A tétlenség költségei magasak.

A témát körüljárjuk az ágazat szakértőinek részvételével Siófokon, a Portfolio Agrárszektor konferenciáján.

Úgy tűnik, mindannyian érezzük a lépéskényszert. Az utóbbi hetek a beruházási pályázatok körüli izgalmakról szóltak, és az igény a fejlesztések iránt szinte hihetetlen mértékben megnőtt. Nyilvánvaló, hogy régóta vártunk már a támogatott fejlesztésekre, de hogy ekkora lelkesedésre van szükség, az meglepő! A nagy élelmiszeripari és állattartó telepek fejlesztési pályázatai iránti kereslet ötszörös, míg az üvegházak esetében a túljegyzés mértéke több mint kétszeres. Ez örvendetes hír, hiszen remélhetőleg ezek a beruházások két év múlva versenyképes kapacitásokat fognak eredményezni a piacon.

Az elmúlt évtizedek tanulságainak tükrében azonban ott lapul bennünk a kisördög: gyakran a támogatásokhoz vagy a piaci lehetőségekhez nyúlunk segítségért.

Ki fog derülni. Mindenesetre, a pályázatok bírálóinak felelőssége és terhelése kiemelkedő. Mi készen állunk, és a beruházások életképességét - szokás szerint - vizsgáljuk, és segítjük ügyfeleink stratégiai döntéseit.

A mezőgazdaság - hangsúlyozottan nem csak Magyarországon, de nálunk leginkább - lépéskényszerbe került a gazdálkodási körülmények jelentős és tartós megváltozása okán. (A világon nálunk emelkedik leggyorsabb az éves átlagos középhőmérséklet.) Aki ezekben az időkben nem változtat megszokott gyakorlatain, az egyre nagyobb bajba kerül.

A 2024-es év tapasztalatai kiváló iránytűként szolgálnak számunkra a jövőbeli felkészüléshez. A pályázati lehetőségek valódi inspirációt adtak a gazdálkodók számára, akik egyre bátrabban vágnak bele új kezdeményezésekbe. A szántóföldi növénytermesztők, akik a mezőgazdasági területek jelentős részét művelik, most különösen elszántnak mutatkoznak a fejlődés érdekében. A változó éghajlati és piaci körülmények folyamatos kihívások elé állítják őket, de ennek ellenére a nyereségmaximalizálásra tett erőfeszítéseik révén új utakat keresnek a fenntartható gazdálkodásban.

Nagyon fontos azonban, hogy értékláncok mentén gondolkodjunk. Bizonytalan piaci igényre alapozva könnyen lyukra futhatnak a nagy ötletek.

A Közösségi Agrárpolitikát - hangsúlyozottan szokásos módon - további reformok fogják alakítani. Ehhez a Bizottság - szintén szokásos módon - magasra teszi majd a lécet, annak érdekében, hogy legyen miről tárgyalni, alkudni, engedni. Az eddig napvilágot látott elemzések ezt készítik elő. Nem véletlen, hogy máris gazdák tüntetnek Brüsszelben. Még egy reformot sem fogadott kitörő öröm. Most sem egyszerűsödni fog a támogatáshoz jutás, és biztos, hogy a fenntarthatósági szempontok további előtérbe kerülésével kell számolnunk. A KAP önálló költségvetésének megkérdőjelezése, az egyes pillér alapjainak feszegetése érzékeny pontokat érint. Nagy kérdés továbbá, hogy az újraválasztott amerikai elnök milyen befolyással lesz az Európai Unió döntéshozatalára.

Azt javaslom, hogy stratégiai elképzeléseinek kialakítása során az élelmiszer értékláncban mindenki komolyan számoljon a fogyasztók egészséges életmódot támogató étkezésének piaci lehetőségeivel. Egyre nagyobb hullámokat fognak vetni az élelmiszerekkel összefüggésbe hozott betegségek, és a betegségeket megelőző étkezések elemei. Szintén egy új amerikai kormánytag vetett fel ehhez kapcsolódó elképzeléseket.

A 2024-es év értékelése során érdemes körültekintően bánni az országos átlagokkal, hiszen ezek egyre inkább eltakarják a valóságos szélsőségeket. Fontos hangsúlyozni, hogy a társadalom és a termelői közösségek között egyre élesebb vonalak húzódnak, ami komoly hatással van a gazdasági és szociális struktúrákra. A helyzet alaposabb vizsgálata elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük a változások mögött rejlő okokat és következményeket.

Az elmúlt évtizedekben alkalmazott talaj-kizsákmányoló mezőgazdasági gyakorlatok most a klímaváltozás következtében súlyos következményekkel járnak.

A piac dinamikája új irányt vesz, a támogatási rendszer átalakítása adja a ritmust, míg a fal a második hangot hozza. A növénytermesztés világában most válik el egymástól a lényeg és a felesleg.

A KSH adatai szerint évek óta tartó emelkedő trend tört meg idén, amikor az első félévben a mezőgazdasági terület mintegy 17 ezer hektárral csökkent, és a szántók nyomasztóan magas aránya is mérséklődött. 2024. június 1-jén Magyarország területének közel 55 százaléka, 5 millió 71 ezer hektár volt mezőgazdasági terület. Ennek 81 százaléka, 4 millió 132 ezer hektár szántóterületként, 16 százaléka (794 ezer hektár) gyepként hasznosult, a szőlők és a gyümölcsösök együtt a mezőgazdasági terület közel 2,8 százalékát borították.

Természetesen, itt egy egyedibb megfogalmazás: "Bizonyos információkra szükség van ahhoz, hogy a dolgokat pontosan megérthessük."

Ezek alapján nem tűnik úgy, hogy valódi eltérés lenne a megszokott vetésszerkezettől.

Pedig a klimatikus és a piaci viszonyok erős kezdő lökést adtak. Aki nem lép, az kilép. A tétlenség árát drágán fogjuk megfizetni. Az állatartók piaci viszonyai viszont rég látott hosszú stabilitást mutatnak. Az árak ingadozása csökkent, a legnagyobb költségtényezőnek számító takarmányár támogatja a helyzet javulását. Kivételként most is a víziszárnyas szektort kell kiemelni, ahol ismét pusztít a járvány.

Mindezek tükrében érdemes alaposan megvizsgálnunk, honnan származik a jövedelmünk! A változások bevezetése mindig a helyzet alapos értékelésével kezdődik. Fontos, hogy saját erősségeinket és gyengeségeinket feltérképezzük, miközben megállapítjuk, energiáinknak és erőforrásainknak mely tevékenységekre fordítjuk a legnagyobb részét. Meg fogjuk tapasztalni, hogy a tárolás és értékesítés területe az, ahol a legkevesebb időt töltjük, de ezek a folyamatok gyakorolják a legnagyobb hatást a bevételeinkre. A többi tevékenység inkább az optimalizálás, költségcsökkentés és hatékonyság növelése révén tud hozzájárulni a jövedelmünkhöz.

2025-ben az lesz sikeres növénytermesztő, aki a tevékenységének minden elemét érintő változtatást azonnal meglépi.

Természetesen nem várható, hogy a humusztartalom egyik pillanatról a másikra emelkedjen, és az öntözés bevezetése sem a legelső lépés. Az alkalmazkodás folyamatának elindítása elengedhetetlen, de ez nem valósulhat meg egyedül. Olyan partnereket kell keresni, akik képesek irányt mutatni a megfelelő eszközök és módszerek kiválasztásában. Az állatgondozók és az élelmiszeripari szereplők előtt hatalmas lehetőségek állnak a hatékonyság növelésére, mindezt pedig a koncentráció folyamatos gyorsulása mellett. A következő év második felében jelentős lendületet kapnak a mezőgazdasági és élelmiszeripari befektetések.