"Elkötelezettek vagyunk hazánk iránt, és mindent megteszünk a magyar emberek védelméért!"

Tavaly ilyenkor az optimisták talán azt remélhették, hogy a választási szuperév után egy nyugodtabb időszak köszönt ránk. Azonban a valóság másképp alakult: a választások korántsem zárultak le, és az új kormány azonnal egy komoly költségvetési kihívással találta szembe magát. Nézzük tehát meg, milyen pozícióban van az RMDSZ az új kormányban!

Olyan ez, mint amikor futóhomokon próbálunk haladni: a talaj folyamatosan csúszik alattunk, és a helyzet sem tűnik stabilnak, ahogyan a partnerek sem. Folyamatosan görgetjük magunk előtt a felmerülő problémákat; amint egyet sikerül megoldanunk, máris érkezik a következő, és a végső megoldás egyelőre ködbe vész. Miközben az RMDSZ a közösség támogatásának köszönhetően figyelemre méltó eredményeket ért el, a két nagy párt választói elégedetlenségüknek adtak hangot. Jelenleg ott tartunk, hogy a liberálisoknál nincs olyan elnök, akit a kongresszus választott volna meg, míg a PSD még mindig feldolgozza talán leggyengébb teljesítményét. Ráadásul a költségvetési válság megoldására is sürgősen lépéseket kell tennünk.

Először tapasztalhatjuk, hogy az RMDSZ kormányzati pozíciót tölt be, ám az elnök nem vállal semmiféle hivatalos szerepet. Mi lehet ennek a hátterében?

Nem azért ültem le tárgyalni, hogy kormányzati pozíciót szerezzek. Számunkra a pénzügyminisztérium és a fejlesztési tárca volt a cél, és mindkettőre rendelkezésünkre állt egy megfelelő jelölt. Kijelentettem, hogy a fejlesztési minisztérium vezetése csak akkor értelmezhető, ha a pénzügyminisztérium is a mi kezünkben van. Bár nem volt teljes rálátásunk minden számra, a jelek egyértelműen arra utaltak, hogy komoly problémák vannak. A tárgyalások kemények voltak, de végül több szempontból is sikerült előrelépnünk. Egyrészt vállaltuk a felelősséget, és most már készen állunk arra, hogy rendbe tegyük a költségvetést, megvédjük közösségünket, és támogassuk a szükséges intézkedéseket. Másrészt történelmi lépést tettünk: eddig egyetlen magyar sem vezette a pénzügyminisztériumot.

Rosszabb volt a helyzet, mint amilyenre számítottak pénzügyileg?

Rosszabb, mert az előző kormány ostobán túlköltekezett. A 8 százalék feletti költségvetési deficit messziről látszott, de nem láttuk a struktúráját. Vagyis, hogy mekkorák pontosan az egyszeri kiadások, illetve azok, amelyek beépülnek a következő év vagy évek költségvetésébe, mint a nyugdíj és a bérnövekedések, vagy a felvett hitelek kamatai.

Így hát, a kormány megalakulását követően azonnal elérkeztünk a "trenuleț", azaz a saláta rendelethez...

Az RMDSZ-nek fontos volt, hogy ne vegyünk el az emberektől semmit. Amíg nincs meg a forrás, nem tudunk béreket és nyugdíjakat növelni, de nem is csökkentjük azokat. Illetve a kisnyugdíjasok esetében év végén lesz egy egyszeri támogatás az 1300-tól 3000 lejig terjedő nyugdíjakra.

Meddig tudjuk fenntartani a szolidaritásunkat a megszorításokkal kapcsolatban? Mi az a határvonal, amelyet a koalíciós partnereknek semmiképpen sem szabad átlépniük?

Több ilyen is van. Az első, hogy '25-ben nem lesz adóemelés. A második, hogy nem lehet elvenni senkitől pénzt. Tehát nem lehet azt, ami volt a 2010-es válságkezelésben, hogy visszaveszünk a bérekből, a nyugdíjakból. Továbbá meg kell tartani a beruházásokat, és közben ragaszkodunk ahhoz, amiről a választási programunk szólt: karcsúsítani és hatékonyabbá kell tenni az államot. Végül 2026 második felétől lehetőséget kell teremteni, hogy az infláció mértékében a bérből élőket és a nyugdíjasokat támogassa a kormány. Röviden, én csak olyan fiskális reformot tudok elképzelni, ami egyfajta egyensúlyt fenntart és a kiskeresetűeknek, a szegény embereknek, a bérből élőknek nem okoz kilátástalan helyzetet. Lehet, hogy érdemben nem tesz hozzá az ő béreikhez, de nem is vesz el direkt vagy indirekt módon, és megtartja a vásárlóerőt.

Ebben a kormányban milyen magyar ügyekben lehet előrelépni?

Egyrészt meg kell őrizni, ami van. Ez a mai politikai, gazdasági, társadalmi kontextusban létkérdés. Támadás ér mindenhonnan. Itt van még előttünk egy elnökválasztási kampány: aki követi, látja, hogy vannak olyan jelöltek, akik számára a kisebbség egy púp, örvendenünk kell, hogy földet és levegőt adtak nekünk Romániában. Na most, amikor ilyen emberekkel állsz szemben, akkor először védekezned kell.

Az anyanyelvhasználat kérdése kapcsán több fontos szempontot tisztázni szükséges. Valószínű, hogy a jogszabályokat módosítani kell, mivel az igazságszolgáltatás jogértelmezése nem minden esetben egységes. Az anyanyelvhasználati küszöb újragondolása is elengedhetetlen. Különösen fontos, hogy a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyét mielőbb rendezni kell. Emellett a marosvásárhelyi és kolozsvári színházak felújítása is napirenden szerepel. Nyilvánvaló, hogy a háborúval terhelt, nehéz geopolitikai helyzetben nem várható, hogy a nagy áttörések azonnal bekövetkezzenek. Az emberek többsége ezt jól érzékeli és megérti, de elengedhetetlen, hogy az identitás megőrzésének garanciái és biztonsága biztosítva legyen.

Nem csak abban van szintlépés, hogy magyar pénzügyminisztere van a kormánynak, hanem abban is, hogy az RMDSZ elnöke javasolt közös államfőjelöltet. Miért jó nekünk Crin Antonescu?

Antonescu olyan párbeszédképes partner, akiben nincsenek zsigeri magyarellenes érzületek, így a jelenlegi politikai helyzetben bátran állhatunk mellé. Véleményem szerint jelentős tapasztalattal bír, és képes olyan javaslatokat tenni, amelyekkel széleskörű támogatást nyerhet. Az emberek egy része, különösen a tíz év Iohannis után, olyan elnököt keres, aki aktívan részt kíván venni a társadalmi problémák megoldásában és megértésében. Antonescu rendelkezik ezzel a képességgel. (K. A.)