Az erőtlenségek gyógyítása és az emberi méltóság helyreállítása érdekében rendezett imahét.

Ökumenikus imahét 2025 gazdagító lelki lehetőségekkel, példatárral

Az idei ökumenikus imahetet különlegessé teszi, hogy idén 1700 éve, a niceai zsinaton született meg az egyik legrégebbi közös keresztyén hitvallás. E jeles évfordulóra emlékezve választották a ma kezdődő és egy héten át tartó imahét középpontjába Jézus egy különösen figyelemre méltó kérdését: "Hiszed-e ezt?" (Ján 11,26). Ez a téma lehetőséget ad arra, hogy elmélyedjünk hitünk alapjaiban és közösen keressük a válaszokat.

Lázár testvére, Márta felpanaszolta Jézusnak: "ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem" (11,21).

Akkor és ott, valamint azóta is minden helyszínen, ahol az emberek hisznek Jézusban, megvalósul a hit átalakító csodája: akár élünk, akár távozunk, az Úrhoz tartozunk.

"Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz bennem, ha meghal is, él." Ez a mély és inspiráló üzenet a hit erejéről szól, amely vigaszt, gyógyulást és reményt hoz mindannyiunk számára. Ma elkezdődik az a különleges imahet, amely a hit világméretű megerősítésére fókuszál, és amely minden felekezethez eljut. Az imafüzet gazdag lelki tartalommal várja az érdeklődőket, és elérhető a letöltéshez. Merüljünk el közösen ebben a szellemi utazásban, és tapasztaljuk meg a közösség erejét!

Az észak-olaszországi bosei szerzetes közösség által összeállított imafüzet nem csupán gazdagítja a lelki életet, hanem egyedülálló liturgiai forrást is nyújt. A könyv nemcsak sokféle információt tartalmaz, hanem a keresztyén lelki örökség legjavát kínálja minden egyes napra elmélkedésre. A középpontban álló témák – mint Isten atyasága és gondviselése, a teremtett világ csodája, a Fiú megtestesülése, valamint a húsvéti misztérium, amely Jézus szenvedését, halálát és feltámadását öleli fel – mélyen reflektálnak a keresztyén hit alapvető igazságaira. A szöveg minden részében, liturgiai mozzanataiban és bibliai idézeteiben egy egységes lelki refrén szól: „Hiszed-e ezt?” Ez a kérdés a hitünk lényegét fedi fel: „Mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Ján 6,69). Ez az imahét nem csupán elméleti tudást ad, hanem arra is ösztönöz, hogy a hívők mélyebben elgondolkodjanak a hitük tartalmán és a közösségük jelentőségén.

A 60 oldalas imafüzet nem csupán az imahét idejére készült, hanem gazdag lelki táplálékot nyújt a mindennapokban is. Érdemes rendszeresen elővenni, hiszen számos alkalomra kínálhat inspiráló gondolatokat: legyen szó igehirdetésekről, bibliaórákról, presbiteri vagy ifjúsági találkozókról, sőt, akár hitoktatási foglalkozásokról is. Az imafüzet mélyreható tartalma lehetőséget ad arra, hogy elmélyüljünk a hitünkben, és felfedezzük a benne rejlő megelevenítő üzeneteket.

Ez a különleges kincsestár azért figyelemre méltó, mert nap mint nap legalább két inspiráló idézetet kínál számunkra a szír, latin, örmény és görög egyházatyák bölcsességéből. Ők nem csupán hitünk tanítói, hanem imádságos lelkek, hitvallók és mártírok is, akik életük példájával vezetnek minket. Ez a lelki példatár tükrözi a keresztyén felekezetek (római katolikusok, görög katolikusok, ortodoxok és protestánsok) sokszínű hitéletét, megjelenítve azok jellegzetes hangvételét, lelki stílusát és felekezeti sajátosságait. Az imákban és idézetekben érezhető a közös hit ereje, amely összeköti a különböző tradíciókat.

A sokszínűség gazdagító ereje! Érdekességként említhetjük, hogy a füzet részletesen bemutatja az 1968 óta készült tanulmányi anyagok különböző témáit és főbb Igéit. Ezen kívül hangsúlyozza a Krisztusban megélt hitbeli egységünket, valamint a Krisztus-hívők közösségének jelentős mérföldköveit és lelki tapasztalatait. Ezek az állomások jól tükrözik a közös imádkozás gyógyító és üdvösséget hozó hatását, és azt a szívből jövő törekvést, amely a hívők közösségét erősíti.

Az együtt imádkozás története izgalmas és gazdag hagyományokra épül, melynek fontos állomásai az ó-egyházi zsinatoktól napjainkig vezetnek. Az informált hit megélésének érdekében fontos megértenünk ezt a folyamatot. 1740-ben Skóciában, a református közösségek körében, egy olyan ébredési mozgalom indult el, amelynek célja az volt, hogy az imádságot minden egyházért és mindegyik egyházzal közösen gyakorolják. Később, 1846-ban Londonban megalakult az Evangéliumi Alliansz, ahol ötven különböző felekezet 921 résztvevője gyűlt össze, hogy egy teljes héten keresztül közösen imádkozzanak. Ez a rendezvény nemcsak a közösségi imádság fontosságát hangsúlyozta, hanem azt is, hogy a különböző felekezetek együttműködése erősítheti a hitüket és közösségüket.

1867-ben az anglikán püspökök megalapították a Lambeth Konferenciát, kiemelve az egységért való imádság jelentőségét. Magyarországon református kezdeményezésre 1886-ban tartották meg először az imahetet, amelynek helyszíne a Kálvin-téri Református gyülekezet Baldácsi terme volt. Később, 1894-ben XIII. Leó pápa is támogatta az "egységért imanyolcad" tartását. 1958-ban a lyoni Unité Chrétienne (Keresztyén Egység) Központ és az Egyházak Világtanácsa közösen kezdte el az imahét programjának kidolgozását.

1966-ban az Egyházak Világtanácsa és a vatikáni Keresztény Egység Pápai Tanácsa közösen készítik elő az imahét szövegét. 1998-ban az 50 éve működő Egyházak Világtanácsa felhívására a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa a hazai római katolikus egyház képviselőjét megfigyelőként meghívta, és közösen kérték fel a hazai egyházakat és Krisztus-hívőket a közös imaalkalmak megtartására.

Minden közös imahét mögött ott rejlik egy világos, bár sokszor nem kifejezett cél: hogy hitben közelebb kerüljünk Krisztushoz, és ezáltal egymáshoz is. Pál apostol hitbeli felismerése az, ami minden ökumenikus törekvés és kezdeményezés lényegét adja: "Az ő testében lebontotta az elválasztó falat... és eljött, békességet hirdetve nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek" (Ef 2,14;17). E szavak tükrében a közös imádság nem csupán rituálé, hanem egy mélyebb kapcsolódás kezdete, ahol a különböző háttérrel rendelkező közösségek összefonódnak a hit és a szeretet szálain.

Ellen G. White világszerte elismert és népszerű művében, amely Jézus életét boncolgatja, külön fejezetet szentel egy különösen lényeges témának: A válaszfalak leomlanak. De ami talán még ennél is lényegesebb:

Isten Szent Lelke kiváltképpen az egyházak előtt jár, aminek jeleként időről-időre elgondolkodtató üzeneteket küld népének.

A Szentlélek folyamatosan megmutatja nekünk, hogy hol található az egyház: ott, ahol Ő jelen van. E szellemi közösség építésének részeként a 295. évi Bibliaolvasó Kalauz január 16-i Igéje újra elénk tárja Isten hívását. Azok számára, akik a megsebzett emberi méltóság állapotában szenvednek, ez a gyógyító üzenet különösen fontos: "Isten a világ szemében bolondnak tűnőket választotta ki, hogy megszégyenítse a bölcseket; az erőtleneket, hogy a hatalmasokat megszégyenítse; és azokat, akiket a világ nem tart előkelőnek, sőt lenéz, hogy a semmiket váltsa valósággá, hogy senki se dicsekedjék Isten előtt" (1Kor 1,27-29). E szavak emlékeztetnek minket arra, hogy Isten hívása és szeretete mindenki számára elérhető, függetlenül attól, hogy a világ hogyan ítéli meg őket.

Létezik-e olyan politikai vagy társadalmi kezdeményezés, pszichológiai megközelítés, filozófiai irányvonal vagy coaching tanácsadás, amely képes lenne olyan erővel hirdetni és népszerűsíteni Isten univerzális rehabilitációs üzenetét, hogy az ne csupán egy nagybetűs program legyen, hanem inkább egy kisbetűs, mindennapi életigazság? Egy olyan szabadítás, ami valóságos és kézzelfogható? Az imahét keretein belül feltett kérdés itt is releváns: "Hiszed-e ezt?"

Isten Szentlelke világosságában felismerhetjük, észrevehetjük: minden jól szervezett, keresztyén lelkiismeretességgel előkészített ökumenikus imahét a levegőben lógna, formális imamalommá válna, ha nem állna hátterében milliók imádsága - az imahétért! Egész éven át tartó lelki ébersége azzal a nagy és emberi sorsok millióival igazolt, elpecsételt tény-valósággal, az evangéliumok szófordulatával: factumest-jével - azzal, ami megtörtént, megvalósult az Ige szerint: "Bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében" (Máté 4,23).

Ez az eredeti görög szöveg szerint terápikus, gyógyító Jézus ma is tanít, hirdeti az evangéliumot, gyógyít mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében.

Minden erőtlenséget a nép körében - ebből van több, mint kellene a keresztyén népességben éppúgy, mint népünk és a népek körében. Van miért imádkoznunk együtt az imahéten! De ezt megelőzően és következően is imádkozzunk egyénileg, közös alkalmakon, testvéri körben az imahétért, hogy az lehessen a valóságos (factum est) rehabilitálások és erőtlenségek terápiájának gyógyító hete!