Daredevil újra itt van, és nem csupán az ellenségeivel, hanem velünk is alaposan elbánt!
Halálra nevettük magunkat ezen az új Stephen King-filmen
Bevallom, kicsit beleborzongtam, amikor láttam, hogy az új Daredevil-sorozat azzal kezd, hogy a jól ismert trió, Matt Murdock (Charlie Cox), a legjobb barátja, Foggy Nelson (Elden Henson) és a vak ügyvéd egykori szívszerelme, Karen Page (Deborah Ann Woll) kilépnek New York utcáira, hogy egy nehéz, munkával töltött napot a közeli kocsmában ünnepelve vezessenek le. Beleborzongtam, mert 2018 novembere óta közel hét év telt el. Ekkor esett meg, hogy a Netflix három évad után elkaszálta az eredeti Daredevilt, valamelyest megoldatlanul hagyva a szuperhős és a Kingpin néven ismert, civilben Wilson Fiskként emlegetett, Vincent D'Onofrio által játszott maffiavezér konfliktusát.
A Daredevil egykoron igazi kultikus jelenség volt, hiszen a Netflixen egy teljes miniuniverzum bontakozott ki körülötte. Olyan sorozatok, mint a Jessica Jones, Luke Cage, Iron Fist, a Defenders, és végül a Punisher szorosan összefonódtak, egy izgalmas és sötét világot teremtve. Azonban, miután sorra eltüntették ezeket a sorozatokat, a realisztikus, kisebb léptékű, de annál feszültebb "daredevilverse" hosszú időre eltűnt, egészen a 2021-es Pókember: Nincs hazaút debütálásáig. Ekkor kezdtek újra megjelenni a közönség által kedvelt, korábban elhanyagolt karakterek, mint például Matt Murdock, aki először Tom Holland Peter Parkere védőügyvédjeként tűnt fel, majd a She-Hulk sorozatban találkozott a címszereplővel, míg az Echóban egy rövid verekedésre is sor került. Emellett Wilson Fisk, az öblös hangú, impozáns figura is visszatért, és megjelent a vitatott Echo első évadában, valamint a Hawkeye sorozatban is.
Az, hogy a Disney+-on március 5-én debütáló Daredevil: Újjászületés ilyen formában valósulhatott meg, szinte varázslatosnak számít. Az eredeti csapat már négy epizódot elkészített, amikor a Marvel Studios vezetősége észrevette, hogy az irány, amelyet választottak, nem a legideálisabb, és attól tartottak, hogy a nézők elutasítják a végeredményt. Így hát új showrunner érkezett a fedélzetre Dario Scardapane személyében, akinek íróként és producerként jelentős szerepe volt a Punisher sorozat sikereiben. Továbbá, a Marvel Cinematic Universe (MCU) korábbi projektjein, mint például a Holdlovag és a Loki, már bizonyított Justin Benson és Aaron Moorhead duóját is felkérték, hogy segítsenek a produkció megújításában, céljuk pedig az volt, hogy a Daredevil történetét egy friss, izgalmas szemszögből közelítsék meg.
Milyen remek döntést hoztak, hogy így alakították a történetet! Az eredeti koncepció szerint Matt Murdock csak a negyedik epizódra öltötte volna magára a szuperhős jelmezét. Azonban az átírások és újraforgatások következtében végül megkaptuk a tévés Daredevil egyik legbrutálisabb és legmegrázóbb pillanatát. Ez a tragikus esemény teljesen felforgatja a főszereplő életét, hiszen a harmadik évad főgonosza, Dex Pointdexter (Wilson Bethel) váratlanul felbukkan a már említett partizós estén, és meggyilkolja Matt egyik legközelebbi barátját. Ez a fordulat nemcsak drámai, hanem sorsfordító is, hiszen a következményei messze túlmutatnak a pillanatnyi határokon.
A sorozat cselekménye egy évvel a brutális merénylet után folytatódik, amikor Matt Murdock szinte teljesen új életet próbál kezdeni. Most egy új kolléga, a mindenbe beleügyeskedő Kirsten McDuffie (Nikki M. James) segíti őt, de a tapasztalt nyomozó, Cherry (Clark Johnson) is nagy szerepet játszik Matt életében. Matt, aki elhagyta régi álarcát, már nem az ártatlanok védelmezője és a New Yorkot sújtó bűnözők ellen harcoló hős, hanem inkább egy megkérdőjelezhető erkölcsű terapeutáért, Heather Glennért (Margarita Levieva) érdeklődik szabadidős tevékenységei során.
És hogy mi van Wilson Fiskkel? Ez az igazán a riasztó a sorozatban, merthogy Vincent D'Onofrio karaktere New York polgármesteri pozíciójára éhezik, azzal az ígérettel, hogy bármi áron, de visszaállítja a rendet a városban, és még az önjelölt igazságosztókat is taccsra teszi.
A Daredevil: Újjászületés számos lenyűgöző jelenetet kínál, amelyek igazi vizuális élményt nyújtanak. Különösen emlékezetes az a pillanat, amikor a főszereplő elhajítja az ördögmaszkját, és a kamera simán átvált a főcímre. Ezen kívül Wilson Fisk karakterét először egy különleges, fejjel lefelé fényképezett nézőpontból láthatjuk, miközben éppen étkezik. A jelenet feszültségét fokozza, ahogyan a Kingpin és Matt egymásra néznek: az egyik fehér, a másik vörös fényben úszik, miközben a háttérben a választási győzelmet ünneplő tömeg őrjöng. Ezek a pillanatok önmagukban is indokolják a sorozat létrejöttét.
Az örömben mindig ott lapul az üröm: rejtély, hogy miért kellett Daredevilt az elején ennyire elárasztani CGI-val, amikor a megjelenése és mozgása szó szerint eltorzítja a karaktert. A pilot epizód különleges effektei szinte megmosolyogtatóan gyengék, és éppen akkor, amikor a hős a leginkább heroikus pillanatait éli át, az első bemutatkozása alatt, a teljes felszerelésében tűnik a legkevésbé meggyőzőnek. Az alkotók később igyekeznek orvosolni a problémát, de sajnos pont akkor, amikor a hős alteregója éppen a pihenését tölti.
A Daredevil: Újjászületésnek olyan különleges pillanatai vannak, amelyek nemcsak a Netflixes sorozat hangulatát idézik fel, hanem mintha annak negyedik évadát látnánk, felerősítve, mint egy sportoló, aki teljesítményfokozót szed.
A történet szempontjából eddig a vallásos téma szinte teljesen hiányzik, ami valóban sajnálatos, hiszen a régi sorozatban ez a szál fontos szerepet játszott. Emlékezzünk csak, milyen mély és összetett karakter volt a hívő szuperhős, aki a bűnözők ellen harcolva saját lelki vívódásait is megélte. Matt Murdock küzdelme a hite és az erőszakos természet között egy olyan dinamikát teremtett, ami igazán egyedivé tette a történetet. Az új verzióban viszont úgy tűnik, hogy egy még inkább megtört főszereplőt kaptunk, aki még távolabb került a hitétől. Pedig a hithű szuperhős fogalma legalább annyira izgalmas volt, mint az, hogy egy vak ügyvéd áll a középpontban. A mellékszereplők sem hoznak elég újdonságot, ellentétben a forgatókönyvírók elképzeléseivel, és a szuperhős nélkül eltöltött jelenetek is egyértelműen gyengék. Az új alkotók nem tudták teljesen elrejteni, hogy milyen lett volna a sorozat Daredevil nélkül az első epizódokban. Nagy tippem, hogy a végeredmény egy igazi csalódás lesz, talán olyan szinten, mint az Echo-hoz hasonló gyenge produkciók.
A Daredevil sorozatának legfőbb erőssége továbbra is a Charlie Cox által életre keltett Matt Murdock és Vincent D'Onofrio által megformált Wilson Fisk közötti feszültség. Az első két epizódban, amikor ezek a karakterek egymás torkának ugranak, akár egy forgalmas étterem teraszán, akár egy zűrzavaros utcán találkoznak, az mindig lélegzetelállítóan intenzív. Fisk, mint Kingpin, most még komolyabb fenyegetést képvisel, és különösen figyelemre méltó, hogy a sorozat egy olyan agresszív, kontrollálhatatlan politikai figurát állít a középpontba, amely némileg rímel a mai valóságra. Sajnos azonban, a mi világunkban nem áll rendelkezésünkre egy igazi Daredevil, aki rendet teremthetne.
Izgalmas lesz figyelemmel kísérni, hogy a következő hét epizódban és a 2026-ban várható második évadban merre terelik a készítők a Daredevil: Újjászületést. Egy dolog biztos: az MCU sorozatai közül ez az egyik legkellemesebb meglepetés, és szinte a Loki és a WandaVision szintjét is megüti. Figyelembe véve a sorozat körüli sok viszontagságot, ez már-már egy igazi teljesítmény!
A "Daredevil: Újjászületés" egy sötét és drámai utazás, amely mélyen megérinti a néző lelkét, amikor a legkevésbé számítanánk rá. A sorozat nem csupán egy újabb Marvel-történet, hanem egy folytatás, amely hűen építi tovább sokak kedvenc karakterének, a vak ügyvédnek a legendáját. Charlie Cox olyan hitelesen kelti életre Matt Murdockot, hogy néha el is felejtem, hogy ő valójában látó. Vincent D'Onofrio pedig, aki Wilson Fisket alakítja, mintha a való életben nem lenne ennyire félelmetes figura – de ez adja meg a sorozat varázsát. Ők szabadon játszhatják ki tehetségüket, miközben mi szórakozva figyeljük őket a képernyőn.
