Elválaszthatatlan kötelék – a kitelepítés emlékére ünnepeltek Vezekényen | ma7.sk Vezekényen különleges megemlékezést tartottak a kitelepítettek emlékére, ahol a közösség tagjai össze gyűltek, hogy kifejezzék tiszteletüket és emlékezzenek a múlt fájdalmá
A kitelepítés emléknapján különleges esemény zajlott Pozsonyvezekényben, ahol a pitvarosiakat várták haza. Azokat a férfiakat és nőket, akik gyermekként tapasztalták meg a kitelepítés szörnyűségeit, valamint utódaikat és barátaikat. A találkozó célja, hogy felidézzék a múlt fájdalmát, és megőrizzék az emlékeket a jövő generációi számára.
A pitvarosi küldöttséget Kiss Tamás József, a falu polgármestere vezette el a Felvidék gyönyörű tájaira. Az esemény különleges méltósággal zajlott le a pozsonyvezekényi kitelepítési emlékműnél, ahol a Közösen a Szebb Vezekényért Polgári Társulás tagjai, valamint Pozsonyvezekény önkormányzata és polgármestere, Zupko Tamás is jelen voltak. Az emlékezés pillanataiban a közösség összefogása és a múlt tisztelete egyaránt megmutatkozott.
A megemlékezést és a koszorúzást Farkas Éva tanítónő vezényelte le, aki megható szavakkal üdvözölte a jelenlevőket és történelmi kitekintést is tartott a múlt század sorsfordító időszakáról.
Szüllő Cződör Mária kitelepítési leszármazott. Elárulta a Rákóczi Szövetség Pitvarosi Alapszervezetének tagságának nyolcvan százaléka kitelepített, a zöme Gútáról származik. Így az idei felvidéki megemlékezési folyamatot Gútán kezdték el. Felsőszeliben is voltak koszorúzni, valamint szentmisén, majd Pozsonyvezekényre érkeztek meg, hiszen többen itteni elszármazottak.
- tette hozzá Szüllő Cződör Mária, miután a megemlékezés keretében elmondta saját költeményét, az "Elvághatatlan kötelék" című verset.
Lénárt Imre bácsi szintén Pitvarosról tért haza Vezekényre. Mindössze egy éves volt, amikor a családját kitelepítették a mátyusföldi faluból. Érdekesség, hogy ő maga a jelenlegi vezekényi községháza épületében látta meg a napvilágot.
- mesél Imre bácsi, aki gútai származású feleségével tért vissza a Felvidékre. Az elszakadt felvidéki magyarok ugyanis Pitvaroson is megtalálták és segítették egymást. Szeretnék a közeljövőben unokáikat is elhozni a faluba, hogy lássák, hol vannak a gyökereik.
A koszorúzás és megemlékezés alkalma során számos beszéd, vers és ének gazdagította az eseményt. Karácsony Ildikó, a helyi alapiskola igazgatónője is szívhez szóló verssel üdvözölte a megjelenteket, miközben méltó módon emlékezett meg a múlt fontos pillanatairól.
A megemlékezés végén az egybegyűlteket a magyar Himnusz éneke kötötte össze, kifejezve ezzel közös identitásukat. A résztvevők a vezekényi temetőbe is ellátogattak, hogy leróják tiszteletüket őseik sírjánál, bizonyítva, hogy az utódok szíve megőrzi a múlt emlékét. Zupko Tamás polgármester hangsúlyozta, hogy Vezekény mindig várja azokat, akiket egyszer elűztek, és természetesen az ő leszármazottaikat is, jelezve ezzel a közösség összetartó erejét.
