A magyarok életét és vérét felajánlotta, s ennek jutalmául grófi rangra emelkedett.
Ganz Ábrahám ágyúkkal segítette a magyar szabadságharcot, hozzájárulva a harcok sikeréhez.
Grassalkovich Antal 1694. március 6-án látta meg a napvilágot, ám gyermekkorát nem éppen a boldogság jellemezte. Hasonló sorsra jutott, mint sok más köznemesi származású, kurucpárti kortársa a Rákóczi-szabadságharc viharos éveiben. Mivel maga is nincstelen családból származott, a szegények iránti empátia végigkísérte életét. Tanulmányait a piaristáknál és jezsuitáknál kezdte, majd jogi pályára lépett, hogy a tudásával és tapasztalataival formálja saját és mások sorsát.
Politikai karrierje fokozatosan bontakozott ki, lépésről lépésre. Az egyszerű hivatalnokból báróvá avanzsáló férfi ügyesen taposta ki az utat a ranglétrán. A Magyar Kamara elnökeként sorra aratta a sikereket: drámai mértékben növelte a kincstár bevételeit, ezért Mária Terézia királyi főistállómesterré nevezte ki, mint jutalom a kiemelkedő teljesítményéért.
Grassalkovich a 1741-es pozsonyi országgyűlésen, a magyar nemesség soraiban, határozottan megfogalmazta, hogy hűsége örökké az uralkodónő szolgálatában áll. Ekkor zajlott le az a emlékezetes pillanat, amikor Mária Terézia – karján a fiatal II. Józseffel – a magyar rendektől kérte, hogy támogassák őt a porosz fenyegetés elleni küzdelemben, hogy megvédhesse koronáját. A királynő nagyra értékelte Grassalkovich tanácsait, akinek már 25 éves tapasztalata volt a közéletben, apja idejéből. A híres "Életünket és vérünket!" felkiáltás is az ő nevéhez fűződik. Két év elteltével, a hűséges szolgálataiért cserébe a grófi címet is megkapta.
Mária Terézia portréja a Szent Koronával és a királyi jogarral az 1750-es években
Még ugyanabban az évben, 1743-ban sor került Mária Terézia prágai megkoronázására, melynek köszönhetően a csehek uralkodónője is lett. A királynő óhaja úgy szólt, hogy magyar nemesek is kísérjék el a koronázási ünnepségre. Grassalkovich ismét végtelen odaadásáról tett tanúbizonyságot: többüket is saját költségén utaztatta ki.
Grassalkovich a 18. század egyik legjelentősebb birtokosává nőtte ki magát, különösen a Duna-Tisza közének gyönyörű tájain birtokolt földjeivel. Különleges kastélyokat emelt, többek között Pozsony, Hatvan és Gödöllő városában. A gödöllői főúri palota, amelyet jelentős részben saját elképzelései szerint tervezett, kezdetben csupán ideiglenes lakhelyének szánt, de életének végére már állandó otthonává vált. Grassalkovich neve szorosan összefonódik a 18. századi magyar építészettel, hiszen a gödöllői kastély nyomot hagyott a kor építészeti stílusán. A művészettörténészek a gödöllői palota ihletésére készült épületeket "Grassalkovich-stílusúként" ismerik, ezzel is tisztelegve a birtokos kreatív öröksége előtt.
1751-ben, egy forró nyári napon - amikor már Grassalkovich a Magyar Kamara elnökének címét is megkapta - a királynő elhatározta, hogy meglátogatja a gödöllői kastélyt. Grassalkovich Kerepesnél több száz nemessel együtt várta Mária Teréziát, az útszéli jegenyefákra pedig világító lámpákat rakatott. Az uralkodónő óriási lakomát tartottak zenével, tánccal, tűzijátékkal és állatviadallal színesítve.
A magyar rendek pozsonyi felajánlása, amelynek mottója: "Életünket és vérünket!", egy szimbolikus esemény, mely a haza iránti elkötelezettséget és a szabadság melletti kiállást tükrözi. Ezt az allegóriát úgy is felfoghatjuk, mint a nemzeti identitás és az önfeláldozás határvonalát, ahol a rendek nem csupán szavakkal, hanem tettekkel is kifejezték készenlétüket a harcra. Képzeljünk el egy festményt, amelyen a rendek egy sziklaszirten állnak, mögöttük a végtelen horizont, amely a jövő kihívásait jelképezi. Karjaikban fegyverek, de szívükben a haza iránti szeretet lobog, mint a láng. Az arcukon a határozottság és a bátorság tükröződik, míg a körülöttük lévő táj a történelem súlyát hordozza. A felajánlás szavainak súlya nem csupán a pillanatra vonatkozik, hanem egy örökérvényű elköteleződést is jelent, ami a jövő generációi számára is üzen. Az allegória révén a közönség számára világossá válik, hogy a bátorság és az összefogás ereje képes megváltoztatni a sorsot, és hogy a haza iránti hűség nem csupán egyéni, hanem kollektív kötelesség is. Ez az esemény nem csupán a múlt része, hanem a magyar nép identitásának élő része, amely folyamatosan inspirálja a szabadságért folytatott küzdelmet.
A hírek szerint, amelyeket valószínűleg nem érdemes komolyan venni, Mária Terézia szenvedélyesen rajongott a szánkózásért. Grassalkovich, a híres főúr, állítólag sóval hintázta be a Gödöllőről Máriabesnyőre vezető utat, hogy kedvére való szánon élvezhesse a királynő a téli táj varázsát, még ha az augusztusi hőség ellenére is.
Fennmaradt egy másik történet is az uralkodónő látogatásával kapcsolatban; miszerint Grassalkovich ekkor mutatta meg a még "koldusdeák" korából származó bögréit és elnyűtt ruháit. Mária Terézia annyira meghatódott, hogy könnyeket hullajtott, a gróf pedig a könny helyét gyémánttal rakatta ki, a bögréket pedig aranyba foglaltatta. A szíves vendéglátás jutalma egy bécsi palota lett.
Grassalkovich épp egy tervrajzot nézegetett, mikor agyvérzés következtében, 77 éves korában elhunyt. Egész életében szolgálta uralkodóit, támogatta a nemességet és megbecsülte a jobbágyságot. Végrendeletében meghagyta többek között, hogy Gödöllőn létesítsenek kórházat, illetve szegényházat.
