Az új pápa a tömegek szószólója, míg Trump inkább az elit hangját képviseli.
Egyelőre sok a találgatás, milyen pápa is lesz XIV. Leó, de azért messze nem sötét ló, jó néhány kardinális kérdésben pontosan tudni lehet, hol is áll. Gyorsreakciók a világlapokból.
Amikor ő elfoglalta Szent Péter trónját, ezzel megdőlt az a régi tabú, amely szerint nem lehet egyenlőségjelet húzni egy geopolitikai és vallási szuperhatalom közé. Valószínűtlen, hogy Donald Trump, az Egyesült Államok korábbi elnöke, lelkesedéssel fogadná ezt a hírt, hiszen a múltban XIII. Leó volt az, aki kidolgozta az egyház társadalmi tanításait, és az ő nevéhez köthető az alapvető enciklika, a Rerum Novarum is.
A bíborosok döntése egyértelműen az egység és a kompromisszum mellett tette le a voksát. A pápával kapcsolatban elmondható, hogy diszkrét és távolságtartó személyiség, nem tartozik a radikálisok közé. Azok, akik választották, előttük állt a kihívás: a világpolitika jelenlegi bizonytalan időszakában olyan vezetőt keresnek-e, aki erkölcsi autoritását az új populista jobboldal ellenében használja, mint ahogyan azt Ferenc tette a migráció kérdésében.
Nos, a folyamatosságra helyezték a hangsúlyt. Az, hogy egy rendkívül kozmopolita amerikai lett Jézus földi helytartója, olyan, mintha Trumpnak dobnának egy kesztyűt, hiszen az általa képviselt agresszív nacionalizmus épp ellentétes ennek a választásnak a szellemével. A pápa emellett elismeri elődje környezetvédelmi aggályait, és támogatja az egyház decentralizálásának gondolatát. Ugyanakkor határozottan elutasítja azt a lehetőséget, hogy nők segédlelkészként szolgálhassanak, nemhogy papként.
Aligha találni olyan empatikus megközelítést a melegek iránt, mint amilyet Ferenc képviselt.
