"Fojtogató köd és kénes rémálom" - egy izlandi vulkánkitörés indította el az első részletesen rögzített klímakatasztrófát.
Egy utazási portál alapos kutatást végzett, hogy feltérképezze a világ azon helyszíneit, ahol még mindig fellelhető az "igazi kikapcsolódás". Azok a helyek, ahol a csend és a nyugalom uralkodik, ahol a fényszennyezés minimális, és a zsúfoltság, valamint a forgalom szinte ismeretlen fogalmak. Az eredmények szerint Európában Izland bizonyult a "legpihentetőbb és legmegnyugtatóbb" desztinációnak, míg globálisan a dobogó harmadik fokára lépett fel, Ausztrália és Kanada után.
Ez nem meglepő: Izland területe 103 ezer négyzetkilométer, ami csak egy kicsivel nagyobb, mint Magyarországé. Azonban a lakossága meglehetősen alacsony, hiszen körülbelül annyian élnek itt, mint Szegeden és Debrecenben együttvéve. A majdnem 400 ezer fős népességből 247 ezer ember Reykjavíkban és környékén él, míg a második legnagyobb település, Akureyri, már csak 17 ezer lakosával büszkélkedhet. Ezzel szemben idén november végéig 2,1 millió turista látogatta meg a szigetországot.
A lakosság összetétele folyamatosan változik, és ez különösen igaz a 2022-es adatokra, amelyek szerint a bevándorlók aránya már elérte a 16,3 százalékot. A bevándorlók legnagyobb része lengyel származású, de a litvánok és románok is jelentős számban jelen vannak. A magyar közösség is megtalálható a külföldi lakosok között, ám számuk nem elegendő ahhoz, hogy önálló kategóriaként szerepeljenek a statisztikákban.
Ezek valóban figyelemre méltó arányok, de vajon az izlandi emberek is így vélekednek a munkájuk és kultúrájuk védelméről? Egill Bjarnason, a neves újságíró és A megkerülhetetlen Izland című könyv írója a 444-nek kifejtette, hogy a pár héttel ezelőtti parlamenti választások során először került középpontba a bevándorlás kérdése, ami senkit sem meglepett.
Bjarnason véleménye szerint a választás valójában egyfajta népszavazás volt a bevándorláspolitikáról, ám a bevándorlás ellenzőit képviselő párt csupán 12 százalékos támogatást kapott. "Ez arra utal, hogy a legtöbb ember elégedett a jelenlegi helyzettel és az események alakulásával."
Amennyiben a bevándorlás ilyen dinamikusan halad tovább, két évtizeden belül a sziget lakossága gyökeresen átalakulhat. Mivel nem mindenki sajátítja el az izlandi nyelvet, egy kétnyelvű közeg alakulhat ki, amely új kulturális és társadalmi kihívások elé állítja a közösséget.
Egy olyan országban, ahol a 1970-es években feszültség alakult ki a "Z" betű körül, hivatalos petíció indult, amely végül a parlament többsége által a nyelvből való száműzéséhez vezetett. Ez a történet nem csupán egy betű eltüntetéséről szólt; a kultúrharc egyik fontos színterévé vált - ahogy Bjarnason könyvében is kifejti. "Az izlandi nyelv sokak szemében kulturális rezervátum" – hangsúlyozza, utalva arra, hogy az ősi hagyományok és a nyelv megőrzése mennyire fontos volt a társadalom számára. Az izlandi sagákban, amelyeket az emberek rendkívül gyakran olvastak és hallgattak, a Z betű sosem szerepelt, és már a 13. században is úgy vélték, hogy "a görög karakter egyfajta trójai falóként fúródott be a római ábécébe". Érdekes módon azonban a pizza szó megmenekült a sorsától.
A korabeli történetek szerint az első telepesek előtt hárman fedezték fel azt a földet, de senki sem maradt. Mindannyian elnevezték valahogy, végül Flóki Vilgerdarson lett a névadó, aki "egy hegytetőről lenézett a széles, tengeri jégtől eltorlaszolt fjordra", majd azt mondta, ez jégföld (izlandiul Ísland). Félig eltalálta.
