Budapesti kötéltánc: a Demszky-korszak pénzügyi krízise ismét a színpadra lépett A fővárosunk, Budapest, mintha újra átélne egy régi, ismerős drámát, ahol a Demszky-korszak pénzügyi válsága köszön vissza. A város gazdasági helyzete olyan, mint egy kötélt

Tényleg csak ennyit érdemel Budapest? Örüljünk, hogy még jár a metró?

Mindössze néhány órán múlt, hogy Budapest ne rendelkezzen érvényes költségvetéssel, ami a magyar önkormányzatiság történetében egyedülálló helyzetet teremtett volna. A Fővárosi Közgyűlés 2025. június 30-án, az utolsó pillanatban, egy rendkívüli ülés keretében szavazott a főváros (csőd)költségvetéséről, amely átmenetileg elodázta a Karácsony-Tisza-koalíció által vezetett Fővárosi Önkormányzat felelőtlen és átláthatatlan gazdálkodásának következményeként bekövetkező teljes összeomlást. A helyzet súlyossága ellenére szomorúan kellett tapasztalnom, hogy a hétfői események tükrében ismételten tanúi voltunk ennek a politikai cirkusznak, a balliberális gazdaságpolitika csődje által generált pénzügyi káosznak; a legnagyobb vesztesek pedig, mint mindig, ezúttal is a budapestiek és a Budapesten dolgozó, tanuló magyarok milliói voltak.

A Fővárosi Közgyűlés 2025. június 25-én tervezte utolsó rendes ülését tartani a nyári szünet előtt, ahol számos, Budapest működését és jövőjét alapjaiban befolyásoló kérdésről kellett volna dönteni, köztük a főváros költségvetéséről is. Ez az adott költségvetés, amelyet a Fővárosi Közgyűlés baloldali többsége a Tisza Párt nyomására és Karácsony Gergely jóváhagyásával fogadott el, jogilag vitatható, mivel hatálya 2025. június 30-ig terjed. A rendelet előírja, hogy a Közgyűlésnek addig felül kell vizsgálnia és szükség esetén módosítania kell a költségvetést. A "Magyar Péter rajongói klub" fővárosi képviselőcsoportjának vezető-helyettese, Bujdosó Andrea a költségvetésről folytatott vitában kiemelte, hogy "mi [a Tisza Párt] támogatjuk ezt a költségvetést, mivel ez csupán egy június végéig érvényes keret, addig egy új, alaposan megtervezett költségvetés készül, amely figyelembe veszi a legfrissebb fejleményeket és javítja a felmerült hibákat". Így a Karácsony-Tisza-koalíció elfogadott egy féléves költségvetést, majd ígéretet tett annak felülvizsgálatára és szükséges korrekcióira.

A saját maguk által megszabott határidő egyre inkább közeledett, míg végül elérkezett a június 30. előtti utolsó ülés napja, június 25. Ezen a napon a Tisza Párt egy keserű Facebook-bejegyzés keretein belül bejelentette távolmaradását az üléstől, ezzel pedig lehetetlenné téve a Közgyűlés határozatképességét. A távolmaradás elsődleges okaként a Fővárosi Közgyűlés kormánypárti frakciójának viselkedését emelték ki, amelyet ők úgy értelmeztek, hogy "balhét és színházat csinálnak" a közgyűlésből, valamint "kirakat- és ideológiai előterjesztésekkel, módosító javaslatokkal bénítják meg" a testület működését. Érdemes megállni egy pillanatra, hogy észrevegyük: a Tisza Párt szerint a Fidesz-KDNP-frakció törekvése, hogy a városvezetést a valódi problémák, mint a törvényes költségvetés kidolgozása, a pénzügyi stabilitás helyreállítása és a fővárosi vezetési válság megoldása felé terelje, csupán balhé, színház és kirakat. Ez a hozzáállás mindenképpen elgondolkodtató. Eközben Magyar Péter emberei a szövetségesüknek tekintett Karácsony Gergelynek is megmondták a magukét, hogy aztán öt nappal később közösen szavazzák meg a második félév csődköltségvetését. Sőt, odáig is elmentek, hogy javasolták a főpolgármesternek a Fővárosi Közgyűlés újbóli összehívását "július elejére". Igen, jól olvasták, július elejére, amikor a főváros előző félévi csődköltségvetése már nem lett volna érvényben, köszönhetően annak a módosításnak, amelyet a Tisza Párt nyomására fogadott el a Közgyűlés és a főpolgármester tavaly. Úgy tűnik, nem figyeltek eléggé, amikor Magyar Péter megmondta nekik, hogy mit kell mondaniuk, vagy talán Képviselő Úr figyelmét elkerülte ez a nem elhanyagolható részlet. A végeredmény szempontjából azonban lényegében mindegy is. Ugyanis miközben a főpolgármester figyelme a Pride megszervezése körül forgott – beleértve azt is, hogyan tudja kijátszani a hatályos jogszabályokat –, a költségvetés újragondolására már nem maradt idő.

A Tisza Párt és Karácsony Gergely közös "erőfeszítései" végül a vártnak megfelelően alakultak: kapkodás, ujjal mutogatás, látszatintézkedések és a problémák elhalasztása jellemezte a helyzetet. A főváros második féléves csődköltségvetését végül június utolsó napján, a késő esti órákban, Karácsony Gergely és a mögötte felsorakozó koalíció fogadta el. Ez a forgatókönyv már előre borítékolható volt, hiszen Magyar Péter a Facebook-oldalán, az ülés kezdete előtt mindössze háromnegyed órával, bejelentette, hogy egyórás telefonbeszélgetést folytatott Karácsony Gergellyel, amelynek végkimenetele a költségvetés Tisza Párt általi támogatása lett. Természetesen nem maradt el az önfényezés, a Karácsony Gergelynek szánt (óvatos) kritikák, és a rend kedvéért megfogalmazott javaslatok sem, amelyeket 44 perccel az ülés kezdete előtt, egy Facebook-bejegyzés formájában tálalt. Ezt a bejegyzést egy magáról készült selfie is illusztrálta, amelyen napszemüvegben és kigombolt ingben pózol – a self-imádat legmagasabb fokán. A folyamat végeredménye az lett, hogy a költségvetés lényegét tekintve érintetlen maradt, csupán itt-ott toldoztak rajta, illetve beleírták a szolidaritási hozzájárulást, valamint egy fiktív bevételt, amelynek összege megegyezett a hozzájárulás összegével. Azonban ez a bevétel nem létezik, hiszen a főváros sem mentesül a szolidaritási hozzájárulás megfizetése alól.

Ez a helyzet valahogy régről ismerősnek tűnik.

Egy gyengekezű liberális főpolgármester, akinek prioritásai között a barátai és szövetségesei pozíciókhoz juttatása, valamint a főváros kiárusítása áll, miközben a város vezetése háttérbe szorul. Ő a Demszky Gábor és Fodor Gábor politikai örökségének modern megtestesítője, Karácsony Gergely, aki ahelyett, hogy a hagyományos MSZP-SZDSZ-koalíciót képviselné, inkább egy új, Karácsony-Tisza koalíciót hozott létre. Az elnevezések változnak, de a gyakorlat marad a régi: míg a főpolgármester minden mással foglalkozik, Budapest ügyei háttérbe szorulnak. Mögötte álló szövetségesei látszatvitákat folytatnak, hogy fenntartsák a munka látszatát, de a nap végén az összeborulás, a félmegoldások és a felelősség hárítása következik, ami végül csak káoszhoz vezet. Így fest a valódi balliberális "happy end", figyelmen kívül hagyva a főváros és annak lakóinak, diákjainak és dolgozóinak érdekeit.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a bevezetőben említett gondolatok a történelem ismétlődő mintáiról különösen aktuálisak a jelenlegi helyzet tükrében. Az eddig elmondottak mintha bármely fővárosra vonatkozó híradások visszhangját idéznék a 2010 előtti időszakból. Engedjék meg, hogy egy konkrét esettel illusztráljam ezt: párhuzamot vonva a Demszky-korszak és a Karácsony Gergely által irányított főváros nehéz évei között.

2004 végén, a Gyurcsány-korszak hajnalán, Budapest közéletében izgalmas, de ellentmondásos időszak bontakozott ki. Ekkor már 14 éve állt a főváros élén Demszky Gábor, az SZDSZ színeiben politizáló főpolgármester. Az év végére azonban a liberális vezető népszerűsége drámaian csökkent, ami elsősorban a korábbi időszak botrányainak és vitatott ügyeinek következményeként alakult ki. A történet gyökerei egészen odáig nyúlnak vissza, hogy Demszky, mint főpolgármester, úgy döntött, hogy megméretteti magát az európai parlamenti választásokon. A kampány során országszerte népszerűsítette pártját, és a választások után sikerült is képviselővé választania magát. Itt már jogosan merülhet fel a kérdés: vajon mi hajtotta a főpolgármestert, aki titkon miniszterelnöki ambíciókat dédelgetett? Abban az időszakban nem volt világos jogi kerete a főpolgármesteri és az európai parlamenti mandátum párhuzamos betöltésének, így Demszky hónapokig egyfajta politikai limbóban lebegett a választások után. Végül, a Fővárosi Közigazgatási Hivatal nyomására, és a közvélemény heves tiltakozása közepette kénytelen volt lemondani a brüsszeli állásról, amely jelentős jövedelemmel járt. Eközben a sajtó nem a főváros fejlődéséről, például a már akkor is vitatott 4-es metró projekt körüli eseményekről, hanem Demszky körüli kétes ügyekről számolt be. Sikerült nyilvánosságra kerülniük olyan ügyeknek is, mint a horvátországi villa, a barátoktól fillérekért bérelt terepjáró, vagy a főpolgármester lányának szociális alapú lakásigénylése. Miközben a főpolgármester figyelmét elsősorban az összeférhetetlenségi és egyéb gyanús ügyek kötötték le, Budapest anyagi helyzete egyre súlyosabbá vált. A szükséges fejlesztésekhez nem volt elegendő forrás, a 2002-es választási ígéreteket saját bevallása szerint is lehetetlen volt teljesíteni, és a BKV helyzete válságosnak bizonyult, amit a később napvilágra került korrupciós ügyek csak tovább súlyosbítottak.

A főpolgármester válasza a helyzetre az volt, hogy a 1998 és 2002 között hivatalban lévő Orbán-kormány forráselvonásai következtében a főváros költségvetése jelentősen megcsappant, és ezt az MSZP-SZDSZ kormányok sem tudták kompenzálni. Miközben a közéleti diskurzus tele volt összeférhetetlenségi és korrupciógyanús esetekkel, valamint a hiányzó fejlesztések miatti kritikákkal, a főpolgármester mögött álló MSZP és SZDSZ koalíció a költségvetés helyreállításának irányáról folytatott látszólagos vitákat. Ezek a viták azonban mindig azzal a céllal zárultak, hogy fenntartsák a hatalmat, függetlenül attól, hogy a valódi problémák továbbra is megoldatlanok maradtak.

Ebben a kontextusban különösen figyelemre méltóak Atkári János szavai, aki Demszky Gábor főpolgármester-helyettese volt az 1994 és 2006 közötti időszakban. Az 2004-től háttérbe szorult politikus a Magyar Narancsnak tett kijelentéseiben a 2006-os választási vereségtől való félelméről beszélt. Úgy fogalmazott: "A helyzet orvoslásának - tisztán pártpolitikai szempontból - a legkézenfekvőbb eszköze természetesen a költségek növelése. Ez a megközelítés, amely azt sugallja, hogy az ország érdeke a hatalomban maradás, és ha ezt elérjük, majd akkor foglalkozunk a saját magunk által okozott problémákkal, meglehetősen naiv." Hozzátette, hogy aki ellenáll ennek a logikának, az a politikai siker útjába áll. Néhány évvel később, a HVG-nek adott interjújában már a főváros gazdasági stabilitásának helyreállításáról beszélt. "Úgy vélem, évtizedekbe telik majd, míg sikerül helyreállítani a főváros gazdasági egyensúlyát, és helyrehozni azt, hogy a Városháza vezetése letért a szigorú pénzügyi fegyelem útjáról." Bár Atkári megállapításaiban volt igazság, hiszen a városvezetés súlyos károkat okozott, a 2010 és 2019 között hivatalban lévő Tarlós István, valamint a Fidesz-KDNP kormányának eltökéltsége révén a főváros pénzügyi stabilitása és növekedése viszonylag rövid idő alatt helyreállt.

Sajnos, az újabb, talán még súlyosabb válság előidézéséhez is hasonlóan rövid időre volt szükség. Ez csupán egy példa, de ha valaki egy kis időt szán arra, hogy átnézze a korabeli sajtót, könnyedén rábukkanhat a jelenlegi városvezetéshez hasonló botrányokra. Gondoljunk csak a hídfelújításokra, amelyek költségei a tervezett összeg többszörösére rúgtak - például a Margit híd felújításának költségei, amelyek duplázódtak, és az azt kísérő botrányok. Ezen kívül a főpolgármester környezetében is történtek letartóztatások: a BKV körüli korrupciós ügyek következtében Mesterházy Ernőt, Demszky főtanácsadóját és Hagyó Miklóst, Demszky egyik helyettesét is őrizetbe vették. Ismerős történetek ezek, mintha csak egy frissen vásárolt újságot olvasna az ember, más nevekkel, de ugyanazokkal a problémákkal.

Törekvéseiket pedig nem kíséri más, mint csőd, káosz, botrányok és másokra mutogatás.

Nem engedhetjük, hogy Budapest fejlődése újabb húsz évre lelassuljon, és azt sem, hogy véglegesen tönkretegyék mindazt, amit közösen építettünk fel. A Fidesz és a KDNP szövetsége ezért fáradhatatlanul dolgozik, Budapest biztosan számíthat a kormányra, és ránk is. Meggyőződésem, hogy a korábbi tapasztalataink alapján ismét képesek vagyunk helyreállítani mindazt, amit a Karácsony-Tisza-koalíció megrongált, ahogyan ezt már az elődeik bukását követően is megtettük.

A történelem körforgása megismétli önmagát: csupán a szereplők arcai cserélődnek, míg az árak mindig magasabbra kúsznak.

A szerző jogász, bölcsész, teológus. A KDNP ügyvezető alelnöke, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára és miniszterhelyettese.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.