Bloomberg: Hszi sosem fogja feladni, hogy nyomás alá helyezze Trumpot.
Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász: "Legalább 50 százalék az esély, hogy az USA-ban megszűnik a demokrácia"
Daniel Ten Kate, az ázsiai gazdasági ügyek főszerkesztője megjegyzi, hogy Kína ritkaföldfémekkel való hadviselése valójában nem új keletű stratégia; ezzel az Egyesült Államok által a második világháború után alkalmazott módszereket másolja. A helyzet rávilágít arra, hogy a globális hatalmi játszmákban a nyersanyagok szerepe továbbra is kulcsfontosságú.
A történelem viharos időszakában, 1949-ben, amikor Mao Zedong hadereje előretörve folytatta a polgárháborút, Washingtonban szigorú exportellenőrzéseket vezettek be. Az Egyesült Államok nem csupán saját magát, hanem szövetségeseit is arra ösztönözte, hogy tartsák távol magukat Kínától, és ne értékesítsenek neki bizonyos termékeket. E válaszlépés hatására a kínai kommunista vezetés elhatározta, hogy a hagyományos agrárgazdaságból egy ipari óriást farag. Céljuk az volt, hogy utolérjék és végül meghaladják az Egyesült Államokat. Az ambiciózus jelszó mögött azonban a Nagy Ugrás tragédiája húzódott meg, amely a történelem egyik legkegyetlenebb éhínségéhez vezetett, és milliók életét követelte.
Viszont a gazdasági megújulás atyja, Teng Hsziao Ping már jó 30 éve meghirdette, hogy a ritkaföldfémeket (borítóképünkön egy ilyem bánya Kína délnyugati Yunnan tartományában, Fotó: AFP / Imaginechina via AFP / DYCJ) kell bevetni az ország ellenfeleivel szemben. Amerika 2014-ben megnyerte a pert a Világkereskedelmi Szervezetnél, utána viszont sok millió munkahely szűnt meg a tengerentúlon a fokozódó kínai export miatt. Ez azután elősegítette Trump hatalomra jutását.
A helyzet az, hogy Kína már öt kulcsfontosságú technológiai területen élen jár, míg további hétben dinamikusan fejlődik. Ide tartozik a mesterséges intelligencia, a lítium-ion akkumulátorok előállítása, a napelemek gyártása és az innovatív gyógyszerek fejlesztése. A korábbi nézetekkel ellentétben, miszerint az ország csupán az amerikai innovációkat másolja, ma már nem állják meg a helyüket.
Valóban figyelemre méltó, hogy Kína világrekorder szerepet játszik az ipari export terén, hiszen a GDP-jének jelentős hányadát ez a szektor adja. Az elmúlt évtizedek során, különösen a második világháború óta, minden más országot maga mögé utasított. Kiemelkedő példa erre, hogy az ország a globális kereskedelmi hajóflotta jelentős részét gyártja. Ezzel Peking nemcsak gazdasági erőre tett szert, hanem világelső versenytársa lett a globális szuperhatalmak között.
Trump eddig leginkább azzal volt elfoglalva, hogy felfuttassa a termelést odahaza, egyben próbál alternatív forrásokat találni a ritka fémek beszerzésére. Ám rengeteg minden áll útjában, beleértve a saját politikáját: a behozatali vámokat, a bevándorlás korlátozását és azt, hogy hiányoznak az ösztönzők a többi közt az elektromos autók gyártásának fellendítésére.
A Fehér Háznak is vannak saját trükkjei a tarsolyában, de a Trump-féle „húzd meg, ereszd meg” taktika rávilágít arra, mennyire megerősödött Peking. A kínai vezetés már képes visszavágni a kereskedelmi korlátozásokra reagálva. Ennek következtében számos ország azon töpreng, hogy érdemes-e követni az amerikai irányvonalat, miközben a világot elárasztják a kínai termékek.
A hatalmas exportgépezet Kínán belül is problémákat generál, mivel a kiélezett verseny tovább súlyosbítja a deflációs spirált és csökkenti a bérek szintjét. A helyzet megváltoztatásához olyan nehéz politikai döntések szükségesek, amelyek megnövelik a kockázatokat a Kommunista Párt számára.
A Trump elleni küzdelem azonban arról győzi meg a vezetést, hogy önellátásra kell berendezkedni, nem szabad többé az Egyesült Államokra támaszkodni. Egy amerikai illetékes másfelől úgy fogalmazta meg a dilemmát, hogy Amerika jól beásta magát egy nagy gödörbe az eltelt 30 évben és nem lesz könnyű onnan kikeverednie.
Kína célja, hogy a technológiai forradalmat megelőzze a gazdasági nehézségek megjelenésével, és jelenleg büszkén élvezi azt a történelmi sikert, hogy fokozatosan a saját javára formálja a globális hatalmi egyensúlyt - hívja fel a figyelmet a Bloomberg elemzése.
