Az utóbbi évtizedek legnagyobb méztermelési válsága körvonalazódik idén Magyarországon, és ez csupán a kezdeti lépés a nehézségek sorozatában.

Európa, Magyarországot is beleértve, komoly méhészeti válsággal néz szembe. A méhek száma drámai mértékben csökken, és a rendelkezésünkre álló információk gyakran hiányosak, ami megnehezíti a helyzet pontos felmérését. Így nemcsak a méhpopuláció állapota, hanem a krízis mértéke is kérdéses marad.

Az ENSZ adatai szerint a globális élelmiszernövények mintegy háromnegyede a beporzók, különösen a méhek munkájától függ. Ezzel szemben a Greenpeace arra figyelmeztet, hogy Európában a méhpopulációk 37%-a már eltűnőben van. Az EU egész területén válságos a helyzet, Magyarország számára pedig különösen aggasztó, mivel országunk a méhek számára igazi paradicsomnak számít. Azonban ez a kedvező állapot könnyen megváltozhat, hiszen a természetes élőhelyek károsodása és a méhpopuláció csökkenése a magyar méhészeket is érinti. Ráadásul hazánk nem éppen élen jár a méhekkel kapcsolatos adatok gyűjtésében, ami felveti a kérdést: vajon időben tudunk-e reagálni a felmerülő problémákra?

A magyar Agrárminisztérium 2022-es statisztikái alapján Magyarország különösen gazdag méhállományban, hiszen Európában az egyik legmagasabb méhsűrűséggel büszkélkedhet: egy négyzetkilométerre körülbelül 13 méhcsalád jut. Az ország területén hozzávetőleg 1,2 millió méhcsalád működik, és körülbelül 20 ezer méhész foglalkozik ezzel a hagyományos mesterséggel. A helyi természeti környezet szinte mindenütt kedvező feltételeket teremt a méhészkedés számára. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint az utóbbi években a méztermelés mennyisége 15-30 ezer tonna között mozog, amelynek jelentős része külföldre kerül.

2025-ben a méztermelés rendkívül nehéz körülmények között zajlott, figyelmeztetett Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke az Agroinform.hu-nak. A magyar méhészek idén csupán 600-700 ezer méhcsaláddal indították a szezont, ami jelentősen elmarad a megszokott 1,2 milliótól. A drámai visszaesés mögött a varroa atka ellen alkalmazott szerek csökkenő hatékonysága áll, sok méhcsaládot emiatt inkább szaporításra kellett hasznosítani, nem pedig méztermelésre. Az áprilisi fagyok súlyosan megrongálták az akácerdőket, az 500 ezer hektáros terület több mint felét érintette a kár. A hideg, csapadékos időjárás következtében a növények nem tudtak nektárt termelni, így a méheknek sem volt lehetőségük a gyűjtésre.

Összességében így mindössze 9-12 ezer tonnás méztermelés várható idén, szemben a tavalyi 25 ezer tonnával. A KSH adatai szerint 2001 óta ez a legrosszabb teljesítmény.

A kormány és a magyar méhészek képviseletében az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) komoly aggodalmát fejezi ki a kínai méz európai piacra való betörése miatt, amely súlyosan érinti az ágazatot. Ennek következményeként 14 méhészeti szövetség 11 uniós tagállamból panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz, arra hivatkozva, hogy Kína dömpingáron kínálja termékeit. E problémákra reagálva az EU új szabályozást vezetett be, amely előírja, hogy a méz címkéjén kötelező feltüntetni a származási országot, különösen a keverékek esetében. Ez azt jelenti, hogy nem lehet a külföldi mézeket hazai termékként feltüntetni, ezzel is védve a hazai méhészet érdekeit.

Európa-szerte gyorsul a méhpusztulás. A szélsőséges időjárás, a paraziták, például a varroa atka, amely egyre ellenállóbb a kezelésekkel szemben, és a hőhullámok mind veszélyeztetik a kaptárakat. Az aszály és a tartós hőség csökkenti a virágzást és a nektártermelést, a túlmelegedés pedig akár a kaptárak összeomlását is okozhatja. Dél-Európa több országában a hivatásos méhészek vándorméhészkedésre kényszerülnek: a kaptárakat hűvösebb vagy termékenyebb régiókba költöztetik, hogy megmentsék a méheket és fenntartsák a termelést.

A válság hatásai Európa-szerte megfigyelhetők. Olaszországban 2023-ban a méztermelés 30%-kal csökkent az elmúlt évtized átlagához képest, míg Görögországban az aszály és az erdőtüzek következtében akár 70%-os visszaesés is tapasztalható. Az üzenet világos: nem csupán egy kedvezőtlen évről van szó, hanem egész Európában jelentős veszély fenyegeti a méheket, a méhészek megélhetését, valamint a mezőgazdaságot és a biodiverzitást is.

2018 óta az urbánus méhészkedés egyre nagyobb népszerűségnek örvend Európa számos országában, mint például Németországban és Franciaországban. Ez a trend a városi biodiverzitás és a beporzás megőrzésének innovatív módját kínálja. A háztetőkön, teraszokon és közösségi kertekben található kaptárak mára a környezettudatosság szimbólumaivá váltak. Azonban ez a koncepció nem mindenhol bizonyul életképesnek. Spanyolország például külön kihívásokkal néz szembe, mivel az ibériai háziméh agresszívabb természetű, és a jogszabályok szigorúan előírják, hogy a kaptárak legalább 100-400 méterre legyenek a lakóépületektől és közterületektől. Ezen korlátozások miatt a városi méhészkedés szinte lehetetlenné válik.

A spanyol méhészek ezért gyakran fókuszálnak tevékenységeik sokszínűsítésére, hogy biztosítsák megélhetésüket. Propolisz és viasz termelésével foglalkoznak, beporzási szolgáltatásokat kínálnak, tanfolyamokat szerveznek, valamint mézhez kapcsolódó termékek, mint például gyertyák, virágpor és méhviasz értékesítésével bővítik üzleti lehetőségeiket. Ezek az alternatív tevékenységek létfontosságúak az ágazat fennmaradása szempontjából, habár a méhészek továbbra is szembesülnek az olcsó importtermékek és a növekvő költségek által jelentett kihívásokkal.

Az elmúlt öt év során az Európai Unió és tagállamai elkötelezetten dolgoztak a méhészek és a beporzókat fenyegető kihívások mérséklésén. 2021-ben, amikor megszavazták az új EU Biodiverzitási Stratégiát, az Európai Parlament képviselői sürgető felülvizsgálatot kértek a beporzókat érintő kezdeményezések kapcsán. A reform keretein belül egy új monitorozási rendszer kidolgozása vált szükségessé, mely a beporzók védelmét szolgálta volna. Továbbá, az Európai Parlament és az Európai Bizottság megállapodtak abban, hogy 50%-kal csökkentik a veszélyes vegyi növényvédő szerek alkalmazását, ezzel is elősegítve a környezet védelmét és a biodiverzitás megőrzését.

Egy másik lényeges kérdés az, hogy az európai fogyasztók hajlandóak-e magasabb áron hazai mézet vásárolni, ezáltal támogatva a helyi méhészeket és az általuk fenntartott kaptárokat. Az európai termelők költségei általában magasabbak, mint a nemzetközi versenytársaiké, ami azt eredményezi, hogy az európai méz ára jellemzően magasabb, és kevésbé versenyképes az importált változatokkal szemben. Ezen túlmenően a klímaváltozás hatásai tovább csökkentik a méhállományokat, ami még bizonytalanabbá teszi a méhészek megélhetését.