**A Halálcsillag széthullása: Hat pontban a Manchester City mélyrepüléséről** 1. **A csillagok fénye elhalványul**: Miután a Manchester City dominálta az angol Premier League-t, a csapat teljesítménye hirtelen zuhanásnak indult, amely sok szurkolót megdö
Pep Guardiola a Tottenham ellen játszott bajnokin 2024. november 23-án - Fotó: Lee Smith / Reuters.
Először is, szeretnénk kifejezni elismerésünket a Liverpoolnak a megérdemelt győzelemért. Az első 15-20 percet úgy éltük meg, mint sok más alkalommal, amikor ide látogattunk a csapatunk csúcsformájában. Sokat szenvedtünk, és valóban megérdemelték a gólt. Ezt követően azonban mi irányítottuk a játékot. Tudom, hogy néhányan megkérdőjelezik a felállásunkat, de nem tudunk versenyezni a Liverpoollal és sok más csapattal, amelyek jelenleg rendkívül erősek. Szeretem a szélsőjátékot, de több kontrollra volt szükségünk, mert tisztában vagyunk vele, hogy ha elveszítjük a labdát, azonnal kontrákba lendülnek Szalah, Luis Díaz vagy Gakpó révén. Ők hihetetlenül gyorsak és erősebbek nálunk abban a szituációban. A jelenlegi bázisunkkal, különösen a középpályán, fontos, hogy megőrizzük a labdát. Az átmenetek során İlkay Gündoğan, Rico Lewis és Bernardo Silva állnak Ryan Gravenberch és Alexis Mac Allister ellen. Nem felejthetem el, hogy kik állnak a rendelkezésemre. Még egyszer gratulálok a Liverpoolnak.
Mindig igyekszem pozitívan szemlélni a dolgokat. Tudom, hogy a jelenlegi helyzet nem éppen rózsás az eredmények szempontjából, de a csapat mindent beleadott, amit csak tudott. Külön öröm számomra, hogy Ruben Dias visszatért a sérüléséből, és Nathan Aké is remekül teljesített, különösen Szalah ellen a párharcokban. Azonban érzem, hogy a támadóereink még nem érik el azt a szintet, ami korábban jellemző volt ránk. A védekezésünk stabilitása is kérdéses, nemcsak ma, hanem már több mérkőzés óta. Most mindenképpen javítanunk kell a hátvédsorunk szilárdságán. Kevin (de Bruyne) előtt ott volt a lehetőség, amikor az állás 0-1 volt; talán nem kellett volna így alakulnia a meccsnek, de el kell fogadnunk a helyzetet, ami van. Talpra állunk, és készen állunk, hogy megküzdjünk a Nottingham Forest ellen.
A Liverpool ellen elszenvedett, megérdemelt kétgólos vereség után Pep Guardiola, az elmúlt másfél évtized legkiemelkedőbb és leginnovatívabb edzője, egyaránt realistaként, csalódottan, analitikus szemmel és optimista hozzáállással értékelte a helyzetet. A Manchester City, amely az utolsó hét tétmeccséből hatot elveszített, jelenleg nem találja a ritmust; a Feyenoord ellen elért 3-3-as döntetlen is aggasztó, főleg mivel a csapat a 75. percig 3-0-ra vezetett. A Liverpool ellen vívott rangadó pedig még inkább súlyosbítja a helyzetet: a vörösök Szoboszlai Dominik irányításával 3,35-ös xG-t produkáltak, és számos helyzetet kialakítva képesek voltak megérdemelten dominálni. A City az első félidőben teljesen alárendelt szerepet játszott, az első kapura lövése egészen a 39. percig váratott magára, míg az első komoly helyzethez a 82-83. perc környékén jutottak, amikor Kevin de Bruyne Virgil van Dijk ajándékának köszönhetően próbálkozott. Guardiola által említett irányítás átvétele és a második félidőre ígért fokozott nyomásgyakorlás sem tudta megakadályozni, hogy a Liverpool kontrái (Gakpo, Salah, Diaz és Szoboszlai) még inkább érvényesüljenek.
A hatos szám az Anfielden pont Guardiolától jött elő, mikor José Mourinhót megidézve válaszolt a kirúgásával élcelkedő liverpooli közönségnek, hogy ugye ő ennyiszer nyert angol bajnokságot - a legutóbbi hét szezonban. Mi is azért idéztük ilyen hosszasan a meccs utáni kiváló nyilatkozatát, mert 6 pontban jól össze lehet vele foglalni a szezon előtt és közben is bombabiztos bajnoknak kikiáltott City soha nem látott mélyrepülését.
Az Opta augusztus 12-én 82,2%-os valószínűséget mért a Manchester City bajnoki esélyeire. Azonban a Liverpool győzelme után a helyzet drámaian megváltozott: a Vörösök 9 ponttal vezetnek a közvetlen üldözők előtt, és 11 ponttal a City-nél. Ennek következtében a Liverpool bajnoki esélyei most már 83,7%-ra emelkedtek.
Valójában teljesen érthető, hogy a legtöbb elemzői vagy sportfogadói modell miért reagált késlekedve, vagy miért volt nehéz elhinni a Manchester City és Guardiola válságával kapcsolatos jeleket, még akkor is, amikor a Bournemouth és a Sporting elleni váratlan vereségek bekövetkeztek. Egyrészt, az európai futball világában jelenleg a City a legnagyobb hitellel bíró győzelemre éhes csapat, hiszen a Juve és a Bayern dominanciája idején egyedül ők álltak hasonló pozícióban. A PSG esetében pedig a Ligue 1 szintje inkább rontja a csapat által képviselt hitelt.
Tavaly sem mert senki a City ellen fogadni, hiszen végül hiába volt az Arsenal és a Liverpool szuper kezdése - a 2023 december hatodikai Villa elleni vereség utáni 23 meccsből 19-et nyert a City 4 döntetlen mellett és behúzta az újabb bajnoki címet. Idén márciusban már mutattunk - az elemzésekhez hasonlóan - néhány problémaforrást:
A nyílt helyzetekből származó xG alapján a védekezésben az Arsenal, míg a támadásban a Liverpool dominál, így a mindig kiemelkedő City csupán a második helyet foglalja el. Pep Guardiola csapata ezúttal meglepően sok komoly helyzetet engedélyezett riválisaiknak, és a szezon során már 12 alkalommal kerültek hátrányba.
Persze sorolhatnánk, hogy némileg átalakulóban vannak a 2023-as, bajnoki címet, FA-kupagyőzelmet és Bajnokok Ligája-trófeát hozó triplázás után, hogy Jérémy Doku, Mateo Kovačić és Joško Gvardiol a vártnál nehezebben illeszkedik be, hogy a szezon elején kapusgondjaik voltak, hogy nagyon sok sérüléssel kellett megbirkózniuk, de ez sem az ő szintjükön, sem az ellenfeleknél nem kifogás.
Mindezek mellett, szinte természetes, hogy már húsz meccse veretlen a City, bár brutális folytatás vár rájuk. Vasárnap a Liverpoolhoz mennek, utána sorban a Brighton, az Arsenal és az Aston Villa jönnek. A következő négy ellenfélből az Arsenal és az Aston Villa is verte őket ősszel, a Liverpool ellen pedig 1-1-et játszottak, míg a Brighton ellen a két korai gól ellenére is egyenlő xG jött ki az előző meccsen. Sőt, a Brighton stadionjában a legutóbbi három meccsből csak egyszer tudtak nyerni, még egy-egy vereség és döntetlen a mérlegük.
Akár a tavalyi teljesítményt, akár az elmúlt évek Premier League-beli tapasztalatait, vagy az ezek alapján készült elemzéseket vesszük alapul, mindegyik arra a következtetésre jut, hogy érdemes kerülni a velük szembeni fogadást.
Ezt írtuk márciusban, amikor már 59 százalék volt a City esélye a modellek szerint, majd egymás után a két legfőbb rivális Liverpool és az Arsenal elleni meccseket lehozták döntetlenre, noha mindkettőn az ellenfelek álltak közelebb a győzelemhez. A City ezután imponáló 9-ből 9 meccset minimum 2 góllal megnyerve be is húzta az újabb bajnoki címet.
Ritkán találkozhatunk olyan témával, amely csupán egy szűk szakmai kör érdeklődésére tarthat számot, míg a nagyközönség számára szinte unalmasnak tűnik. A városok világában, ahol a mindennapi élet vibrál, a mélyebb, szakmai diskurzus olykor elkerüli a figyelmet, holott azok rejtett kincsek lehetnek a tudás és a fejlődés számára.
Pep Guardiola manchesteri időszakában először a Barcelonánál újraértelmezett pozíciós futballt vitte tökélyre, amely a területek okos kihasználására épült. Ezt követően a legutóbbi években bemutatta a rendkívül dinamikus presszingszerkezetét, amelyben Rodri kulcsszerepet játszik: ő a négy belső védő előtt helyezkedve mindent eltakarít, és a magas presszing során mindig a megfelelő helyen van. Emellett a csapata mesterien maximálta a labda elleni fázisokat, ezzel teljesen lezárva a mérkőzéseket.
A sort gyakorlatilag végtelen lehetne, ha Erling Haaland gépszerű teljesítményétől a Manchester City impozáns pénzügyi háttérig folytatnánk - az elmúlt tíz átigazolási időszak közül csupán egy volt, amikor a költésük 150 millió font alatt maradt. Guardiola irányítása alatt összesen 1,5 milliárd fontot költöttek el, így elmondható, hogy a City Mátrix-szerű működése ritkán mutatott izgalmas fordulatokat; hiszen még a 3-4 meccses nyeretlenségi szériák is szinte hiányoztak a csapat életéből.
A másfél évvel ezelőtti, végre valahára megnyert Bajnokok Ligája-döntőig menő úton a City nagyjából 13-14 játékossal ment végig: a lenti képen a Real Madrid elleni elődöntő hazai visszavágóját négy góllal megnyerő kezdőt láthatjuk, melybe hátra Nathan Aké, előre Phil Foden, Julián Alvarez és Rijad Mahrez kerültek be rendszeresen, míg Cole Palmer, Rico Lewis, Kalvin Phillips, João Cancelo és Aymeric Laporte inkább csak rotációkor.
Palmer, Laporte és Mahrez tavaly nyáron távoztak a Manchester Citytől összesen százmillió euróért. Míg a két utóbbi távozása nem okozott különösebb szomorúságot a városban, addig Palmer, aki a Chelsea-ben bontogatja szárnyait, valóban megérdemelte ezt az összeget, hiszen a liga egyik legnagyobb tehetsége. Cancelo (25 millió, al-Hilal) és Julián Alvarez (75 millió, Atlético Madrid) esetében is csak Alvarez elengedése okozott némi meglepetést, de a transzfer mértéke miatt ez a lépés is védhető volt, még ha Haalandnak így nem is maradt igazi helyettese.
A Manchester City 2023 nyarán igazán figyelemre méltó lépéseket tett, hiszen összesen 240 milliót költött négy új játékosra, akik akkor mind-mind ígéretesnek tűntek. Josko Gvardiol a tervek szerint Laporte modern verziója, aki hibrid szerepkörben is megállja a helyét, hiszen balhátvédként és belső védőként egyaránt bevethető. Ráadásul a Bundesliga történetében a legjobb progresszív passzértékeket produkálta Lipcsében. A második igazolás Jérémy Doku volt, aki már évek óta a Ligue 1 cselkirályaként van jelen, és sokoldalúságának köszönhetően képes Mahrez helyét átvenni, vagy Grealisht inspirálni a játékra. A harmadik érkező a Sportingból szerződtetett Matheus Nunes, egy univerzális box-to-box középpályás, akit Guardiola 2022-ben a világ egyik legtehetségesebb játékosának nevezett. Végül, de nem utolsósorban, Mateo Kovačić érkezett, aki a Real Madrid, Chelsea és a horvát válogatott színeiben már számos sikert ünnepelt. Kovačić elképesztő munkabírása és nyomástűrő képessége mellett mindössze 30 milliót kértek érte, ami kevesebb, mint az akkori piaci értéke.
Guardiola fent említett taktikai evolúciója a híres 2-3-5-ös pozíciós Barça-stílussal kezdődött, ahol általában egycsatáros, vagy a labda elleni fázisban kevésbé szofisztikált és szervezett csapatokkal találkoztak, így defenzív labdabirtoklással és 2-3 emberrel meg lehetett oldani a maradékvédekezést. Az általa kontraligának titulált Bundesligában a Bayernnél már beforgatott szélsővédőkkel (Lahm) 2+3-ban igyekezett megállítani a kontrákat és megtartani a kontrollt, míg a Citynél előbb folytatta ezt (3-2-4-1), majd négy középső védővel (olykor egyikük betagozódik Rodri mellé, lásd pl. John Stones-t a BL-győztes idényben) öt emberes maradékvédekezéssel operált.
Rodri hiánya, valamint számos egyéb tényező hatására a helyzet váratlanul megváltozott. Guardiola maga is kifejtette ezt, amikor a Liverpool ellen játszott mérkőzés után világosan körvonalazta a dilemmát, amely a csapat előtt állt.
Teljesen értem, hogy vannak olyanok, akik nem kedvelik a jelenlegi felállásunkat, de sajnos nem áll módunkban versenyezni a Liverpoollal, valamint sok más egyesülettel, akik éppen most élik meg a legjobb időszakukat. Nagyra értékelem a szélsők szerepét, de a stratégiánkban fontosabb volt a több kontroll megszerzése. Tudjuk, hogy amint elveszítjük a labdát, azonnal elindulnak a kontrák, és olyan játékosok, mint Salah, Luis (Diaz) vagy Gakpó, rendkívül veszélyesek tudnak lenni.
Magyarán, a City jelenlegi helyzetében, Rodri távollétében, egyre kiegyenlítettebb és tehetősebb riválisokkal szemben, a Bajnokok Ligájában és a Premier League-ben két különböző játékmódot alkalmazhat.
Az egyik mód a zártan és biztonságosan, amiben három, de van amikor négy belső védővel és két hatossal játszanak, ahol mindkét oldalon a szélességet a szélsővédők adják. Mivel nincs a pályán veszélyes szélső, az ellenfél is szűkebben tud védekezni (lásd pl. a liverpooli Andrew Robertson szabadon ugorhatott ki Rico Lewisra, mert azon az oldalon nincs szélső). Így azért a Citynek erősen csökkent a támadáshatékonysága, még ha Josko Gvardiolnak érkezése óta 6-7 fontos góljára is emlékszünk. Ugyanakkor pl. a Feyenoord ellen ennek a felét visszaadta védekezésben. Ennél lényegesebb, hogy a túloldalon a sokáig világklasszis Kyle Walkert elérte minden 35-höz közeledő mögékerülő és visszafutó szélsővédő végzete - más néven a Lukasz Piszczek-Marcel Schmelzer-axióma -, miszerint ha csatlakozik a támadásokhoz, akkor egyrészt nem nagyon tesz hozzá, másrészt simán mögé lehet indítani (lásd Cody Gakpót vasárnap), harmadrészt már hátrányból is le-lesprintelik (pl. Adama Traoré a Fulhamben).
Az örököse-helyettese az a Rico Lewis, aki talán Joshua Kimmich fejlődésregényét éli meg: kreativitását Guardiola sokszor nemcsak beforgatva, hanem alapból a középpályán (Rodri és Kovacic kiválása után egyre inkább kényszerből), vagy éppen tízesként használja ki. Hiába vannak nagyszerű támadómutatói pl. a Bajnokok Ligájában (legtöbb nyílt játékhelyzetből való lövéskialakítás), védekezési és fizikai hiányosságaira az ellenfelek egyre bátrabban utaznak - lásd a Sporting góljait.
A bal oldalon Nathan Aké sajnos egy hosszabb sérülés következtében csupán 6 mérkőzésen léphetett pályára az idény során. Bár védőként általában kiemelkedő teljesítményt nyújtott, például Szalah ellen, labdával való bánásmódja - különösen a nyomás alatt való helytállás tekintetében - messze elmarad Gvardiol szintjétől.
Guardiola csapata egy különleges, négyfős, kvázi univerzális középpályás felállással operál, ahol a pozíciók folyamatosan és elegánsan váltakoznak. E játékstílus lényege, hogy zártan, lassú tempóban és kockázatkerülő módon irányítják a játékot, miközben a labdát birtokló védekezés és a labdajáratás révén próbálják rákényszeríteni az ellenfelet a hibázásra. Azonban ennek a megközelítésnek van egy árnyoldala is, amely nemcsak a labdabirtoklás szakaszában jelenik meg. A City játékosai nem mindig tudják megőrizni a labdát, és a riválisok egyre bátrabban helyezik őket nyomás alá, hiszen a pályán kevesebb olyan egy-egy elleni helyzetet kialakító játékos van, aki egy előre ívelt labdával komoly gondot tudna okozni. Ezt a labda nélküli fázist alaposabban meg fogjuk vizsgálni a későbbiekben.
A másik játéktípust leginkább a szezon elején figyelhettük meg, vagy például a Liverpool elleni második félidőben, amikor a helyzet valóban kritikusra fordult. Ez a stílus nyitottabb, klasszikusabb, és bátrabb megközelítést igényel, különösen a szélső játékosokkal, mint a két villámgyors cselművész, Doku (1 gól, 1 gólpassz) és Savinho (2 gólpassz). Hatékonyságuk azonban nem éppen példaértékű. Guardiola védekezésére legyen mondva, hogy a Cityt idén elég keményen sújtják a sérülések, így nem áll rendelkezésre olyan alternatíva, mint tavaly, amikor Julián Alvarez kénytelen volt a szélen játszani. Érdemes megemlíteni Oscar Bobb lábtörését, és alább érintjük azt a kérdést is, hogy Grealish egyre inkább háttérbe szorul Guardiola rendszerében, de Doku is kihagyott már mérkőzéseket. A City most szélesebb kerettel és nyíltabb játékkal operál, ami nagyobb kockázatvállalással jár, még ha a helyzetkihasználás nem is javult. Az ellentámadások során viszont a City középpályás védekezése, illetve a rendszertelen magas presszing egyre több riválisnak nyújt lehetőséget a helyzetkihasználásra.
A fenti két mérkőzés megközelítése nem egy merev rendszer, hanem sokkal inkább dinamikus, amely az ellenfél és a helyzet függvényében folyamatosan változik.
Az utóbbi hetekben egyre inkább jellemzővé vált a Manchester City játéka, hogy még a zártabb védekezés ellenére is képes dominálni a meccseket. A Feyenoord ellen például 75 percig 3-0-ra vezettek, míg a Brighton ellen az első 9 lövéssel és 2,25 várható góllal rukkoltak elő, de végül csak egy betalálást könyvelhettek el. A Sporting ellen Foden korai gólja után még egy kihagyott Gyökeres Viktor-ziccer is megnehezítette a helyzetet, hiszen a csapat 9 kísérletet indított, ám csak 0,95 várható gól jött össze, majd a második félidő elején egy középkezdésből kapták az egyenlítő gólt.
A Liverpool a Slot-érában meglepő módon egy szokatlanul agresszív letámadással próbálta megzavarni Guardiola kontrollra épülő taktikáját. Ez a lépés azonban nem volt teljesen váratlan, hiszen a helyzet alapján Erling Haaland rendszerint Joe Gomez és Virgil van Dijk ellen harcolt, akik közül mindig az egyikük képes volt Fodenre lépni, amennyiben Gravenberch nem tudott időben átérni Gündoğanon. A mélységi fenyegetést Matheus Nunes is jelentette, aki a balszélen helyezkedve már számos világklasszis párharcot vívott Trent Alexander-Arnold ellen, aki most már a "börtönének" legújabb lakója. A City támadási építkezésében gyakorlatilag nyolc mezőnyjátékos és Ortega kapus működött közre, amit a Liverpool az első hat játékosával, valamint Robertson támogatásával (plusz szükség esetén egy kilépő belső védővel) nemcsak lefedett, hanem a középpályán csapdába is ejtett, ezzel lehetőséget teremtve sikeres kontrák indítására.
A Liverpool ellen játszott mérkőzés után Guardiola megosztotta véleményét a csapat jelenlegi helyzetéről, különös figyelmet fordítva Rodri hiányára. "Jelenleg nem vagyunk olyan erősek, mint korábban, és ennek számos oka van, amiből Rodri sérülése a legnyilvánvalóbb. Rodri nélkülözhetetlen a számunkra, de nem ő az egyetlen tényező, amire gondolhatunk. Sok más körülmény is befolyásolja a teljesítményünket. A legjobb megoldás, ha szembenézünk a valósággal, mivel ez segíthet abban, hogy meghozzuk a szükséges döntéseket, és megtaláljuk azokat a stratégiákat, amelyekkel sikeresen tudjuk megküzdeni a kihívásokkal, és győzelmeket arathatunk a rendelkezésünkre álló játékosokkal."
Talán szigorú értékítélet, miszerint "a Mateo Kovačić mint Rodri-pótlék" ötlete eleve halálra volt ítélve, mert Kovačić szinte mindig egy korszakos géniusz (Luka Modrić, Ivan Rakitić, N'Golo Kanté, Toni Kroos) mellett játszott duplaszűrőben, és a Cityben is ez az alapgondolat. A két játékos profilja és skill setje meglehetősen eltérő: Kovačićnak labdával gyakorlatilag meg kell, hogy verje ellenfeleit a területszerzéshez, míg Rodri folyamatosan képes labdával és anélkül területeket elfoglalni. Maga Guardiola is többször nyilatkozta, hogy sokat kellett tanítania a pivot pozíció tartását, a kevesebb mozgást. Elsődlegesen tehát a pozicionálás szól Rodri mellett, de ezt súlyosbítja a labdaosztogatás: hacsak nincs mögötte hatalmas terület, Kovačić kénytelen álló helyzetből értelemszerűen negatívabb és korlátoltabb passzopciókat megjátszani (oldalra, a védelem köré vagy keresztlabdákkal), ezzel lassítva a City játékát, míg Rodri dinamikája és pozitív első labdaérintése miatt mindig egy lépéssel előrébb jár.
A védekezésben nincs meg benne a terület könyörtelen lefedése és a szerelőképesség, mint a friss aranylabdásban, így elég gyakori jelenet, hogy a City ellenfelei egy felpassz után kimozgatják a City védekező középpályását, és kényszerítővel, vagy csak egy az egy elleni fizikai fölénnyel megverik őket, majd simán rávezethetik a védelemre lendületből. Erre számtalan példát találhatunk a Tottenham-meccsből vagy a Brighton elleni második félidőből, mindkettő jó példa arra, mennyire elfogyott a City-presszing félelemfaktora.
Érdemes alaposan szemügyre venni, hogy Ange Postecoglou mennyire merészen és kreatívan kihasználja az ellenfél középpályás védelmét. Olyan magabiztossággal közelíti meg a dolgokat, hogy a Manchester City védekezését szinte meg sem próbálja tiszteletben tartani, hiszen a háromfős szélső támadósora mögé nem kevesebb, mint négy játékost helyez el!
Nyilvánvaló, hogy az ellenfelek tudatosan és sokszor meglepően direkt módon közelítenek a City játékához. Ez a labdás kompaktság ugyanakkor magával hozza a hátrányokat is: nem tudják megőrizni a védekezésük szilárdságát, és nehezen gyakorolnak nyomást a labdát birtokló játékosokra. Középpályájuk hiányzik a dinamikus elemekből, így gyenge pontjaikat egy magasabb védekezési vonallal próbálják álcázni. Azonban e mögött az akaraterejükkel kapcsolatos kérdések is felmerülnek.
Nem csupán a gólok tekintetében lehet észlelni a problémákat; hiszen ezek a helyzetek a sikeres akciók szubjektív nézőpontjából könnyebben értelmezhetők. Azonban a csapat alapvető pozicionálási, elosztási és szervezettségi problémákkal küzd, amelyek jelentősen befolyásolják a teljesítményüket.
A végeredmény már ismert, és bár az utóbbi években a Manchester City egyre több helyzetet engedett az ellenfeleknek, az idei évben mindössze három hónap alatt sikerült a három évnyi változást megugrani. Egyszerűbben fogalmazva: a top 5 ligában nem a 33 gólt kapó VfL Bochum ellen a legkönnyebb helyzeteket kialakítani, hanem éppen a Manchester City ellen, ami meglepő. A 16 százalékos átlagos helyzetminőség olyan extrém magas, hogy még az utóbbi évek legjobban teljesítő támadócsapatai – mint a Girona, a Barcelona vagy a Brentford – sem tudtak 14 százalék fölé jutni.
Számos kiemelkedő elemzői vélemény és rengeteg adat alapján úgy tűnik, hogy Guardiola, aki mindig is a kontroll mániákus keresője volt, mostanra elvesztette ezt a képességét. Csapata már nem képes annyi lenyűgöző és mennyiségileg is kiemelkedő helyzetet kialakítani, mint a múltban. Ezen felül, az ellenfelek nemcsak hogy könnyedén alakítanak ki helyzeteket ellenük, de brutális hatékonysággal ki is használják azokat.
Guardiola a Liverpool ellen elszenvedett vereség után a mérkőzés elemzésekor kifejtette: "Az első félidő utolsó 15-20 perce, valamint a második félidő eleje olyan játékot mutatott, amire vágytunk, ám sajnos a passzaink nem tudtak igazi veszélyt jelenteni az ellenfél számára. Nem tudtunk igazán helyzeteket kialakítani. A célunk az lenne, hogy esélyeket generáljunk, de sajnos ezt most nem tudtuk megvalósítani." A novemberi válogatott szünet alatt, a mérkőzés utáni nyilatkozataiban Guardiola, bármennyire is igyekezett pozitívan tekinteni a jövőre, mégis azt mutatta, hogy a csapat számára ez a vereség egy mélypontot jelentett.
A Manchester City történelmi krízisének megoldása még mindig homályos. Az elmúlt évek sikercsapatai közül legalább hat alapember jelenlegi teljesítménye messze elmarad a várttól, vagy a hírek szerint nem mindig jönnek ki jól Guardiolával. Az iparági pletykák szerint legalább két játékos tartozik az utóbbi csoportba. Az egyikük Kevin de Bruyne, aki az idényét januárban kezdte el, de már így is 8 gólt és 17 gólpasszt jegyez. A 33 éves belga középpályás, akit sokan a Guardiola-éra kulcsfigurájának tartanak, folyamatos sérülésekkel küzd, és bár nemrég visszatért, az utolsó öt mérkőzésén mindössze 76 percet játszott, ráadásul a szerződése nyáron lejár. A másik említésre méltó név Jack Grealish, aki a Bajnokok Ligája-győzelem csendes hőse, de tavaly kisebb-nagyobb sérülések és életvitelbeli okok miatt csupán ezer Premier League-percet játszott, míg idén eddig mindössze 375-nél tart. Sokan úgy vélik, hogy Grealish labdát állandóan birtokló, formabontó stílusa nem illik Guardiola szigorú játékrendszerébe, sőt a katalán mester legújabb elképzelései szerint középpályás szerepet szánna neki.
Különösebb szakértelem nélkül is észlelhető, hogy a Barçából ingyen visszatérő İlkay Gündoğan és a 34 éves Kyle Walker már nem a legjobb formájukat mutatják. Az idei nyári átigazolások során, melyeket már korábban részleteztünk (Gvardiol, Nunes, Doku és Kovačić), mind a négy játékos jelentős potenciált hordoz. Ugyanakkor a gironai formáját kereső Savinhónak is bőven van hová fejlődnie.
Sokkal nagyobb gond az, hogy a tavaly 19 gólja és 8 gólpassza miatt is a játékosok szakszervezete által az év Premier League játékosának választott Phil Foden egyelőre aggasztó formában van, a bajnokságban még gól nélkül áll, a BL-ben 3 gólnál tart 2,8 xG mellett.
Hogy a házi góllövőlistán ezzel is holtversenyben a második tud lenni, az elég sok mindent elmond az akut Haaland-dependenciáról, aki ugye 17 gólnál jár, mindezt 18 xG-re - ez nagyjából a Citynél a rendes átlaga meccsenként. Nehéz kritizálni őt, még akkor is, ha azért ebből tíz gól szeptember végéig született - azóta 7 meccsen is gól nélkül maradt, ebből 6 alkalommal 1 várható gólig jutott, tehát azért valamennyire kordában lehet őt is tartani.
Rodri hiányában és a fenti gondok ismeretében akkor mégis ki vezetheti ki ezt a csapatot ebből az elképzelhetetlen krízisből?
Több szempontból is figyelemre méltó volt a Manchester City öltözői vezérének, Ruben Diasnak a meccs utáni interjúja. Mindössze három hete még ő is azt a "nagyobb nehézségek, nagyobb erő" üzenetet hangoztatta, mint Guardiola. Az interjút a Haaland családdal szoros kapcsolatot ápoló korábbi norvég labdarúgó, Jan Aage Fjortoft vezette, ami még inkább különlegessé tette a beszélgetést.
Fjortoft mesterien kezelte a nem éppen könnyű szituációt, és Dias frusztrációja teljesen jogosan érthető. Azonban a visszatérő kapitány reakciója nem mutatta, hogy jól birkózna meg a jelenlegi helyzettel. Ugyanakkor ezt a meccs hevében adott védekező interjút úgy is lehet értelmezni, mint egyfajta harci kiáltványt: "akkor mi vagyunk a világ ellen".
Természetesen a reflexióra nem igazán marad idő – ez talán hátrányos helyzetet teremt, mivel Guardioláék nem tudják alaposan átgondolni a helyzetüket, vagy a játékosok sem tudnak jobban összekovácsolódni. Ráadásul számos megválaszolatlan kérdés is ott lebeg a levegőben; például, ki léphet Rodri helyére januárban – Samuele Ricci, Martín Zubimendi, Douglas Luiz vagy az atalantás Ederson közül. Továbbá, a City számára nem éppen kedvező, hogy december 15-ig négy mérkőzést kell lebonyolítaniuk, majd ezt követően, december 21. és január 4. között újabb négy találkozó vár rájuk.
