyjából hat év alatt, de a feltételezések szerint több mint háromszáz beteg halála köthető hozzá - ezek többségét már sosem lehet bizonyítani.

A férfi ellen 2005-ben megkezdődött egy jogi eljárás, ám 2004-ben még házasodott, és egy kislány is született. Az anyuka és a gyermek a megpróbáltatások után úgy döntöttek, hogy elhagyják otthonukat, és próbálnak eltűnni a nyilvánosság szeme elől. Ezzel szemben Niels Högel szülei nem választották a menekülést. Hosszan vacilláltak, hogy érdemes lenne-e nevet változtatniuk és új helyre költözniük, de végül úgy döntöttek, hogy nem akarják elhagyni az otthonukat és barátaikat. Így hát maradtak, és időről időre meglátogatják fiukat, aki az elkövetett bűneiért életfogytiglani börtönbüntetést kapott.

A dokumentarista stílus és a drámai kifejezésmód mesteri váltakozása jellemzi a filmet, amely nemcsak a valóságot, hanem a művészetet is magában foglalja. A kamera finoman követi a házaspár hétköznapjait, Didi Högel munkájától kezdve a karácsonyi vásárok élénk forgatagáig, miközben számos más szereplő is feltűnik a vásznon. A két idős ember rendkívüli őszinteséggel meséli el életük legnagyobb kihívásait, ezáltal a történet egyfajta érzelmi mélységet és intimitást nyer, ami még inkább kiemeli a bemutatott események jelentőségét.

Már-már hiteltelenné válik az egész - minden annyira bensőséges, mintha megrendezett lenne -, ám egy-egy pillanatban valódi érzelmi szakadék szélére sodródik a házaspár. Míg a börtönben élő férfi anyja, Ulla sokszor igen mélyre zuhan, addig apja, Didi próbál annyira stabil maradni, amennyire csak bír, holott egészségi állapota is kihívások elé állítja.

A folytonos sajtó- és médiavisszhang sem segít ezen, ahogy újabb és újabb tárgyalások kezdődnek az újabb bizonyítékok előkerülésével, ezzel ismét feltépve sebeket az idős párban. A történtekből televíziós sorozat és regény is készült, ami szintén súlyos teher Ulla és Didi Högel számára. A szülők úgy vélik, sokszor nem az igazságot, hanem egy torzított perspektívát kapnak az emberek a nagyobb nézettség vagy eladási szám eléréséért.

de feltehetően (ami kevésbé látszik) a két rendezőnő mindent megtett, hogy a filmet elkészíthesse. Az alkotók ott vannak számos kritikus helyzetben, de igyekeznek empátiát tanúsítani. Az is kiderül, miért ment bele az idős pár abba, hogy az életüket a nyilvánosság elé tárják, így szinte minden olyan kérdésre választ kap a néző, ami felvetődhet benne.

A látvány világa letisztult és természetes, ám időnként olyan erőteljes képek bukkannak fel, amelyek megragadják a néző figyelmét. Tobias Tempel operatőr két különböző filmes univerzumban navigál, és ezt a két világot többségében ügyesen, igényesen ötvözi. Miriam Märk vágói munkája is hozzájárul a film koherens narratívájához, még akkor is, ha az események dinamikája néha megnehezíti a sima, folytonos vágások alkalmazását.

A film zenéje Cico Beck érdeme, aki a grandiózus betétek helyett a dokumentarista filmekre jellemző atmoszférahatásokat alkot, néhol pedig

Az "Egy gyilkos szülei" egy igazán különleges alkotás, amely a BIDF 2025-ös programjának kiemelkedő darabja. A film merészen tárja elénk azokat a mély és sötét témákat, mint az élet iránti vágy, a menekülés kényszere, az elidegenedés, a szenvedélybetegségek és a depresszió – olyan aspektusok, amelyekről sokan csak sejtéseik vannak, vagy sosem gondolnak bele, amikor egy sorozatgyilkos családjára gondolnak. Ez a dokumentumfilm nem ítélkezik, csupán a tényeket és az érzéseket közvetíti. Niels Högelt nem próbálja meg mentségbe hozni, és a gyilkos személye is alig kerül a középpontba, helyette a környezet és a család sorsának mélyebb rétegeire fókuszál.

A film középpontjában a szülők állnak, akiknek minden egyes reakcióján érezni lehet a mély, fájdalmas kötődést a fiukhoz. Akármi is történt, képtelenek levetkőzni a szülői szerepüket, és a gyermeküket mindig is a saját fiukként látják, függetlenül a nehézségektől. Elfogadják a külvilág által megformált képet, de a szívük mélyén mégis él a remény, hogy egyszer talán újra együtt lehetnek, hogy a fiú megbánja a múltját, és a dolgok jóra fordulnak. Közben viszont az unokájuk hiánya súlyosan nehezedik rájuk, és ahogy az évek telnek, csak egymásra támaszkodhatnak. Ez a film ritka és mélyreható bepillantást nyújt a bűn következményeibe, miközben feltárja a hátrahagyottak fájdalmát és küzdelmeit, amit eddig talán sosem láthattunk.