Bagi Iván gyermekkora az intézet falai között zajlott, ahol drámai őszinteséggel osztotta meg érzéseit: "Úgy érzem, mintha a nőkben mindig az anyai szeretetet keresném."
Személyiségfejlődési zavart állapítottak meg nála, ami jelentős hatással van a párkapcsolataira.
Hosszú hallgatás után Bagi Iván végre megnyílt a magánéletéről, és új részleteket osztott meg nehéz gyermekkoráról. A Kamera Hungária-díjas és Karinthy-gyűrűs humorista a múltjára visszatekintve szomorúan idézi fel gyerekkorát és kamaszkori élményeit, amikor gyakran éhezett. A mentális problémák, amelyek a mai napig kísértik, sok esetben feldolgozatlanul maradtak, hiszen fiatalon kellett felnőtté válnia, és ez a terhet még mindig cipelnie kell.
- Nálunk ugye az volt a helyzet, hogy négyen voltunk testvérek, és három apa jutott erre a négy testvérre. Tehát a bátyám és a nővérem ők édestestvérek, de nekem sajnos csak féltestvéreim vannak. De az nem baj, csak sokszor éreztem azt, hogy a bátyám és a nővérem talán jobban összetart, de lehet, hogy ennek nincs köze ehhez a dologhoz. A születésem után, mivel apám nem akart anyukámmal tartós kapcsolatban lenni, vagy úgy, hogy mi hárman együtt éljünk, ezért anyukám, akinek voltak már egészen korán pszichés problémái, úgy döntött, hogy intézetbe ad, és ezért nagyon korán odakerültem - idézte fel a nem túl kellemes emlékeit, majd így folytatta a szívbe markoló vallomást:
Tíz évig különböző intézményekben éltem, mígnem végül a nővérem magához vett. Ekkor ő már 24 éves volt, így fel kellett nőnie ahhoz, hogy felelősséget vállaljon értem. Azért nem tudott hamarabb elhozni, mert a szüleink között apasági per zajlott, ami eléggé bonyolulttá tette a helyzetet. Az én családi viszonyaim mindig is szövevényesek voltak. Hat évet töltöttem a nővéremnél, majd később a bátyámhoz kerültem. Az biztos, hogy ebben az időszakban nagyon gyorsan kellett felnőnöm, de kérdés, hogy vajon ez korai felnőtté válás volt, vagy csak a gyerekkori alkalmazkodásom része, hogy a túlélésért küzdjek – osztotta meg gondolatait a múltról a Ridikül című műsorban.
Iván saját bevallása szerint az intézetes gyerekek nagy részéből drogos vagy prostituált lesz, éppen ezért tartotta fontosnak, hogy határokat szabjon magának.
Az én szemszögemből nézve úgy tűnt, hogy a körülöttem élők mindannyian elvesznek az élet tengerében. Számomra a felnőtté válás nem csupán egy új szakasz kezdete volt, hanem egy olyan folyamat, amely során sokan rossz irányba indultak. Barátok és ismerősök, akik egykor boldogan éltek, hirtelen alkoholisták lettek, vagy éppen hogy nem, de elkezdtek dohányozni. Ez a változás mély aggodalmat keltett bennem. Rettenetesen féltem az ártatlanságom elvesztésétől. Például, emlékszem, hogy a kompót vagy a rostos ivólevet is kerültem, mert attól tartottam, hogyha azok megromlanak, alkoholtartalmúvá válnak. Ebből következően úgy éreztem, hogy a legkisebb dolog is közel hozhat az alkohollal való találkozáshoz. Az adásban ezt nyíltan be is vallottam, hisz az efféle félelmek nagyon mélyen gyökereztek bennem.
A 48 éves műsorvezető küzd azzal a dilemmával, hogy vajon korán kellett-e felnőtté lennie, vagy talán sosem tapasztalta meg igazán a felnőttség minden aspektusát.
- Azt gondolom, hogy talán nem nőttem fel. És azt látom, hogy ez a dolog be is szakadt. Lehet, hogy ez ilyen személyiségfejlődési probléma. Személyiségfejlődési zavart azt megállapítottak akkor, amikor kikerültem az intézetből, mert akkor volt egy általános vizsgálat, hogy a nővérem magához vehessen. Azt mondták, hogy nem javasolják, mert már olyan sok sérülést szenvedett a gyerek. Jobb, hogyha visszahelyeznek az állami gondoskodásba, és utána 18 éves koromban jöhetnék ki, de végül is nem így történt. Azt érzem, hogy mintha nem tudnék felnőtt lenni, és ez a magánéletben is okoz problémát. Mintha a nőkben az anyát keresném inkább, nem pedig a lelki társat vagy a másik felemet. Úgyhogy, nem tudom, hogy felnőtté váltam-e, szerintem nem, és nagyon hiányzik most, hogy nem tudom, hogy viselkedik egy felnőtt, vagy hogy él egy felnőtt? - tárta ki az érzéseit Iván, amit a story.hu vett észre.
