Bazaltsapkás tanúhegyek árnyékában bontakozik ki a nászéjszakák rejtélyes bora. | Soks

A somlói juhfarktól állítólag fiúgyermeket nemzenek a férfiak.

Az ország egyes vidékei rejtett kincseket őriznek, amelyek gyakran elkerülik a figyelmet, de annál izgalmasabb felfedezéseket tartogatnak. Ilyen különleges hely a Kisalföld és a Bakony határán elterülő táj, ahol két lenyűgöző hegy mesél a múlt vulkánikus tevékenységéről és a szőlőtermelők elszántságáról. E táj szépsége és történelmi jelentősége egyaránt lenyűgöz, és arra csábít, hogy felfedezzük rejtett értékeit.

A Ság és a Somló híres tanúhegyei a Dunántúli-középhegység nyugati szélén helyezkednek el, Veszprém és Vas vármegyék határvonalán. A Kemenesháton található Ság hegy csúcsának tengerszint feletti magassága 279 méter, és ahogyan "nagyobb testvére", vulkanikus eredetű. A múltban itt bazaltbányászat folyt, ami miatt a hegytető jelentős mértékben lepusztult. Ma a Ság egy tanösvénnyel és a Trianon-emlékművel várja látogatóit, akik felfedezhetik a természet szépségeit és a hely történelmét.

A Somló, a Dunántúli-középhegység egyik ikonikus tanúhegye, a Bakony nyugati szélén emelkedik ki a síkvidékből. Nem csupán geológiai szempontból jelentős, hanem a földtörténet mély múltját is hordozza magában. A "tanúhegy" elnevezés azt a fontos szerepet jelzi, amelyet ezek a hegyek játszanak: tanúi annak, hogy egykoron milyen magasságokat érhetett el a környező táj, mielőtt a természet erői, mint a lepusztulás, eltüntették volna a puhább kőzeteket.

A 431 méter magas Somló hegy születése körülbelül 5-6 millió évvel ezelőtt, a miocén kor végén történt. Ekkoriban a Kárpát-medence területén intenzív vulkáni aktivitás uralkodott, főként a Pannon-tenger visszahúzódása után. A Somló kialakulásának hátterében egy bazaltvulkán áll, amely többször is kitört, és lávafolyásai során masszív bazaltrétegeket formált. Ezek a szilárd, rideg kőzetrétegek, mint egy védőpajzs, idővel megóvták a hegy csúcsát az erózió pusztító hatásaitól.

A környező vidékeken puhább üledékes kőzetek, mint például agyag és homok, halmozódtak fel, amelyeket a természet ereje, az időjárás és a víz folyamatosan formált és erodált. Így jött létre a ma is lenyűgöző látványt nyújtó táj: a Somló és a Ság, mint két kiemelkedő "sziget", emlékeztetve bennünket a régi felszíni magasságokra. E két tanúhegy nem csupán földtani szempontból bír jelentőséggel, hanem kultúrtörténeti és természeti értékei is kiemelkedőek. A bazalt alapú talaj gazdag ásványi anyagokban, amely ideális környezetet teremt a kiváló minőségű borok termesztéséhez.

A Marcal-medence keleti csücskében emelkedő Somló-hegy csúcsán álló vár építése valószínűleg a 13. században kezdődött, közvetlenül a tatárjárás utáni kővárépítési fellendülés idején. Az első írásos nyoma 1352-ből származik. Kezdetben királyi várként funkcionált, de az idők során többször is gazdát cserélt: hol nemesi családok, hol a király, hol pedig katonai vezetők kezére került. A középkorban a környék egyik legfontosabb erődítményeként tartották számon, és kulcsszerepet játszott a Marcal-völgy védelmében, biztosítva ezzel a régió biztonságát.

A 15-16. században a vár jelentős erődítménnyé fejlődött, és a török veszély idején több alkalommal is megerősítették. Bár nem került török kézre, a harcok, ostromok és belső viszályok nyomot hagytak rajta. A 17. század végére hadászati jelentősége fokozatosan csökkent, és a vár lassan elveszítette stratégiai szerepét.

A Rákóczi-szabadságharc végét követően a Habsburgok elhatározták, hogy több várat, köztük a Somlói várat is, lerombolnak, hogy megakadályozzák, hogy azok a jövőbeni felkelők rejtekhelyévé váljanak. A vár falait részben felrobbantották, és azóta sem állították vissza eredeti állapotába. Ma a Somlói vár romjai szabadon látogathatók, és varázslatos, romantikus atmoszférát sugároznak, amely a múlt emlékét idézi fel.

A Gemara-Somló egy földrajzi rövidítés, amely a Gerence, Marcal, Rába folyók és a Somló környékét foglalja magában. Ez a terület a pápai és ajkai kistérség része, és különleges elhelyezkedése miatt igazi természeti mozaik. A vidéket három folyó - a Marcal, a Rába és a Gerence - szeli át, amelyek völgyei termékeny földeket és változatos élővilágot rejtenek. A táj meghatározó eleme még a Bakony nyugati pereme, amely dombos, erdős környezetet teremt, és mindezt kiegészíti a Somló, amely a borvidék szíve.

A térség települései a gazdag természeti kincsek és a gazdag történelmi-kulturális örökség révén különleges vonzerőt képviselnek. Iszkáz, amely mindössze 6 kilométerre fekszik a Somlótól, büszkélkedhet egy impozáns historizáló egyhajós templommal. Ez az építmény a Veszprém Főegyházmegyei Levéltár Sematizmusának adatai szerint 1871-ben készült el, és ma is lenyűgözi látogatóit egyedi architektúrájával és történelmi jelentőségével.

A felsőiszkázi Szűz Mária Neve templom impozáns gúlasisakos toronnyal büszkélkedik, melyet elegáns órapárkány díszít. A templom szentélye különleges, sokszögzáródású formájával tűnik ki. Az épület stabilitását az oldalfalakat és a főhomlokzatot megerősítő támpillérek garantálják. A bejárati ajtó felett egy lenyűgöző dombormű található, amely csúcsíves ívvel záródik, és angyalokkal díszített, így varázslatos atmoszférát kölcsönöz a templomnak.

A Somló a magyar borkultúra egyik ikonikus helyszíne. A vulkanikus eredetű tanúhegy igazi kincseit a szőlőtőkék rejtik: ezekből készül a híres somlói bor. A szőlőtermesztés története itt egészen a római időkig nyúlik vissza. A középkorban főleg szerzetesek gondozták a tőkéket, és fejlesztették a borkészítés "tudományát". Már ekkor különlegesnek számított a somlói bor, mivel a bazalttalaj és a hegy mikroklímája egyedi ízvilágot kölcsönzött neki.

A 16-17. század fordulóján a somlói bor már a királyi udvarokban is népszerűvé vált, és szinte legendás hírnévre tett szert. Ekkor született a híres mondás: "a nászéjszakák bora", amely arra utal, hogy a helyi néphit szerint a somlói juhfark segítette a fiú utódok fogantatását. Nem meglepő, hogy a Habsburgok is szívesen ítélték maguknak ezt a különleges nedűt, amely nemcsak ízletes, hanem varázslatos hírnevével is elbűvölte a korabeli arisztokráciát.

A juhfark szőlőfajta legnagyobb jelentőségű borvidéke a Nagy-Somlói Borvidék, ahol a termőterület körülbelül 20%-át foglalja el. A fennmaradó területeken a Balatonfüred-Csopak és a Balaton-felvidék osztozik, de Etyek-Budán és Pécsen is fellelhető. A Somlói borvidék juhfark borai fiatalon citrusos és grépfrútos jegyekkel, zöld fűszerekkel és mentával varázsolják el a kóstolókat, miközben gazdag ízvilágukkal és ásványos, sós karakterükkel, valamint friss savakkal egészítik ki a palettát.

A 19. század végén a Somlón a filoxéravész szinte teljesen elpusztította a szőlőültetvényeket, de a gazdák újratelepítették a tőkéket, és megőrizték a hagyományos fajtákat. Így ma a juhfark mellett a furmintot és a hárslevelűt kóstolhatják az ideérkezők. A 20. század nehéz időszak volt, de a rendszerváltás után új lendületet kapott a borvidék, ahol kis családi pincészetek és elhivatott borászok dolgoznak azon, hogy a Somló visszanyerje régi fényét.

Néhány éve Nagy Gábor fotós csodálatos képeket készített a behavazott Somlóról. A magyarországi gótizáló romantika egyik korai, angol romantika hatását mutató emléke, egy rossz állapotban lévő kastély Somlószőlősön áll.